Főkép

Aki olvasta és/vagy látta a Gyűrűk Ura - A Gyűrű Szövetségét, az tudja, hogy a film elején Zsákos Bilbo 111. születésnapját ünneplik Hobbitfalván. Ennek szellemében, ám a szerző, J. R. R. Tolkien 111. születésnapján, 2003. január 3-án nagyszabású rendezvényt szervezett a Magyar Tolkien Társaság. Jómagam ekkor kerültem először kapcsolatba ezzel a párját ritkító szervezettel, s mondhatom, az a nap az én naptáramba is piros betűs ünnepként került bejegyzésre. Szerencsére az MTT ez évben is megrendezte a Tolkien Születésnapot.


A Két Torony magyar filmvetítési joga e nappal lejárt, hazai moziban ez alkalommal lehetett látni utoljára (mindazonáltal remélem, azért arra még nyílik mód, hogy legalább egy kiemelt mozi egymás után levetíthesse a teljes trilógiát...). A két vetítésre az előzetesen meghirdetett Tolkien-kvízen lehetett jegyeket nyerni.

Persze, aki jeggyel bírt, annak is át kellett küzdenie magát a szinte folyamatosan zsúfolásig tömött aulán, ahol nem csak, hogy minden korosztály képviseltette magát, de szép számmal akadtak jelmezbe bújt résztvevők is (többnyire tündék). Persze rajtuk kívül is sokan jelezték, hogy számukra is ünnepnap január 3-a: ha mással nem, hát egy hajfonattal, egy nyakban lógó, a filmből ismerős tárggyal, vagy épp egy Cross Borns pólóval. Ahogy az egész mozi is, hiszen már a bejárat fölött olvasható volt a Gyűrűk Ura filmből ismerős transzparens a születésnapi köszöntéssel, s belül is mindenütt lobogók, térképek, feliratok idézték Középföldét. Az aulában kapott helyet az információs pult, és a különféle könyveket, naptárakat, CD-ket, figurákat, miegyebeket árusító részleg is.

Sajnos, az előzetes reményekkel ellentétben ruha- és fegyvermásolatokat nem lehetett kapni, ahogy végül is tudtommal egyik filmszínész sem jött el (szerintem hiba volt beleírni a programba, hogy ilyesmiket terveznek...) - így néhány, a galérián kiállított filmbéli fegyverrel vigasztalódhattunk. Ugyanitt kaptak helyet a képzőművészeti pályázat legjobb alkotásai is (melyeket az MTT lapja, a Lassi Laurië egy igen igényes naptárban közre is bocsátott!). A művészeti pályázatok és a vetélkedők legjobbjainak pedig a Gyűrűk Ura – a rajongók közében Tolkienhez hasonlóan szeretetett – fordítója, sokunk álombéli nagyapja, Göncz Árpád adta át a díjakat.

Voltak aztán játék- és internetes bemutatók, gyerekek számára „Egy hobbit kalandjai Középföldén" címmel kalandjáték, egy exkluzív, angol nyelvű dokumentumfilm Tolkienről; szinkronbemutató a filmtrilógia magyar változatának szinkronszínészeivel. Voltak továbbá színpadi produkciók: Feanor, a fények kovácsa (a Szilmarilokat is olvasott ínyencek örömére), Dalok Középföldéről (öt vers az MTT amatőr kórusától – sajnos a Gyűrűk Urából metáloperát írt Cross Borns fellépése ez alkalommal elmaradt), valamint némi paródiaműsor.

A „Hogyan tájékozódjunk Tolkien világában?” című előadáson Füzessy Tamás, az MTT elnökhelyettese ismét bebizonyította, hogy nem csupán döbbenetes tudásanyaggal rendelkezik a többség által még csak nem is sejtett, roppant léptékű tolkieni világról, de bírja azt a kevésbé tanulható pluszt is, ami a karizmatikus előadók sajátja, képes nem csupán ébren tartani a figyelmet, de fel is lelkesíteni a hallgatóságot. Márpedig erre nagy szüksége volt, hiszen, ha mégoly’ varázslatos és izgalmas is Tolkien világa, a földrajz nem tartozik a legizgalmasabb témák közé. Bár jómagam olvastam csaknem mindent, ami a Professzortól magyarul megjelent, néhol még nekem is megerőltető lett volna megérteni és követni, amiről Tamás beszélt

Tudni kell, hogy a Gyűrűk Ura, noha nevezhetjük Tolkien fő művének, valójában csupán töredéke valami káprázatos, ugyanakkor szinte emberfeletti teljesítménynek. Tolkien ugyanis nem csupán Középföldét alkotta meg, de egy kb. tízezer éves történelmet, ha úgy tetszik mitológiát, a világ teremtésétől kezdve. Tolkien azt vallotta, amit megalkotott, az időben a bibliai idők elé helyezendő (vagy ha úgy jobban tetszik, azokba a Bibliában is csupán ködös célozgatásokkal emlegetett korokba, midőn óriások s angyalok éltek az emberek között...). Ugyanakkor, noha irdatlan mennyiségű anyag maradt fenn utána, az, amit mindebből létre kívánt hozni, életében nem jelenhetett meg (s aminek javát a Szilmarilok, a Gyűrű keresése és az Elveszett mesék köteteiben talál meg a merész és kíváncsi olvasó). Lenyűgöző és hihetetlen, amit létrehozott – ugyanakkor sajnos töredékes is. Éppen ezért volt nagy élmény látni az előadáson a Tolkien kézírásával, tollvonásaival készült térképeket, vázlatokat.

Füzessy mester második előadása, a „Tolkien műveinek mitológiai vonatkozásai” kapcsán el szeretném mondani, hogy Tolkien, aki Oxfordban is ténykedett, mint nyelvészprofesszor, szerelmese volt a nyelveknek, ezen belül különösen a germán nyelvcsalád középkori, s még régebbi változatainak (szakterülete volt az óangol), bár az általa megalkotott tünde nyelvre leginkább talán a finn nyelv gyakorolt hatást (s csupán kevesebbet a gael/kelta). Mindezen nyelvekről igen szerény emlékeket őriz jelenkorunk, s azok jelentős része mitológiai jellegű – így a Professzor szerelmese volt a nyugat- és észak-európai mitológiáknak is. Ugyanakkor édesanyja nyomán hithű katolikus volt (ne feledjük, az anglikán Nagy-Britanniában!), s a Biblia szintúgy hatott írásaira, egész világára – mely így épp annyi valóságos gyökérrel bír, mint amennyit Tolkien csodálatos fantáziájából merített.

Tamás ezen előadása minderről s még sokkal többről szólt, és aki meghallgatta, új értelmezéseket, új nézőpontokat nyert Tolkien műveihez. Amint az egyébként az egész rendezvény fő célkitűzése volt. Ami picit meglepett: a nagy érdeklődés ellenére sem volt teli a terem, holott múlt évben a délutáni előadásokon már a vászon előtti padlón sem volt sokszor hely – de talán az amúgy bőven baráti 500 Ft-os belépő (első alkalommal ingyenes volt a szülinap), vagy a még az akkorinál is számosabb program vonta el a közönség egy részét.

Az „Olvasni és/vagy nézni? – a Gyűrűk Ura-szöveg és a Gyűrűk Ura-film” című kerekasztal beszélgetés során a vitázó (és sokszor persze nagyon is egyet értő) felek egyike szintén Füzessy Tamás volt, aki mellett Szőnyi György Endre irodalomtörténész, a Szegedi Tudományegyetem Angol-amerikai Intézetének vezetője, valamint – Réz András helyett – egy hobbit külsejű, fantasy-irodalommal is foglalkozó pécsi tanár úr is részt vett, akinek a nevét, akárcsak a vitavezetőét sajnos nem jegyeztem meg, s ezért ezúton is elnézésüket kérem. A beszélgetés kitért film és könyv különbségére is, de nem a kinek-mi-nem-tetszett részletekbe menő megvitatása volt a fő csapásiránya, sokkal inkább arról szólt, hogy mit tehet, és mit nem egy író ill. egy rendező – mire képes, s mire nem a könyv ill. a film.

Sokaknak jár köszönet ezért a szép napért, s egyben bátorítás, hogy legyen jövőre is! Egy halottnak nem tudom, szokás-e azt kívánni, Isten éltesse, de abban talán megegyezhetünk, hogy ha van Isten, akkor Tolkien professzor lelke most ott van a közelében, és van rá egy tippem, hogy boldog.