Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Beszámoló: Paul Kalkbrenner – Budapest Park, 2018. augusztus 4.

Paul Kalkbrenner, kis túlzással, legenda. A populáris minimál techno egyik legjobb live actje nemcsak hihetetlenül népszerű világslágereivel, hanem a Berlin Callingban nyújtott alakításával is simán beírta magát az elektronikus zene történelmébe. A film amúgy valóságos óda a berlini techno színtérhez, úgyhogy ha valakinek esetleg kimaradt, mindenképp pótolja, ha bármilyen affinitása van a gépi muzsikák iránt. Szóval az öreg PK valóságos legenda, és, mint ilyen, nyugodtan megtehette volna, hogy haknira veszi ezt a sokadik budapesti buliját, bő másfél órán keresztül vakargatja a cuccát, aztán egy "köszönöm Budapest"-tel lesétál a színpadról és felmarja a (gondolom) hihetetlen gázsiját.
 
De nem ez történt szerencsére, mert Kalkbrenner olyan partyt rittyentett az égő arcú, izzadt fejű fiataloknak és kevésbé fiataloknak ezen a szombat estén, hogy az arcom is leszakadt. Nagyon régen voltam már ennyire euforikus feelingű bulin, ahol tényleg felszabadultan lehetett topogni a kellemesen nagy, de azért a táncolásra teret engedő tömegben.
 
Ráadásul a dalokat is eléggé jó érzéssel válogatta, és bár ez a turné elsősorban a Parts of Life című új lemezről szólt, bőven fele-fele arányban kerültek be a műsorba az olyan óriási alap dalok, mint a "Sky and Sand" (első csúcspont), a Gary Jules-féle "Mad World" remixe, vagy az elképesztő energiákat felszabadító személyes kedvenc, a "Feed Your Head" (oké, ez is egy tulajdonképpeni feldolgozás, de PK alapja teljesen más dimenzióba helyezi a Jefferson Airplane pszichedelikus slágerét).
 
Bár elsőre az új album nem annyira találta meg az utat hozzám, és féltem is tőle, hogy mennyire fognak kilógni az új tételek a klasszikusok közül, de igazságtalan lenne azt mondani, hogy a "Part Fourteen" nem volt legalább akkora eufória, mint, mondjuk a szett végén elhangzó "Aaron". Meg nyilván elsőre a korai kezdés meg a relatíve rövid játékidő is furcsa volt, de ez az este ennél nem is sülhetett volna jobban el. A kegyetlen hőhullám ellenére mindenki kitáncolta a lelkét, és tényleg úgy érezhette magát az ember, mintha a Berlin Calling egyik jelenetében (vagy Ibizán, haha) veretné teljes átéléssel, a zenével együtt élve.
 
 
A hangosítás is maximálisan király volt, nem tolakodó, az embernek nem szakadt be a dobhártyája, de szólt, ahol kellett, szép basszusokkal és a PK-nél fontos szerepet játszó dallamok előtérbe helyezésével. És hősünk is végig vigyorgott meg csápolt (már amikor nem a cipőjét mutatták a kamerában), szóval egyáltalán nem adta a kiégett profi látszatát sem, és nem tudom minek kéne még történnie, hogy legalább a nyár bulija címét ne ez az este vigye el.

Kökény Pali - 2018. augusztus 12.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
Nincs találat kapcsolódó tartalomra a szerzőtől: (Paul Kalkbrenner)

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!