FőképElég rendesen befűtöttek mára. Szokásunkhoz híven még délelőtt összekaptuk a motyónkat, hogy éjszaka vagy holnap reggel kelljen. Így nem csoda, hogy mindenkiről szakadt a víz. És ez így is maradt egészen késő estig. Kutya meleg volt, na.

A Gogol Bordello koncertjével indítottuk a napot, ami igencsak jó választásnak tűnt. Egyrészt felébresztett, másrészt feltöltött. Még valamikor évekkel ezelőtt az A38-on voltam egy koncertjükön, ami akkor annyival magával ragadott, hogy a haverokkal az első sorokban kötöttünk ki. Valami hasonlóra számítottam most is.

Az Eugene Hütz vezette zenekar a délután közepén lépett a Nagyszínpadra. A korai időpont meg sem kottyant nekik, rögtön a koncert elején nyilvánvalóvá vált, hogy itt egy hatalmas buli lesz, ha a fene fenét eszik, akkor is. Egyrészt több tízezer ember gyűlt a Nagyszínpad elé, másrészt – bár utolsó nap és ilyenkor kissé enerváltabb az ember – azonnal el is kezdek táncolni. A koncert első felében Hütz és Sergey Ryabtsev hegedűs/énekes vitte a prímet a színpadon és mozgatták meg olyan szinten a közönséget, hogy a hallgatóságban előttünk álló német csapat tagjai nyolc-tíz doboz sört locsoltak szerte-szét illetve egymásra. A tömeg egyes részein spontán körök alakultak, aminek a közepén egy vagy két ember táncolt. A – mondjuk így – legmeghatóbb számomra az a „formáció” volt, amikor egy öt-hat ember széles emberkör táncolt körbe-körbe a színpad előtt, mintha a riói karneválon lennének. Egyszerűen frenetikus volt a közönség válasza a zenére.

A koncert közepe táján aztán csere volt és az ecuadori Pedro Erazo ütős lépett az előtérbe és valami elképesztő energiával – és nem utolsó sorban arcmimikával – őrjítette meg a tömeget. Ekkorra már a keverőpultig „állt a bál”, sőt, még azon túl is a legtöbben mozogtak és nem csak álldogáltak, mint egy faszent. Mi is egyre inkább a muzsika hatása alá kerültünk és kezdett kialakulni az az eufórikus állapot, amit a Motörheadnek sikerült kiváltania belőlem.
A színpad – hála égnek – jól szólt, bár Pedro Erazo kongáit mintha egyáltalán nem lehetett volna hallani. Azonban ez cseppet sem volt zavaró és csak most visszagondolva ugrott be, hogy volt egy ilyen kis bibi. Nem utolsó sorban az is feledtetett minden bajt, hogy jó húsz perccel többet játszottak, mint ami a programban meg volt hirdetve. Ezért külön respect.

Azt kell mondjam az egész előadás fergeteges volt és ennek megfelelő sikert aratott. Z barátommal meg is állapítottuk, hogy ilyen koncertekre van szükség, amik megtöltik a Nagyszínpad előtti teret, mert az nagyon lehangoló látvány, ha csak tízezer ember áll előtte - és sajnos idén úgy hallottam, erre nem is egy esetben volt példa, még „nagy nevek” esetében is.

A Gogol Bordello karneváli hangulatot megidéző produkciója után hosszabb regenerációt iktattunk be, mert egyrészt megint csatakokban szakadt rólunk a víz, másrészt eléggé el is fáradtunk a majd másfél órás táncikálásban. Ráadásként elég sok rég nem látott ismerőssel futottunk össze, akikkel tíz-tizenöt perceket beszélgetve nagyon gyorsan elszalad az idő. Szó mi szó, a Tankcsapdára sikerült gatyába rázni magunkat. A délelőtti beállásba sikerült belehallgatnom, amiből kiderült, hogy a hang estére nagyon rendben lesz majd. Lukács Laci hangja nekem akkor kicsit fáradtnak tűnt, csak remélni tudtam, hogy ez változni fog.

Az utóbbi időben a Tankcsapda egyre több és több pirotechnikát vet be, hogy még inkább feldobja a fellépéseit. Ez persze most is így volt. Füst és láng borította el néha a színpadot, meglehetősen látványos formában. Nagy jól ki van egyensúlyozva, hogy ezekből mikor mennyi kerül bevetésre. Nincs túldimenzionálva a dolog és nem válik „tűzijátékká” az előadás. Szóval, a Tankcsapda odatette magát, Lukács hangja „rendbejött”. Talán egy picit lehetett volna hangosabb a cucc, de így is elfogadható volt azért. A Rock-Metal Színpad előtt olyan nyolc-tízezer ember verődhetett össze Magyarország egyik legjobb rockbandájának koncertjére. Ami alapvetően jól is indult, aztán olyan háromnegyed rész táján kezdett kicsit ellaposodni a történet, valahogy nem ilyesmit vártunk a Csapdától. Talán nem elég lendületes nótákat választottak. Talán mi akartunk volna több slágerszámot. Nem tudom. Mindenesetre a koncert végére aztán rendbejött minden és a „Rock & Roll rugója” feledtette minden bajunkat.

A koncert után meglehetősen megoszlottak a vélemények, hogy merre is folytassuk tovább az éjszakai programot. Végül abban maradtunk, hogy a Tudósok megfelelő lesz, viszont annyira „kész lett” mindenki a héten elkövetett dolgaitól, hogy dr Máriás produkcióját kihagytuk és szépen, csendben elindultunk hazafelé.