Főkép

Az október 3-án kerül a mozikba a Viktória – A zürichi expressz című svájci-magyar film, melynek kapcsán a SZEMREVALÓ Filmfesztiválon a film forgatókönyírójával, Maros Annával beszélgettem.

 

Köszönöm, hogy vállaltad a beszélgetést.

 

Én köszönöm.

 

Először is megkérdezném, milyen volt ezzel a problémával foglalkozni magyar nőként?

 

Én nagyon sokat sírtam az elején, mert megrázó történetek voltak. Fura, hogy ha egy német anyanyelvű nővel történik, akkor is megráz, de az anyanyelveden valahogy még jobban megérint. Legalábbis engem, nem tudom, hogy a többiek hogy vannak vele.

 

Még engem férfiként is megrázott, hogy ilyen történik.

 

Nap mint nap, rengeteg országban, rengeteg helyen. Zürich csak egy példa.

 

Olvastam, hogy a Wiener Walzer (Zürich-Budapest járatú Intercity vonat) adta az ötletet.

 

Egyrészt én nem szeretek repülni, másrészt nem tartom jónak, hogy mindenki összevissza repked, és a környezetet rombolja. Nekem lelkileg jó felkészülni, hogy innen oda megyek haza, és onnan ide jövök haza. Ez a 13 óra nemcsak erre volt jó, hanem arra is, hogy a lányok meséljenek. Nagyon szívesen mesélnek, nem kérdeznek semmit, kiöntik a lelküket. Meg hát ott Zürichben, ahol lakunk, nagyon sok magyar lány volt az utcán, hallottam, hogy magyarul beszélnek, és így jött az ötlet.

 

Szóval nem egyedi az eset, hanem sok lány története lette összegyúrva.

 

Rengeteg, nem tudom, de több száz lánnyal ismerkedtem meg, nem tudok számokat, de az utóbbi 4-5 évben az időm nagy részét ezzel töltöttem.

 

Pár mondatban mesélnél arról, hogyan kell ezt a jelenséget elképzelni?

 

A prostitúció teljesen legális Svájcban, egyedül a futtatás, illetve a striciség a tilos. Csak Zürichről tudok beszélni, mert a többi megyéről nem tudom, hogy van. Zürichben 90 napot lehet dolgozni utcán vagy bordélyházban, vagy szobán. Megvan, hol van megengedve. És az utcán például Zürichben van 3 zóna, este 7-től, reggel 5-ig, hogyha megvan az a négy fontos papír, akkor abszolút legálisan lehet dolgozni.

 

Tehát ezért mennek ki a lányok Svájcba, mert ott legális ez.

 

Elvileg Magyarországon is legális a prostitúció. Nyilván több oka van, hogy elmennek: többet lehet keresni, nagyobb az anonimitás, bármit el tudnak mesélni otthon, hogy mit dolgoznak, nem tudják meg, vagy nyílt titokként kezelik. Magyarországon hiába van törvényileg a zóna, de gyakorlatilag nincsenek kijelölve. Tehát ha egy lány ma Magyarországon kiáll valahova, akkor őt beviszik, vagy büntetik. Magyarországon is nagyon fontos lenne kijelölni a zónákat.

 

A férjed a rendezője a filmnek, mennyire támogatott téged?

 

Ez közös ötlet volt, együtt csináltuk elejétől kezdve. Nyilván nekem könnyebb volt a lányokkal a nyelv miatt, és persze azért is, mert nő vagyok. Ő inkább a férfiak oldalát próbálta kutatni. Mindig összetartottuk, sok vita volt a dramaturgiai kérdések meg sok minden miatt, de mi mindig ugyanazt akartuk.

 

A Filmalap nem támogatta a filmeteket, pedig ez egy nagyon magyar probléma. Hogy érzed, miért nem támogathattak?

 

Nem tudom, könnyű lenne azt mondanom, hogy nekem volt egy fantasztikus ötletem, de azt politikai okokból nem támogatták. Szerintem több lehetőség van: lehet, hogy nem tetszett nekik, azt gondolták, hogy nem hihető, unalmas satöbbi; vagy pedig lehet, hogy amikor beadtuk, az összes többi beadvány sokkal jobb volt, és akkor persze szerintem is az kapja, akinek legjobb ötlete volt. Aztán nem tudom, mennyire lehet benne, hogy a prostitúció tabutéma Magyarországon.

 

Arra lettem figyelmes a film nézése közben, hogy Viktória nevét az elején többször kimondták, aztán mégis elhagyták. Ez tudatos volt, ezzel jeleztétek, hogy nem egy lány történetéről van szó?

 

Érdekes, ez nem tűnt fel soha. Meg kell néznem még egyszer a filmet, mert nem volt tudatos. Lehet, hogy tudat alatt akartuk így. Nyilván Viktóriáról szól, de össze van gyúrva annyi nő életéből, hogy ez csak egy példa, szólhatna akár Katikáról, Marikáról…

 

Milyen volt látni, hogy ez a projekt a filmvászonra kerül?

 

Fura. Én olyan típus vagyok, aki mindig a hibákat keresi, hogy mit lehetett volna másképp csinálni. Nagyon örülök, hogy ezt végig csináltuk, és hogy sikeredett. Remélem, hogy Franciskának és Erikának esetleg más munkái is lesznek, Zsolt meg Angéla pedig remek színészek.

 

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést.

 

Én is nagyon szépen köszönöm.