Mario Puzo sok egyéb, az olasz-amerikai maffiával foglalkozó könyvet írt, leghíresebb műve mégis az eredetileg 1969-ben megjelent „A Keresztapa”. A könyv és a pár évvel később született film között nincsenek lényeges eltérések, valójában ugyanazt a cselekményszálat követi mindkettő, ugyanazon sorrendben. Tovább...

A tizenegy éves Mark véletlenül tanúja lesz egy öngyilkosságot elkövető ügyvéd utolsó perceinek. Ráadásul nem elég, hogy neki és öccsének végig kell néznie az egészet, hanem azt is megtudja a férfitől, hogy a maffia hová rejtette egy meggyilkolt szenátor holttestét, amelyet az FBI már hónapok óta keres. Tovább...

Leo Piazzola húsz év múltán a meggazdagodás reményében tér vissza szülővárosába, az isten háta mögötti toscanai Santo Ficóba. A poros kisváros azonban most is ugyanolyan szegény, mint amikor Leo búcsút intett neki. Csak egyvalamiben változott: senki sem várja Leót… Tovább...

Az „Elátkozott Ella” ifjúsági meseregény, lényegében a Hamupipőke (= Cinderella angolul) modernebb, némileg fantasy környezetbe helyezett verziója. Még ha ez csak a vége felé derül is ki úgy igazán. De ennyi spoiler belefér… Tovább...

A kishitűen kétkedők számára szolgáljon ékes bizonyságul Wodehouse írói nagyságáról ez a kötet. Nem véletlenül említik első helyen méltatói hatását az angol nyelvre, fordulatos, gördülékeny mondatok sorjáznak egymás után – az effélét magyarul is tanítani kéne. Tovább...

Grisham ismét szakít az önmaga teremtette hagyományokkal, hiszen új könyvében nincs tárgyalóterem. Sőt, hagyományos értelemben vett bűn sincs (gyilkosság, megacéges stikli) – ám meghökkentő módon, ez a vonulat nem is hiányzik a történetből. Tovább...

Akinek esetleg valamilyen csoda folytán nem mond semmit a szerző neve, de jár moziba vagy videotékába, valószínűleg találkozott már a történettel. Az izgalmas regény alapján ugyanis 1999-ben az Oscar-díjas Anthony Minghella (Az angol beteg) azonos címmel filmet készített, mégpedig olyan neves színészek közreműködésével, mint Matt Damon, Gwyneth Paltrow, Jude Law és Cate Blanchett. Tovább...

Jópár évvel ezelőtt láttam Alfred Hitchcock filmjét, amelyet ebből a történetből készített. Mára csupán két jelenet maradt meg az emlékezetemben: az egyik a vidámparkos gyilkosság, a másik pedig egy teniszmeccs, amit a főszereplő folytat, miközben a gyilkos komótosan újabb sötét lépésre készül. (Ez a cikk tavaly októberben már szerepelt az Ekultúra oldalain, de technikai okok miatt most újra felkerül - a szerk.) Tovább...

Miközben a manth nép egy része a próféta Ira Hant jóslatai alapján útra kel, hogy megtalálja és birtokba vegye a távoli hazát, Bowman, a próféta egyik gyermeke minden percben a dalnok nép tagjai között beteljesítendő sorsára készül – a lángoló szél felkerekedik, hogy mindent elsöpörjön, hogy a romokon új és szebb élet fakadhasson. Tovább...

Európai ésszel kissé felfoghatatlan az az amerikai gyakorlat, mely szerint valós vagy vélt sérelem alapján meghökkentően nagy összegű kártérítéseket követelnek, és olykor kapnak is emberek. Az előző Grisham kötetben (Végzetes hagyaték) egy efféle per hozadékaként felbukkanó milliók okoznak alapos felfordulást a főszereplő egyetemi tanár életében. Most pedig páholyból figyelhetjük, mi is zajlik a tárgyalóteremben és azon kívül, ha egy igazán tétre menő ügyről van szó. Tovább...

A trilógia második részének olvasása azzal a „veszéllyel” fenyeget, hogy a korábban megismert szereplők és különleges, misztikus kalandjaik ismét szerves részei lesznek mindennapjainknak. Hiszen miközben megpróbálnak önmagukon segíteni, óhatatlanul is befolyásolják a környezetükben élő emberek életét – és jövőjét. Tovább...

A könyv elnyerte a legjobb gyerekkönyveknek járó Gold Smarties díjat, és nem érdemtelenül. William Nicholson egy csodálatos, nem csupán gyermekeknek való mesét írt a szeretet erejéről és arról, hogy nem vagyunk ugyanolyanok, de mindannyiunknak megvannak a maga értékei. Talán ha mi is megtanulnánk elfogadni és értékelni egymást, a mi világunk is megváltozna, akárcsak Aramanth. Tovább...

Ha Lord Ickenham nem lépett volna be a Parazita Klub dohányzójába azon a júliusi péntek délutánon, és nem lőtte volna ki az éppen nála lévő csúzliból azt a brazil diót, Sir Raymond Bastable soha nem írta volna meg „Koktéltájm” című művét. Tovább...