Főkép

Nehéz szavakba önteni, mit jelent számomra a Könyvfesztivál – immár 22 éve jelentős eseménye az életemnek, valószínűleg egy kezemen meg tudnám számolni, hány alkalommal nem jutottam el rá (bár a legelején valószínűleg még nem a saját lábamon tettem meg az utat a standok között). Igaz, sajnos az első időkből nem sok emlékem van, leginkább csak az élmény, hogy mennyire jól érzem magam, és elragad a rengeteg könyv látványa, a kedvenc kiadók, könyvek utáni rohangálás varázsa, az írókkal való találkozás lehetősége, a dedikálások… Első saját emlékem talán 2000-ből való, amikor egy kedves hölgy az Animus Kiadótól mosolyogva rávette édesanyámat, hogy vásárolja meg nekem a Harry Potter első két kötetét – akkor még nem sejthette, hogy emiatt nem sokkal később gyakori razziákra lesz kénytelen, hogy ágyba parancsoljon hajnali 2 és 4 között, mikor a szobám legrejtettebb sarkában zseblámpával olvastam a takaró alatt… Ennyiből azt hiszem sejthető, hogy mekkora lelkesedéssel várom minden évben ezt a rendezvényt – nem volt ez másképpen idén sem.

 

Nagy szívfájdalmamra idén csak az utolsó nap jutottam a Millenáris közelébe, de szerencsére vasárnap is van nap, és ellentétben a könyvheti hétfőkkel, ilyenkor itt még bőven zajlik az élet, rengeteg esemény, beszélgetés, dedikálás kap helyet a programban. Az utóbbi pár évben (újra?) felélénkülő fantasztikus irodalom tematikája uralta a vasárnapi napot – három, a témába vágó beszélgetésen is volt szerencsém részt venni; mindhárom kifejezetten kellemes csalódás volt.

 

Elsőként rögtön 10 órától a fantasztikus ifjúsági irodalom került terítékre: Holló-Vaskó Péter (Cleadur, Acorenu), Lakatos István (Dobozváros, Óraverzum) és Buglyó Gergely (Oni-trilógia) beszélgetett. Roboz Gábor (Gabo Kiadó) moderátor leginkább arról kérdezte a szerzőket, hogy milyen ma magyar szerzőként YA fantasy műfajban alkotni, milyen mértékben és hogyan változik a magyar szerzők megítélése a hazai olvasók szemében, illetve ők maguk hogyan viszonyulnak az írás során a hazai helyszínek, magyar sajátosságok alkalmazásához, de nem utolsó sorban azt is megtudhattuk, ki milyen személyes élményeket épít bele akarva-akaratlanul egy regénybe, hogyan fog bele az írásba, milyen metódus szerint alkot.

 

Rögtön ezután következett Sümegi Attila Vadhajtás című – a Könyvesztiválra a Gabo Kiadónál e-formátumban megjelenő – regényének bemutatója. A szerzőt Moskát Anita faggatta a kezdetekről, korábbi munkáiról, írói pályafutása alakulásáról, valamint természetesen legújabb regényéről. Megtudhattuk, milyen nehéz kedves, szelíd emberként igazán gonosz és kegyetlen hősöket alkotni, főleg ha éppen félig-meddig magunkról mintáztuk egyiküket, hogy milyen hosszú és izgalmas folyamat megismerni a bennünk lakozó sötétséget – no meg persze néhol egészen ijesztő is. Mindemellett a beszélgetés maga kifejezetten jó hangulatúra sikeredett, a jelenlévők közül többen kedvet is kaptak a regény olvasásához.

 

A nem várt tömegeket vonzó sci-fi és fantasy beszélgetésre pedig már a koradélutáni órákban került sor – Szabó István Zoltán (Próza Nostra) kérdezte Kleinheincz Csillát (Gabo), Németh Vladimirt (Fumax) és Velkei Zoltánt (Agave) olyan aktuális kérdésekről, amelyekről a kortárs fantasztikum kapcsán ma beszélgetni érdemes, többek közt természetesen a kiadói terveikről is. A teljesség igénye nélkül: vajon közeledik-e egymáshoz a mainstream és a zsáner irodalom, mennyire érzékelhető az elmúlt évtizedekre jellemző hatalmas szakadék a különböző irodalmi műfajok és minőségek között? Mennyire képes követni a hazai piac a külföldi trendeket, egyáltalán feladata-e? Mik azok a jelenségek, amelyek befolyásolják a sci-fi és a fantasy irodalom térnyerését az elmúlt időszakban, mire lehet számítani a jövőben? Ezekre, és további hasonlóan izgalmas kérdésekre adták meg válaszukat a kiadók képviselői – aki esetleg lemaradt volna az eseményről, megtekintheti a beszélgetést a helyszínen készített videónkban.

 

 

Miközben a délutáni órákban először lehetőségem adódott körbejárni a standok között, az ekultura.hu rohamcsapata szinte egy percre sem pihent meg, és számos interjút készítettek útjuk során.

 

Mindnyájan elfáradtunk a nap végére, de természetesen kellemes fáradtság ez, hiszen újra ott lehettünk a Könyvfesztiválon, ami minden évben egy kicsit más, mindig meg tud lepni, újat mutatni, feltölteni. Jó érzés ismerősként üdvözölni a kiadókat és munkatársaikat – külön öröm, amikor a kedvenc standjaimnál már ők is megismernek, és pár szót tudunk váltani a folyamatosan áramló tömeg és az alapzaj ellenére is. Beszervezve a kötelező vásárfiának tekinthető könyveket, könyvjelzőket, matricákat, barátokkal összeülve és örvendezve a szerzemények felett zárult számomra a fesztivál, de be kell valljam, szinte azonnal hiányérzetem támadt – úgy érzem, nem  tudtam eleget magamba szívni belőle. Bízom benne, hogy jövőre több időt tölthetek majd az egyik kedvenc könyves rendezvényemen, de szerencsére az vígasztal, hogy nem kell egy egész évet várni hasonlóra, hiszen közeledik a Könyvhét, nem beszélve számos más kisebb alkalomról, ahol a könyvet szerető emberek és a könyvek találkozhatnak.