Főkép

Önként vállalt munkaköri kötelességem, hogy a lehetőségekhez képest figyelemmel kísérjem pár zenei kiadó újdonságait. Ebből az idők során egy meglehetősen terjedelmes lista kerekedett, aminek eredményeként minden nap számos levelet kapok a megjelenő videókról. Ezek többsége egy felületes szia után elmegy mellettem, de van pár, ami ilyen-olyan okból kifolyólag megpendít bennem valamit. Ezekről a videókról igyekszem a jövőben rendszeresen beszámolni.

 

Vanessa: Rebel, Let`s Go! (From "Phineas and Ferb Star Wars")

 

Erre a hétre is jutott Walt Disney muzsika, méghozzá egy egészen különleges produktum. Amerikában 2014 nyarán került adásba a Phineas and Ferb: Star Wars epizód, aminek öt betétdalából eddig csak az egyik került fel a videócsatornára. Időben valahol a IV. rész után vagyunk, így nem csoda, ha egy rakat ismerős arc bukkan fel, és nézőként nincs más dolgunk, mint nézni, hogyan élvezi a zenét Csubi, R2D2 és a többi kedvenc SW karakterünk. A színpadon mindeközben Vanessa énekel, de szerintem a zene helyett inkább a lázadók viszik el a hátukon a klipet.

 

 

 

Five Finger Death Punch: Wrong Side Of Heaven

 

Azt nem tudom, miért most készítettek újabb klipet a tavaly megjelent nagylemezhez, de ezt leszámítva csak örvendezni tudok, ugyanis Ivan Moody hangja nagyon tetszik, férfias, erős, tele érzelemmel – egyszóval tökéletesen illik az 5FDP zenéjéhez. Ennek ellenére úgy érzem, a képi megvalósítás ebben az esetben ütősebb, mint az egyébként remek muzsika. A videó veterán katonákról szól, azokról, akik nem tudnak visszatérni korábbi életükhöz, és az utcán találják magukat. Hatásos jelenetek sorjáznak egymás után, melyek a kiegészítő feliratokkal felrázzák a nézőt, és arra ösztökélik, hogy gondolja újra a hozzáállását ehhez a kérdéshez. Úgy tűnik, Amerikában Rambo óta nem sok előrelépés történt ezen a téren.

 

 

 

Iggy Azalea: Black Widow ft. Rita Ora

 

Álmomban sem reméltem, hogy Tarantino kultikus Kill Bill mozija visszaköszön bármelyik kortárs zenei videóban, de így történt. Az Ausztráliából Amerikába települt Iggy Azalea új videója nemcsak azért érdekes, mert Michael Madsen szerepel benne, hanem azért, mert trükkös slágerként minél többet hallgatja az ember, annál inkább belopja magát a hallójáratokba, és mire kettőt pislantanánk, már azt vesszük észre, hogy tetszik. Tény, ezért az eredményért meglehetősen sok szerző dolgozott össze, de elérték céljukat, hiszen a végeredmény egy jól felépített sláger lett. Egyébként a videó se rossz, bár azon a mai napig nem tettem túl magam, hogy Azalea most miért kapott ennyire átlagos kinézetet. Mellette Rita Ora kifejezetten dekoratív megjelenésű, az pedig a látottak alapján mindenki számára nyilvánvaló lesz, hogy duójuknak köze sincs a harcművészetekhez. Ettől függetlenül persze a klipet érdemes végignézni.

 

 

 

Lindsey Stirling: Master of Tides

 

Idén jelent meg a hegedűs második lemeze, jelenleg éppen világkörüli turnén népszerűsíti az anyagot. Ez a videó annyival több egy átlag zenei videónál, mint amekkora különbség van mondjuk a Trabant és a BNV között. Egyrészt ez már inkább összművészeti produkció, nem pedig puszta zenélés, másrészt olyan helyszínt találtak, ami jól illeszkedik Stirling kalózos öltözetéhez. Nem ragozom tovább, ezt valóban látni kell.

 

 

 

Utthara Unnikrishnan: Azhagu

 

Eddig még nem fordult elő a rovat fennállása óta, hogy mire megjelenésre került a cikk, törölték az eredeti videót. Ami azért is fura, mert mindig a hivatalos, legális csatornákról válogatok. Ez a klip eredetileg a Saviam című családi mozi jeleneteiből állt – aztán egyszercsak megszűnt a link. Egy másik oldalon szerencsére újra megtaláltam, de pár héttel később az is megváltozott, ott gyakorlatilag a hangsáv került törlésre. Időközben azonban újra felkerült a Sony India csatornájára a szám, csak éppen filmjelenetek helyett már fotókkal kiegészítve. Ennek ellenére itt a helye, mert Utthara Unnikrishnan zsenge kora ellenére csodálatos hanggal bír.

 

 

 

Steve`n`Seagulls: Thunderstruck (LIVE)

 

Bemutatom a legújabb vicces zenei videót, ami egyenesen Finnországból érkezett, és ékes bizonysága annak, mennyire jópofa dolog sülhet ki abból, ha kreatívan kezeljük a közismert klasszikusokat. Az AC/DC nótát már messziről felismerni, hiszen a nyitó taktusok zsigeri mivoltuk miatt évekkel korábban belekódolódtak a rádióhallgató/lemezvásárló zenekedvelők hangfelismerő génjeibe. A finnek nemcsak azt bizonyították ezzel a klipjükkel, hogy mennyire fontos a megfelelő fejfedőviselet, hanem azt is, hogy bendzsóval és kanállal gyakorlatilag minden eljátszható. A szám fele utáni betét pedig egyenesen zseniális. Szerintem kenterbe veri a magyar szöveggel előadott „Villám” című verziót.

 

 

 

Meszecsinka: Kinyílok

 

Folyamatosan keresgélek a hazai klipek között, de sajnálatosan ritkán érzem úgy, hogy a képi megvalósítás annyira jól sikerült, amit érdemes megosztanom másokkal. Érthető módon megörültem, amikor kedvenc világzenei kiadóm havi kliplistáján feltűnt a Meszecsinka együttes neve, és ez csak fokozódott zenehallgatás közben. Ha létezik olyan klip, ami nagyon különleges hangulatot áraszt, amelyben a zene és a képi anyag erősíti egymást, akkor az nyilvánvalóan a „Kinyílok” című szám. Kísérletező, keresztező, de cseppet sem elszállt – egyszerűen szép, szívnek kedves hallgatnivaló.

 

 

 

Jerry Lee Lewis: The Wild One

 

A heti múltidéző felvételen a rock`n`roll korszak egyik fenegyereke, a házassága és egyéb megmozdulásai miatt hírhedt Jerry Lee Lewis látható. Ezen az 1989-es koncerten olyan tűzzel zongorázik, mintha nem 55 éves lenne, hanem csak harminc, azt pedig csak a dioptriás szememnek tudom be, hogy időnként nem tudtam követni a kezét. Az pedig csak ráadás, hogy a közönség vidáman táncol, és élvezi ezt a vérbő muzsikát.