Főkép

Önként vállalt munkaköri kötelességem, hogy a lehetőségekhez képest figyelemmel kísérjem pár zenei kiadó újdonságait. Ebből az idők során egy meglehetősen terjedelmes lista kerekedett, aminek eredményeként minden nap számos levelet kapok a megjelenő videókról. Ezek többsége egy felületes szia után elmegy mellettem, de van pár, ami ilyen-olyan okból kifolyólag megpendít bennem valamit. Ezekről a videókról igyekszem a jövőben rendszeresen beszámolni.

 

 

Maroon 5: Maps (Explicit)

 

Két évvel a negyedik stúdióalbum után, végre megvan a rajongók által nagyon várt ötödik Maroon 5 lemez megjelenési dátuma. A nemes egyszerűséggel „V” címen futó korong felvezető kislemezéhez készített klip nem a zenéje miatt került a heti gyűjtés élére, mivel első hallásra nem sokban különbözik az eddigi szerzeményektől. A kiemelt pozíció az elmesélt történetnek köszönhető, ami nemcsak azért ijesztő, mert szókimondó a szövege, hanem mert gyakorlatilag bárkivel megtörténhet hasonló, elég ha egy csöppet sokat iszik, és hagyja magát rábeszélni erre és arra. Nem olyan sokkoló látvány, mint amikor a dohányosokat tüdőműtét televíziós közvetítésével próbálják eltántorítani szenvedélyüktől, de azért megfelelő pillanatban felhasználva, ez is hatásos lehet.

 

 

 

David Guetta: Lovers On The Sun (Official Audio) ft Sam Martin

 

Talán két zenenézővel ezelőtt sopánkodtam egy kifejezetten igénytelen szöveges videó miatt. Ennek ellensúlyozásaként érdemes megnézni a David Guetta új kislemezéhez készült hibrid klipet, mert ugyan végig feliratban kapjuk az elhangzó szöveget, de alá régi westernfilmekből vágtak be jeleneteket, valamint nyilvánvalóan frissen forgatott anyaggal egészítették ki a látnivalót. A végeredmény egy pazar feliratos videó, a zenét pedig biztosan sokat játsszák majd a rádiókban, klubokban.

 

 

 

Viikate: Kuollut kuin hengetön (Killed by Death)

 

Szerintem finn zenekar sem sűrűn szerepelt eddig a rovatban, szóval pont ideje volt beválogatnom ezt az enyhén szólva is öntörvényű együttest, akik ránézésre azt a hangulatot árasztják zenéjükkel, mint például a Lacrimas Profundere. Persze nem utánzókról van szó, a Kouvola városában alapított banda tagjai az ötvenes évek finn szerelmesfilmjeinek melankolikus hangulatából merítenek erőt és inspirációt, mi több, saját stílusukat az egyik akkor neves énekes, Reino Helismaa után, Helismaa metalnak nevezték el. De nem is ez a lényeg, hanem a mostani videó, ami egyrészt a moziban tavaly látott traktoros üldözést juttatta az eszembe, no meg Meat Loaf első albumát, valamint pár D vagy még rosszabb besorolást elnyert filmet. Egy darabig biztosan nem fogom elfelejteni a főszereplő barátnőjének hihetetlenül hosszú haját, és a történet tragikumát jelentő generációk közötti ellentétet.

 

 

 

Karikatura: Eyes Wide

 

Ha úgy veszem, világzene, ha úgy hallgatom, akkor funky, ha az énekre koncentrálok, akkor egy életteli, lüktető muzsikát hallok, amiben ott van a napsütötte dél, a mindent körbeölelő ritmus megállíthatatlansága. De az együttes New York városában keresi a boldogságot, és a most megjelent lemezükhöz is itt forgatták le promóciós videójukat. Ami abból a szempontból sikeres, hogy nem lehet csak úgy elmenni mellette, mert van benne valami mozgásra késztető, és egyúttal zavarba ejtő. Ehhez persze az kell, hogy Lauren Burrows nyitott szemmel járja az utcákat, és nyomában mi is találkozzunk pár furcsasággal. Azt hiszem, mostanában nem láttam ehhez hasonló, a konformitást ennyire erőteljes képekkel bemutató videoklipet.

 

 

 

Train: Angel in Blue Jeans (starring Danny Trejo & Hannah Simone)

 

Szeptemberben jön az együttes Bulletproof Picasso címre elkeresztelt lemeze. Felvezetőként pedig itt az első klip, amiben nem kisebb híresség bukkan fel, mint a rosszarcú Danny Trejo. Aki egy kicsit is szereti az akciófilmeket, és cseppet vonzódik a bizarr dolgokhoz, az mindenképpen nézze meg ezt a videót, mert olyat biztosan nem lát minden nap, hogy Trejo énekli (vagy mondja) ezt a slágert a sivatagban sétálva. Na persze a romantikának nincs helye mellette, ezért aztán jó kis verekedés kerekedik a történetből. A zene pedig a megszokott alternatív rock, fülbemászó dallammal, fogós refrénnel. Egy pillanatig sem csodálkoznék azon, ha ez lenne a nyár egyik slágere.

 

 

 

Duke Dumont: Won’t Look Back

 

Az angol Duke Dumont fél évvel előző sikerszáma, az „I Got U” után ismét egy nagyon egyedi videóval rukkolt elő, ami a történetmesélő csoportba tartozik. Ezúttal három rosszfiú ténykedését kísérjük figyelemmel, akik az utolsó akció után igyekeznek minél előbb eltűnni a rendőrség szeme elől. Ezzel már el is mondtam minden lényegeset – vagy mégsem? Hiszen azért futás, illetve ugrálás közben látunk pár kifejezetten szemrevaló megmozdulást; a befejezést pedig kár lenne kihagyni.

 

 

 

 

Alestorm: Drink

 

Szerkesztőségünkben még mindig vitatkozunk a skót Alestorm együttesről. Egyesek szerint ez egy vicc, és felesleges foglalkozni velük. A többség azonban meglátja ezekben a kései kalózivadékokban azt a feltétlenül tisztelendő szándékot, miszerint fémes dallamokkal kevert kalózrigmusokkal szórakoztatják a nagyérdeműt, s bár önmagukat nem veszik komolyan a klipjeikben, azért halmazatilag ez szerethető, életvidám muzsika. A hamarosan megjelenő Sunset on the Golden Age album felvezetéseként elkészített videón a hét tenger joggal félt kalózai felforgatják egy tisztes úriház nyugalmát, és kellő mennyiségű bor elfogyasztása után eltűntetik a társadalmi különbségeket. Mindez persze a rájuk jellemző folk és power metal zenével kísérve – első hallásra úgy gondolom, ez a lemez sem lesz rosszabb, mint a korábbiak.

 

 

 

Paloma Faith: Trouble with My Baby

 

Úgy tűnik, manapság a klipek többségét azért csinálják, hogy megfelelő promóciót biztosítsanak az adott előadó hamarosan megjelenő albumának. Nincs ez másként az angol Paloma Faith esetében sem, aki harmadik nagylemezéhez immáron a harmadik felvezető videóját készítette el. A kritikusokat látszólag kissé megosztja a lemez, ami biztosan elég vegyes lesz zeneileg, hiszen a második klipes nóta (Only Love Can Hurt Like This) és a mostani között bizony elég nagy különbség van, és nemcsak hangulatilag (az szomorkás, ez meg ragyog az életerőtől), hanem hangszerelésben is eltérnek egymástól. Itt gyakran felbukkannak jazzes megoldások és fúvósok, meg valami retrószerűség, de közben az egész nagyon modern. Különös egyébként, hogy Faith nem az a kifejezett szépség, de mégis van valami a megjelenésében, aminek köszönhetően egyszerűen vonzza a tekintetet.

 

 

           

Kenny Chesney: American Kids

 

Na tessék, már megint itt egy country nóta. Az 1968-ban született énekesen egyrészt nem látszik a kora, másrészt pedig olyan laza dalt ad elő, hogy csak lestem. Hamarosan megjelenő lemezének címét (The Big Revival) csak azok kedvéért említem, akik valamiért úgy döntenek a XXI. században, hogy beszerzik maguknak. A klip egyébként összhangban van a címmel, amerikai fiatalokról szól, akik egyszerűen jól érzik magukat a sivatagban, miközben fura színű vagy formájú járművekkel közlekednek egyik helyről a másikra. Vágóképként pedig Chesneyt látjuk, amint gitározik és énekel. A szereplők között feketét, fehéret, hippit és hétköznapi fiatalt (ők azok, akik nem akarnak kitűnni a tömegből, és tök jól elvannak farmerben) egyaránt látunk. Lazaság és jókedv – már-már zseniális.