Rose Downie a bepólyált csecsemőt szorongatva leült a hideg macskakőre. A gyerek nem a sajátja volt. Sajgó hátát egy tekintélyes kőház falának támasztotta, egészen közel a boltíves tölgyfaajtóhoz. Ha rajta múlik, messze elkerüli ezt a helyet, amit az ártó szándék nehéz faggyúbűzként lengett körbe, csakhogy egyéb reménye, mint a férfi, aki itt lakik, nem maradt. Tovább...

Egy nőt – szolgálólányt – látunk csecsemővel a karjában, aki utolsó erejével egy ismeretlen ajtajánál vár bebocsátást. A gyerek nem az övé, de valahogy mégis megvédeni igyekszik. Pedig igazából nem üldözi senki. Tovább...

Ugyanez történt mindennel, ami a nedves, mocskos, televényes iszapból jött elő, mindennel, ami élt, mérettől függetlenül. Kivergődtek a ragacsos nedvességből, előbukkantak. Aztán egyszer csak elpusztultak. Tovább...

Ebben a kötetben változatos témák és hangulatok mutatják be Dick érdeklődésének széles skáláját, önéletrajzokból, science fiction kritikákból és provokatív esszékből kapunk bepillantást egyedi gondolkodásmódjába. Tovább...

A jéghideg víztükör közepén, távol minden szárazföldtől, rendületlen kitartással vártuk esténként a köd érkeztét, és amint eljött az ideje, rögvest megolajoztuk a sárgarézből készült szerkezetet, és begyújtottuk a kőtorony ködlámpáját. Tovább...

Bradbury a legigazabb történeteket írja, amiket csak képzelet alkothat. Úgy képzelem, nem ő keresi a történeteket, árgus szemmel, vizslatva járva utcákat, berkeket, hanem azok jönnek elé, mert tudják, ő majd híven és szépen meséli el őket. Tovább...

MALCOLM, a Vámpíregyház, vagyis az Öröklét Templomának feje ült velem szemben. Soha nem járt még nálam, mármint az irodában, nem voltunk éppen puszipajtások. Talán mert a legutóbbi találkozásunkkor azt találta a fejemhez vágni, hogy egyrészt fekete mágiával kavarok, másrészt pedig egy nagy ká volnék? Tovább...

Miközben Anita Blake számos szeretőjének érzelmi viharait igyekszik túlélni, kiderül szeretett városukba érkezett a vámpírok által is rettegett titkos társaság, a Harlekin, s elég gyorsan kiderül, cseppet sem békés szándékkal. Tovább...

Bradbury nagyjából mindenről írt már, amiről érdemes, és emberi megközelítéssel lehetséges, és közel sosem hibázott. Ennek bizonyítéka az Agave Kiadó gondozásában megjelent - immáron harmadik - novelláskötet, amiben bizony szép számmal akadnak meglepetések. Tovább...

John Archibald Dortmunder a selejtes bűnöző prototípusa: árvaházban nőtt fel, 37 éves korára megjárta Koreát, a sereg után kétszer tartóztatták le rablásért és egyszer volt nős. Most pedig egy gengszterkülönítmény vezetőjeként fontos megbízást kap... Tovább...

A napórák fehér kavicsokká porlottak. A levegő madarai immár az ősi kő- és homokegek mélyére temetve repültek, daluk elnémult. A kiszáradt tengerek fenekén csak a por kavargott, amely elborította a tájat, midőn a szél parancsára újrajátszotta az özönvíz régi meséjét. A városokat elnyelték a csönd csűrjei, az idő hombárjai, a békesség és emlékezet tavai és szökőkútjai. Tovább...

Neil Gaiman a tőle várható virtuozitással, abszurd, humoros és morbid hangulatokat könnyedén váltva, ezúttal novellákban és versekben mutatja be azt a világot, amit csak ő lát a valóság látóterének szélén. Tovább...

Azok a felfoghatatlan méretek. Azok az iszonyatos dolgok a mélyben. Azok a sötét tartományok az álmokban. De máris elkalandoztam. Bocsássanak meg. Nem vagyok egy literátus ember. Tovább...

A tizenharmadik „Anita Blake, vámpírvadász” regény olyan mélységekbe és magasságokba repít egyszerre, hogy az ember nem is tudja, merre kapkodja a fejét, hogy el ne veszítse. A lélekjelenlétéről nem is beszélve. Tovább...

A magyarul eddig megjelent novelláskötetek többnyire a Bradbury-életmű elejéből-javából mazsoláztak, az olyan, ma már kanonizált darabokból, mint pl. a „Ködkürt” vagy „A mosoly”. A most megjelent és a következő néhány kötet viszont olyan korszakot ölel át – ötvenes évek vége, hatvanas évek eleje –, amely talán kevésbé ismert, ám ugyanilyen erős. Tovább...