Főkép

Venom és Pókember. Mindketten Marvel karakterek. Vagy mégsem? Nos, az mindenképp közös bennük, hogy alkotóik annak idején a Marvel égiszére festették fel csillagjaikat. Azonban a mára kialakult jogi helyzetben nem egészen tisztázott, hogy kettejük párharcát mikor és milyen körülmények közt láthatjuk majd legközelebb a vásznon – így eshet meg, hogy egy szuperhős nélküli szupergonosz történetét bemutató filmet tárnak elénk a moziban.

 

Eddie Brock (Tom Hardy) menő oknyomozó riporter. Pályája felfelé ível, akárcsak szerelmi élete, de csak addig nevezheti magát a szerencse fiának, amíg arrogáns stílusa miatt be nem szól valakinek, akinek nem kéne. Ez a valaki Carlton Drake (Riz Ahmed), aki az alapítványán keresztül űrprogramot pénzel, hogy földönkívüli organizmusokat juttasson a földre. Ezzel eddig nem is lenne probléma (az emberkísérletek során jelentkező halálos kimenetelű eseteket nem számolva), amíg az egyik idegen szimbióta ki nem szabadul a laborból.

 

A kissé klisés történetvezetéstől eltekintve jól felépített a cselekmény. Közepes hosszúsága ellenére egyszer sem jutott eszembe, hogy egy filmet nézek épp, ami azért sűrűn elő szokott fordulni. A készítőknek sikerült az első perctől az utolsóig lekötni a figyelmem, s hála az égnek mellőzik a műfajra jellemző lapos humorzáport is. Az akció (amikor van) pergő, látványos – ugyan a Venom PG-13-as besorolást kapott, ám azt gondolom, ezzel egy kicsit alulértékelték, mert az én olvasatomban az emberi fejek leharapása, valamint a profán beszéd magasabb korosztálynak való. De ezen nem akadunk ki, mert minden szülő saját felelőssége, hogy milyen mozira ülteti be a gyereket.

 

Amíg a moziban egy szerethető, macho karakter alakja bontakozik ki előttünk, addig nem szabad elfelejtenünk, hogy tulajdonképp egy szupergonosz történetét nézzük. Venom Pókember egyik főellensége, s így a mozi végén az foglalkoztatott, miként válik majd negatív szereplő belőle (már ha lesz ilyen valaha), valamint – visszacsöppenve a valóságba – elkezdett az agyam pár jelenet újraértékelésével foglalkozni, amik utólag picit bugyutának vagy megkérdőjelezhetőnek tűntek, de sokat ezek az apró dolgok sem rontanak az élményen.

 

Összességében azt mondanám, jófajta iparosmunkát adtak ki a kezeik közül a készítők. Producerként az az Avi Arad képviselteti magát, aki a Marvel Studiost alapította Marvel oldalról, míg a Sony Amy Pascalt állította a feladatra. Mellettük Tom Hardyt emelném még ki, aki remekül hozza a szerepet, de ezen egyáltalán nem lepődünk meg. Bár minden bizonnyal nem lesz „A” kedvenc filmem, az sem biztos, hogy újranézném, mégis azt mondom, egy estét simán megér beülni rá: a szuperhősös művek kedvelői remekül fognak szórakozni.