Főkép

Igen, tudom, ott a Sziget. Igen, tudom, vannak más rendezvények is az országban, amelyeken rendszeresen láthatunk világzenét játszó együtteseket. Ennek ellenére úgy gondolom, szükség van Budapesten (lehetne máshol is, de számomra ez praktikus helyszín) egy tisztán világzenei fesztiválra. Éppen ezért örülök annak, hogy a 2015-ös Womex óta van ilyenünk, és ezt a valamit idén már másodszor élvezhettem. Mert… mert ez egyszerűen hiányzott a hazai zenei kínálatból, és hosszú távon mindenki csak nyerhet vele. A teljesség igénye nélkül összeszedtem pár érvet a Budapest Ritmo mellett.

 

1. A legfontosabb talán, hogy világzenében csak élő koncert létezik, itt elképzelhetetlen a playback – azt a közönség egyszerűen nem is fogadná el. Két éve, mióta ilyen koncertekre járok, nem láttam még együttest, amelyik „haknizott” vagy félszívvel lépett volna színpadra. Ez nem csupán élő zene, hanem egyszerűen elképzelhetetlen, hogy akinek összejön egy külföldi fellépés, ne rendelkezzen minimum profi hangszeres tudással, és olyan műsora legyen, ami valamiért egyedi. Ez persze több stílusra is elmondható (például rock, metal), de meglátásom szerint itt sokkal inkább elvárás, mint máshol. Mivel ez a piac kisebb, mint a pop vagy bármelyik más mainstream zene, tényleg csak a jók maradnak életben, vagy jutnak külföldi fellépési lehetőséghez. Vagyis, ha a szervezők nem vesztik el a tisztánlátásukat, akkor a jövőben is remek fellépőket nézhetünk október elején.

 

2. A BR Fesztivál azért is jó, mert nyitottságra buzdít (majdnem azt írtam nevel, de nem). Lévén rengeteg, messzi tájakról érkező együttes lép fel, akik sokféle zenét játszanak. Ami remek, mert azt üzeni, hogy a világ nagy, és tele van zenével, gyere, hallgasd meg, ismerd meg. Aztán, ha ezen túl vagy – és ezzel már bizonyítottad a nyitottságodat –, te döntöd el, melyik az, amely tetszik, melyik ellenszenves, és melyik nem jelent semmit számodra. Nincs ezzel semmi baj, a lényeg, hogy megszokásból, belehallgatás nélkül ne ítélkezz. Legyen saját véleményed.

 

3. A BR további erénye a különféle muzsikák képviselőinek összeboronálása. Ez tavaly és idén egyaránt megtörtént. Ez nagy dolog, hiszen különböző zenékben utazó együttesek és előadók hoznak létre közös produkciókat, amelyekre egyébként nagy valószínűséggel sosem kerülne sor. Egyrészt tényleg azt mutatja, hogy a zene valóban univerzális nyelv, amit mindenki, nemzetiség, kor és bármiféle besorolás nélkül megért. Másrészt azáltal, hogy megismerjük a másik zenéjét, és hozzátesszük a sajátunkat, nem leszünk kevesebbek, hanem épp ellenkezőleg, többek. Mert létrejön valami új, ami egyértelműen megtartja az alapokat, amit mi tettünk bele, de mégis más. Ez szerintem fantasztikus. Abba most nem megyek bele, hogy ki mennyire jól oldotta meg ezt a feladatot, a három nap alatt, azt hiszem, mindenre láttunk példát.

4. Azért rengeteg még a tennivaló. Például a közönséget meg kell tanítani a világzene nyelvére. Mert az még csak a kezdet (bár természetesen nélkülözhetetlen kezdet), hogy valaki eljön a BR-ra, és jól érzi magát. Mert a Ponk ugyan hangulatában azonmód leveszi a lábáról az embert, de avatatlan fül, nagy valószínűséggel nem ismeri fel első hallásra, hogy milyen eltérések vannak ez egyes szerzemények között, milyen hatások érvényesülnek. De ugyanez elmondható Lura, KAL vagy Shefita – és hosszasan sorolhatnám még a fellépőket – muzsikájáról. Nem tudom, hol és mivel kéne ezt kezdeni, de valakinek valamikor mindenképpen.

 

5. Szerencsére a Fesztivál nemcsak a magamfajta (maradjunk a középkorú meghatározásnál) korosztálynak jelentett szórakozási lehetőséget, hanem az idősebb és a fiatalabb, mi több, komplett családoknak is. Ez mindenképpen biztató fejlemény, hiszen így garantált a látogató utánpótlás, mert aki egyszer hallotta élőben a Söndörgőt vagy a Transglobal Undergoundot, az nem éri be kevesebbel.

6. Elsőre nem értettem, miért jó az nekünk, ha a MüPából kikerül a rendezvény, elvégre a hatalmas épület (még ha alapvetően nincs felkészülve egy ilyen népünnepélyre) egyfajta méltóságot adott. Viszont el kell ismerjem, az Akvárium Klub sokkal ideálisabb helyszín. Jól megközelíthető mindenki számára, felkeresése az észak-pestieknek sem jelent komoly kirándulást. A három terem jól elszeparált, hangilag nem zavarják egymást, viszont mivel csekély a távolság közöttük, a MüPához képest egyszerűbb átsétálni egy másik terembe. A Szimpla szintén megfelelőnek bizonyult, ezt a nézőszámot simán elbírta. A hangzás és a technika minden helyszínen jól vizsgázott, a menet közbeni problémákat gyorsan megoldották.

 

7. Jó ötletnek tartom a Budapest Ritmo díjat, mert ezzel csak rangosabb lesz a Fesztivál. Ennek révén (és a konferencia miatt) még többet beszélnek róla külföldön, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a szakma is komolyan vegye, valamint a különféle ügynökségek szívesen léptessék fel itt a művészeiket. Viszont érdemes lenne továbbgondolni a díjat, és mellette alapítanék egy másikat, amelyet az adott időszak (elsőre csak kétévente ítélném oda) legkiemelkedőbb magyar világzenei együttese vagy előadója kapna meg. Így biztosítanám a nemzetközi mellett a hazai érdeklődést is a díjátadó iránt.

8. A 0. napi Showcase pedig kifejezetten zseniális húzás. Kellenek az ilyen koncertek, ahol az együttesek megmutatják mit tudnak, a nézők megismerik a jövő tehetségeit, a koncertszervezők pedig élőben megnézik leendő ügyfeleiket. A pedig csak plusz pont a szervezőknek, hogy válogatásra nemzetközi zsűrit kértek fel, olyan nevekkel, mint a Rainforest világzenei fesztivál vezetőjét Jun-Lin Yeoht, Chris Eckmant a Glitterbeat kiadótól vagy a Womexes Ben Mandelsont.

 

9. Ez a négy nap számos feledhetetlen élményt adott nekem, kezdve Katarína Máliková és Csángálló bemutatkozásával, folytatva a sort a Ponk koncertjével, a Söndörgő vagy a Volosi színpadi jelenlétével, Lura és Shefita lehengerlő fellépésével és még sorolhatnám. A jövőre nézve kíváncsian várom, mivel lepnek meg a szervezők, részemről nagyon örülnék egy Отава ё vagy Aälma Dili őrületnek, esetleg a japán Wagakki Band európai bemutatkozásának. Bár igazából mindegy, csak jó legyen.

 

Befejezésül már csak annyit fűznék hozzá az eddig leírtakhoz, hogy szerintem a szervezők (Hangvető és a CAFe Budapest) jó úton haladnak, és remélem, idővel a Budapest Ritmo Fesztivál kinövi az Akváriumot, mert annyi látogató lesz, hogy új helyet kell keresniük. Addig részemről maximálisan támogatom őket, mert fontos amit csinálnak, és eddig jól csinálják.