Főkép

Kevés együttes büszkélkedhet több, mint 30 éves életművel, és főleg olyannal, ami még tud friss és újszerű lenni. Ezen kevesek egyike a svéd progresszív rockbanda, a Pain of Salvation, akik 1984-ben még Reality néven (akkor még teljesen más tagokkal, de az énekes, Daniel Gildenlöw örök ebben a formációban) indultak, ’91-től pedig a ma már jól ismert néven folytatták a zenélést. A hosszú évek során tíz albumot adtak ki, ezentúl pedig számos kislemezt és élőkoncertes kiadványokat. Szeptember 5-én is legújabb albumuk, az In The Passing Light of Day (2017) koncertturnéjának keretén léptek fel Budapesten az A38 hajón. Hogy Gildenlöwöt idézzem a koncert elejéről: mivel 5-én este nem akárhol voltak, hanem Budapesten (a POS tegnapi koncertjével ötödjére látogatott Magyarországra), ezért a közönség nemcsak egy lemezbemutató koncertet kapott, hanem egy különleges válogatást, egyfajta best of Pain of Salvationt.

 

Az est legvártabb zenészeit az olasz Kingcrow rockcsapat előzte meg. Korábban nem hallottam az együttesről, de stílusuk teljesen illeszkedett a Pain of Salvationéhez, ezzel ráhangolva a közönséget a főprogramra. Az énekes, Diego Marchesi nemcsak énekelt és „hergelte a népet”, de maga is élvezte a saját koncertjüket; nála a headbangelés nem csak színpadi elem.

 

Egy kis, de még teljesen elviselhető késéssel jött a Kingcrow után a POS – ekkora az A38 hajó „hasa” is teljesen megtelt. Az est az új album népszerű számaival – „On a Tuesday”, „Reasons” és „Meaningless” – indult, majd korábbi, ritkábban játszott dalaikat adták elő. A számok közötti váltásokat olykor kisebb, komikus felvezetésekkel egészítették ki. Ezek közül a „Disco Queen”-t megelőző lemezválogatás volt emlékezetes: Gildenlöw a szintetizátor és a dob között ülve különböző bakelitlemezek közül válogat, míg végül egy Boney-M lemezt tesz be a lejátszóba.

 

A koncert eleji ígérethez hűen tényleg különleges számokat kaptunk. Elhangzott az „Inside Out”, amit a csapat bevallása szerint nagyon régen játszottak el élőben; szólt pár szám a 2008-as Scarsickről is, a négyszámos ráadásban pedig a 2000-es évekből („Used”, „Falling”, „The Perfect Element”) hallhattunk dalokat. Az estet pedig – stílusosan – az új album első számával, a „The Passing Light of Day”-jel zárult. Utóbbi családiassá, meghitté is vált, amikor Gildenlöw elmondta, mi inspirálta a számot: a Falling Home (2014) album készületeinek idején kórházba kellett vonulnia egy súlyos betegség végett, amitől depresszióba esett. A nehéz időszakon felesége segítette át, a dalt neki írta, amit aztán a koncerten is neki ajánlott.

Az idei POS-koncertet nemcsak a ritkán hallott dalok és a családiasság teszi emlékezetessé, hanem az a zenei élmény is, amit a csapat már hosszú évek óta nyújt. Gildenlöw zenéje tud nagyon kemény és zúzós lenni, máskor pedig az emberi érzelmek legmélyéig visz, megmutatja, mennyire ellentmondásosak a bennünk zajló lelki folyamatok. Megtette ezt tegnap, és remélem, a jövőben még sokszor meg fogja.