Főkép

A meló kemény, egyszerre kínoz az allergia meg a szokásos szezonális megfázás, ráadásul az a tetves eső is ömlik. És még hétfő is van. Így indult az estém, és, hát, nem mondhatom, hogy koncertre készen, hatalmas kedvvel léptem volna be az A38 gyomrába a legooglizhatatlan nevű !!! bulijára. Pedig az előző A38-as fellépés már rég megindult a folklorizálódás útján, a különböző, pulton és közönségben táncolásról, a plafonról lógó emberekről és elképesztő eufóriáról szóló beszámolóknak köszönhetően. Na, az utóbbinak még a csíráját sem éreztem az este kezdetén, olyannyira, hogy a nyitó Felső Tízezer buliját csak az Orrbárból élveztem végig. Pedig Sallai Laci (Somersault BoySzabó Benedek és a Galaxisok) sokadik zenekara még kívülről hallgatva is nagyon szórakoztató volt, kicsit a `90-es évek klasszikus britpop zenekarainak hangzását hozták, az újhullámos magyar indie pop zenekarokra (sajnálatosan) jellemző beleszarós énekkel, viszont cserébe király szövegekkel (bár ez csak a későbbi ráhallgatás során derült ki). Szóval remélem, összefutok velük még a nyáron valamelyik fesztiválon, és akkor talán nem a fáradtság fog győzni.

 

Stereoladre már összeszedtem magam, bár maga az elképzelés, hogy a !!! tagjai nyomjanak Stereolab dalokat, nem tűnt valami érdekesnek elsőre. Amúgy sem értettem soha a tribute műfajt, szerintem kifejezetten szomorú, ha valaki más bandák munkásságával akar érvényesülni, de a koncepció ebben az esetben félig poénra volt véve, és második pillantásra már kifejezetten szórakoztató volt. Már csak azért is, mert Nic Offer egy az egyben levette Lætitia Sadier énekesnő stílusát, így női ruhában parádézva, végig franciául és francia akcentussal konferált. De ezen kívül világosan látszott, hogy a !!! tagjai tényleg odavannak a Stereolab munkásságáért, és nem csak egyetlen, teljesen egyértelmű okból választották saját magukat előzenekarként (így ugyanis kevesebb felé megy a gázsi). Nem is az egyértelmű slágereket nyomták (az Emperor Tomato Ketchupról például nem is volt semmi), de a krautrockos zakatolás így is bőven elég volt, hogy beindítsa a közönséget.

 

Az este főszereplője persze a !!! volt, bár ez a nézőszámon sajnálatos módon nem látszott, pedig Nic Offer és zenésztársai még mindig az egyik legjobb koncertzenekar, akiket valaha láttam. A műsoruk főleg az új, As If című lemezre épített, amihez magukkal hozták Meah Pace-t is, aki teljesen új dimenziót adott az amúgy sem egyszerű hangzásnak. Mert, legyünk őszinték, a !!! sosem volt az a klasszikus dance punk együttes, mint a kortársai. Őrültebbek, funkysabbak és zeneibbek, és persze nekik van a legidiótább frontemberük mind közül  Nic Offer ugyanis limitált hangi kvalitásait elképesztő színpadi show-val és óriási karizmával kompenzálja.

 

Természetesen volt ismét pultra mászás (Meah-val közösen), közönségben ugrálás és elmebeteg koreográfia is, de ez még mind kevés lett volna egy jó estéhez. A dalok azonban borzasztóan működtek, és a második számnál már mindenki önfeledten táncolt és mozgott a zenére. Tiszta hetvenes évek diszkóhangulat dúlt a hajón, és tuti, hogy ha a belpesti bulihelyeken is ilyen bandák nyomnák a talpalávalót, én is többet járnék el topogni. A csúcs számomra mindenképp az újlemezes diszkóhimnusz, a „Freedom ’15” volt, de a koncert az elejétől a végéig nagyon magas rezgésszámon pörgött. Hazafelé persze lekéstem azt a tetves villamost, de teljesen még ez se tudta hazavágni az estémet, ami a !!! nélkül sokkal, de sokkal nyomorúságosabb lett volna.