Még mindig nem könnyű feladat behatárolni a szlovén trió muzsikáját, pedig azt hinné az ember, hogy négy lemez után ez automatikusan megy. Ez csak részben igaz, mert ez a hangulatokat hangszerekkel...
A dél-koreai Park Jiha ott folytatja, ahol az előző lemezein (Communion, Philos) elkezdte. Továbbra is egyedül, hiszen ez a produkció annyira személyes és szerzői, hogy más közreműködő nem...
Az idei WOMEX előtt és alatt nagyon sok hallgatnivalót kaptam, amelyek egy részéről önálló cikket írok majd, de van pár, amelyekre időhiány miatt csak rövidített formában kerítek sort. Krononaut:...
Már megint egy jazz lemez, aminek hatására sem kerültem közelebb a kortárs jazzmuzsikához. Úgy tűnik, még mindig túl fiatal vagyok hozzá, és nem sikerül kialakítanom magamban azt a befogadó...
Ebben az esetben is tudtam mire számíthatok, hiszen a szlovén együttest már láttam élőben a tavalyi Budapest Ritmo Fesztiválon, ahol a maga nemében egyedülálló és egyúttal kiemelkedő koncertet...
Nem hallottam a New York-i duó előző, még 2016-ban megjelent lemezét, így mondhatni telesen váratlanul ér a zenéjük. Mi több, amikor felcsendültek az első szám (Every Last Coffee Or Tea)...
Tavaly írtam egy igencsak rácsodálkozó hangvételű ajánlót a dél-koreai Park Jiha első, a Glitterbeat kiadó gondozásában megjelent lemezéről. Kis túlzással az egész világ – legalábbis...
Tetszik vagy sem, globalizálódunk, termékek, eszmék, emberek jönnek és mennek, aminek eredményeként a folyamatos változások korában élünk. Ezt szerethetjük vagy utálhatjuk, sok választásunk...
2015. november 8-án jelent meg a sorozat első cikke, és az eltelt idő alatt számomra alaposan kitágult a világ, mert a világ zenéje sokkal gazdagabbnak, változatosabbnak bizonyult annál, ahogyan...
