Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Beszámoló: Toulouse-Lautrec világa a Szépművészetiben

Henri de Toulouse-Lautrec születésének 150. évfordulója alkalmából a Szépművészeti Múzeum pazar kiállítással tiszteleg a kiváló festő-grafikus előtt. Több mint 200 litográfia, 10 nagyméretű plakát, számos korabeli fénykép és hanganyag kalauzolja el a látogatót a párizsi Montmartre bohém, erotikától fűtött világába. Magyarországon közel 50 éve nem volt ilyen nagyszabású bemutató a művész munkáiból.

 

Toulouse-Lautrec nevét és munkásságát talán azok is ismerik, akik nem követik napi rendszerességgel a posztimpresszionizmus provokatív világát. Személyiségének bája, mély humanizmusa, minden erkölcsi normát megkérdőjelező életmódja halála után is mély benyomást gyakorol a közönségre. Azon kevesek közé tartozik, akik még életükben megismerhették a népszerűséget kortársaik körében, Pablo Picasso például az ő képeivel díszítette otthonát. Időről-időre beköltözött a hírhedt párizsi bordélyokba, ahol legendás mulatságokat tartott, s az a hír járta róla, hogy az abszint illatánál csak a nyomdafesték szagát kedvelte jobban.

 

Különös vonzódása az „éjszaka pillangói” iránt azonban korántsem fékezhetetlen szexuális étvágyából adódott. A genetikai eredetű tömöttcsontúság miatt eltorzult teste sokakban viszolygást keltett, leginkább saját családjában; a kicsapongásról elhíresült lokálokban azonban a nők olyan gátlástalan természetességgel viszonyultak saját testükhöz, hogy Toulouse-Lautrec szégyenkezés nélkül csatlakozhatott társaságukhoz. Tobzódott a zenés kávéházak forgatagában, táncosok, énekesek, zenészek, komikusok, prostituáltak voltak ivócimborái, barátai, leghívebb rajongói. Kedvelte a nagy társaságot, imádott enni, inni, dorbézolni, hírhedt volt koktéljairól, ragyogó intellektusa, kiváló humora szinte megigézte az embereket.

 

Toulouse-Lautrec mindenhol sikert aratott, egyedül családja kezelte őt nemkívánatos személyként. Ősi dél-franciaországi arisztokrata család leszármazottjaként látott napvilágot, szülei elsőfokú unokatestvérek voltak. Kamaszkoráig idilli élete volt, majd lassan kiütközött genetikus betegsége. Feje aránytalanul nagy lett, törzse akár egy kifejlett felnőtt férfié, végtagjai azonban szokatlanul rövidek maradtak. Apja – miután megtudta, hogy fia semmilyen tekintetben nem léphet örökébe – teljesen elfordult tőle, de végül beleegyezett, hogy festői pályára lépjen.

 

Első plakátjait a Moulin Rouge mulatónak tervezte, melyet csak a kicsapongás világraszóló fellegváraként emlegettek. Erőteljes színei, dinamizmusa, merész újításai egy csapásra közismertté tették. Ezek a műalkotások, bár szigorú értelemben véve reklámanyagok, mégis esztétikai célokat szolgáltak. A magyar műgyűjtők is korán felismerték értékét, és hamar a képei megvásárlása mellett döntöttek. Ezért is állt elő az a kivételes helyzet, hogy a kiállítás plakátjai közül mindössze öt nincs a Szépművészeti tulajdonában, és Toulouse-Lautrec-től további 240 alkotás van a Múzeum saját tulajdonában.

 

Toulouse-Lautrec fogékony volt az újszerű kihívásokra, baráti felkérésre a könyv-, valamit kottaillusztrációba is belefogott. A hasznosat szívesen kötötte egybe a kellemessel, az általa tervezett kottákból gyakran fennhangon és igen hamisan énekelt ismerőseinek. Litográfiáinak egyik leghíresebb sorozata az Elles (Lányok), mely a bordélyházi lányok munkán kívüli hétköznapjait mutatja be. Látásmódja együttérző, érzékeny, és végtelenül buja. Grafikáin kiütköznek a pontatlanságok – az éles szem számára hamar feltűnik, hogy Toulouse-Lautrec nem szeretett kezet rajzolni, így amikor csak tehette, el is rejtette egy mély kabátzsebben, a paplan alá, vagy egy ölelésben.

 

Imádta a tréfás alkotásokat, melyen gyakran magát is megjelenítette, karikatúraszerűen igyekezett megragadni a legkarakterisztikusabb pillanatokat. A tárlaton megjelenik Chocolat, az első színes bőrű sztárbohóc, Yvette Guilbert és Aristide Bruant kabaré-énekesek, az 1890-es évek ikonja, Jane Avril kán-kán táncos, továbbá az ír származású bizarr teremtés, a gyermekruhában selypítve daloló May Belfort. Az énekesnőt elbűvölte Toulouse-Lautrec tehetsége, gyakran rendelt tőle litográfiákat, melyeken mindig macskájával szerepelt. Bemutatásra kerül a kiállítás egyetlen magyar vonatkozású képe is, Rigó Jancsiról és Clara hercegnőről. 1896-ban Rigó Jancsi, a világhírű prímás találkozott Clara Ward-dal egy milliomos belga herceg feleségével, akit el is csábított. A válást a korabeli bulvársajtó is felkapta, Lautrec színes litográfiájában is a két botrányhőst vélték felfedezni.

 

 

Aki ellátogat a kiállításra, készüljön fel arra, hogy hosszú órákig nem tud majd elszakadni a képektől. A felvonultatott művek hatalmas mennyisége minden eddiginél tekintélyesebb, de tematikái feldolgozhatóvá teszik a remekműveket. Életművét nyolc téma köré csoportosították, így betekintést nyerünk a sztárok, a nyilvános házak, a kottacímlapok, a lóversenyek, a barátok, a színház, és a párizsi éjszakák világába. Témája mindig egy szituáció, s annak sajátos, időnként publicisztikai jellegű kifejezése. Izgalmas, minden társadalmi álszentséget, hazugságot félresöprő szelleme tündököl ezen a tárlaton, szemeink előtt pedig megjelenik az eleven, bámulatos, ugyanakkor romlott és léha Párizs.

 

Toulouse-Lautrec gyakran ironikus, előszeretettel figurázza ki munkáiban a Montmartre jellegzetes figuráit, nihillista, időnként nyíltan burzsoáellenes. Már az első teremben egy olyan hírhedt plakáttal találkozunk, melyet maga Rothschild báró szaggattatott le a párizsi utcák falairól, miután magát vélte felfedezni egy igencsak kényes affér közepette. A vége is meglepetést tartogat a látogató számára. „Litográfia kezdőknek” címmel digitális oktatóprogram keretében készíthetjük el a saját litográfiánkat. Játszhatunk a formákkal, a színekkel, és hamar szembesülünk azzal, hogy a puritán technika korántsem olyan egyszerűen kivitelezhető.

 

A kiállítás 2014. augusztus 24-ig tekinthető meg a Szépművészeti Múzeumban. Általában itt szokott véget érni az ajánló, de ezúttal nemcsak a tárlattól, de hamarosan magától a Szépművészetitől is búcsúznunk kell. Az épület fűtéstechnikája és egyéb elemei olyannyira elavultak, hogy a renoválást nem lehet tovább halasztani, s bár a Nemzeti Galéria ideiglenesen átveszi a szerepét, közel két évig nem lesz lehetőség arra, hogy meglátogassuk a Múzeumot. Henri de Toulouse-Lautrec grandiózus kiállítása kifogástalan lezárása a Szépművészeti eddigi kivételes tevékenységének, és méltó elköszönési lehetőséget biztosít a látogatóknak az ország egyik legszebb Múzeumától.

 


Profundus Librum (H. Hanuta Éva) - 2014. május 6.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
Nincs találat kapcsolódó tartalomra a szerzőtől: (Henri de Toulouse-Lautrec)

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!