Főkép

„Jó a hangod.

A szomszédok nem szeretik.”

 

Véget ért az idei Őszi MondoCon, és szokás szerint ezúttal sem bántam meg, hogy mindkét nap kimentem a néhai BNV, ma már Hungexpo néven ismert vásárközpontba. Egyrészt mindig jó régi ismerősökkel találkozni, bár a zsúfolt program miatt időnként csak pár mondatot tudtunk váltani egymással, másrészt a rendezvénynek olyan hangulata van, ami semmilyen más, általam ismert fővárosi tolongáshoz nem hasonlítható, így tényleg élményszámba megy minden alkalom.

 

Idén a megszokottnál picit hidegebb volt, és az előző napok esőzése sem hatott csábítóan, ezért előzetesen arra tippeltem, hogy mindenki inkább az őszi ruháját veszi elő. Tévedtem, mert ismét voltak elszánt CP-sek, akik nyári jelmezbe bújtak, ami bizonyította elszántságukat, és remek táptalaja volt a libalegelőknek. Mert oké, hogy vasárnap délelőtt kisütött a nap, és kabátban-pulóverben melegem volt, de egy top-miniszoknya összeállítás legfeljebb az eszkimóknak lett volna elegendő. Persze nem csak a lányok egy része öltözött alul, a félmeztelen, vagy jobb esetben izompólós pasik homlokán sem gyöngyözött az izzadtság.

 

Biztos velem van a baj, de olyan érzésem volt, hogy a korábbiaknál több a civil ruhás látogató, és a beöltözött emberek kisebbségbe szorultak. Ráadásul a CP-t a társaság egy része elintézte azzal, hogy kisminkelte magát. Értem én, hogy egy zombit festékkel sokkal egyszerűbb létrehozni, mint aprólékos maszképítéssel, de azért jó lenne, ha legközelebb erre mindenki több időt fordítana. Ráadásul olyan igazán hűha élményt adó CP-t nagyon keveset láttam. Remélem, a karácsonyi Conra, ami ha jól értettem, idén nem a Millenárison, hanem az Expón lesz, elkészülnek az általam várt darabok.

 

 

Bár hivatalos számokat nem ismerek, úgy vélem, ismét rengetegen voltunk, kivált a hagyományosan erősebb szombaton voltunk sokan (közben befutott az első adat, 14.000 ember volt kíváncsi a rendezvényre). Fura, de a jelek szerint bármekkora helyet nyitnak a szervezők, a látogatók igyekeznek maradéktalanul betölteni. A D csarnok hatalmas terét például kis túlzással az utolsó négyzetméterig belakták a gémerek, bizony egy darabig keresgélnem kellett a megszokott klubok asztalait, mire rájuk bukkantam. A szombati tömeg után vasárnap furcsa volt, hogy nyitáskor ugyan a K épület földszintje megtelt (nem is sikerült megfelelő helyre telepíteni a kameránkat), de máshol szinte csak lézengett egy-két korai csoport. Szerencsére később változott a helyzet, és mire delet harangoztak, egészséges méretű nyüzsgést láttam az Expó területén. Egyetlen negatívumként csak azt tudom mondani, hogy a hatalmas terület miatt nem bizonyult egyszerű mutatványnak megtalálni valakit, hacsak előzetesen nem egyeztettünk telefonon, vagy nem igazítottak útba az ismerősök.

 

„…amikor lehúzták Darth Vader sapkáját.”

 

A korábbiakhoz képest volt pár dicséretes újítás – például nagyon díjaztam, hogy a szombati bejutás sokkal gyorsabb volt a korábbiaknál, ezt a fejlesztést mindenképpen meg kell tartani. Az idősebb conozók emlékei szerint az óidőkben (PeCsa) volt filmvetítés, de mióta mi járunk, egy ilyen alkalomra sem emlékszem, ezért őszinte örömmel üdvözöltem a Liza, a rókatündér című film felbukkanását a műsorfüzetben. A jövőben azzal is beérem, hogy fekete-fehér japán (vagy más) filmeket iktatnak be a programba – és nem ragaszkodom a szamurájos/harcművész művekhez sem. Újdonságvolt az AMV Mortal Kombat műsorszám, ahol két, véletlenszerűen kiválasztott AMV „küzdött” meg egymással, hogy aztán a nézők döntsék el a nyertest. Időhiány miatt megint lemaradtam számos érdekesnek tűnő programról (esküvők, előadások, japán zenei videók, teaszertartás) – de mivel minden alkalommal ez a helyzet, lassan belenyugszom.

 

 

Az általam legjobban várt két nagyszínpados műsor (craftmanship és performance) mindig megosztó hatással van rám. Egyszerre élvezem az egymás után fellépő egyéni és csoportos teljesítményeket, és morgolódom az elvártnál gyengébb teljesítmények miatt. Nálam Mantis kesergője bizonyult nyertesnek (a zsűri is így döntött), illetve a délről érkezett Dragon sickness perfre mozdult lefelé az állam. A Craft csoportból talán a Diablós öltözet tetszett legjobban, de itt nem tudnék nyugodt szívvel választani felhozatalból, annál több volt az emlékezetes jelmez.

 

„Pár rizsgombócért mindenre hajlandó vagyok.”

 

Az mindenesetre feltűnő volt, hogy pár karakter meglepően nagy létszámban képviseltette magát a rendezvényen. Jokerből ötöt vagy hatot láttunk, nem szólva a rokonságáról, de kalózból is több volt a megszokottnál. Kevesebb orgyilkos (AC) rohangált, ellenben Naturo, Bleach vagy a Titánok szemlátomást még mindig népszerűek a conosok körében. Ezúttal mintha kevesebb képregényes/mozis CP került a szemem elé, miközben a játékprogramok még mindig sokakat megihlettek.

 

Korábban is találkoztunk már külföldiekkel a Conokon, ezúttal azonban érzésem szerint most többen voltak, mint tavasszal. Ez mondjuk örvendetes fejlemény, hiszen többnyire minőségi CP-ben járkáltak, másrészt a velük való beszélgetés remek alkalom a nyelvtudás gyakorlására, és nem utolsó sorban érdemes arról kérdezgetni őket, hogy náluk milyenek a Conok.

 

A kérdésekről jut eszembe, azt hiszem szombaton okoztunk némi meglepetést videós körkérdésünkkel, de legalább hozzájárultunk valamivel a helyi legendák kialakulásához. Ezért aztán változtattunk, és vasárnap már egészen másra voltunk kíváncsiak. Az mondjuk mindnyájunknak jól esett, hogy az esetek döntő többségében, nem kellett elmagyarázni, micsoda az ekulturaTV Youtube csatorna.

 

„Tökmindegy, úgyis elfelejted mire szavazni kell.”

 

Mindent figyelembe véve nagyon jó két nap volt. Egészséges méretű tömeg, rengeteg érdekes program, CP, és nem utolsó sorban beszélgetésen vagyok túl. Találkoztam néhai elnökkel, éhező zombikkal, filozofikus Jokerrel, jószándékú trónörökössel és hidegtűrő utcalánnyal. Remélem két hónap múlva, a karácsonyi conon hasonló élményekben lesz részem.

 

Fotók