Főkép

A CAFe Budapest kortárs művészeti fesztivál talán egyik legizgalmasabb helyszínén, az A38 kiállítóterében került megrendezésre Shai Maestro triójának koncertje. Az ásó, kasza és gereblye, valamint egy fotósorozat előterében helyet foglaló színpadra húsz perces késéssel érkező muzsikusok ellenére a terem hangulata nyugodt, ugyanis a vízszinttel közel egy mélységben található térből egy egészen sajátos rálátás nyílik a Dunára – és ahogyan elhalad egy-egy hajó, a folyó áramlatainak ritmusai hangolnak a hamarosan minket érő hanghullámokra.

 

Ez a nyugalom teljesedik ki és kerül összhangba Maestro lehengerlő triójának játékával. Az első témában Shai több korábbi kompozícióját kapcsolják össze egy folyammá – stílusosan az első, a „Wave” a kis húgának dedikált darab, aki maga is muzsikus, mint ahogyan később megtudjuk a dalok felkonferálásából. Barak Mori (bőgő) és Ofri Nehemya (dobok) társaságában minden lehetségesnek tűnik már ebben az első húsz percben. Kiegyensúlyozott, mégis roppant dinamikus előadást hallunk, amely talán leginkább a koncentrált hallgatás és egymásra figyelésből fakad. A három hangszer, mint egy jól hangolt kórus szól együtt és alkot valami egészen előre mutatót, amely az egész estének a közös nevezője.

 

Amikor az új korongról játsszák másodikként a „The Forgotten Village” című kompozíciót, a meditatív kezdéstől eljutunk egészen a hip-hop világáig, szemben az albumon szereplő, végig csendes változattal. A bőgőszóló ugyanis nem egyszerűen variálja a témát, hanem egy olyan új lüktetést indít be, amire Nehemya és Maestro egyből vevők, és ha valamelyikünk nekiállna közben rappelni, teljesen természetesen és magától értetődően kontextualizálódna a mondott szöveg. Akkor sem egy múltba merengő, standard feldolgozást kapunk, amikor Duke Ellington „Prelude to a Kiss” kompozícióját értelmezik. Egy, akár énekelhető nagybőgő bevezetőt követően először csak Maestro ül vissza a zongorájához, és olyan billentésekkel játssza a darabot, hogy ugyanazon zongora teljesen más hangszínekkel szólal meg, miközben az interpretáció végig feszes és minden szentimentalizmust nélkülöz.

 

Muzsikálásuk állandó jelenidejűsége teljesen lehengerlő. Maestro két évvel ezelőtti koncertjével szemben állandóan csak őt és nem a nagy elődök hatásai alatt álló fiatal zongoristát halljuk. Egy olyan muzsikust, aki igazán megtalálta a saját hangját, amelyen keresztül nemcsak variál egy zenei formát, hanem azt a saját nyelvi dialektikáján keresztül megújítja és felfrissíti. Munkásságában az erre irányuló állandó törekvés most beérett, és a koncert végén nem egy törékeny zongorista, hanem a jazz egy óriása jött le a színpadról.

 

Előadók:

Shai Maestro – zongora

Barak Mori – bőgő

Ofri Nehemya – dobok