Az éjszakám a nappalod (film)

Amikor először megnéztem Az éjszakám a nappalod előzetesét, azt gondoltam: na, ebből még bármi lehet. Megnézve pedig azt gondolom, hogy ebből lett valami, de hogy mi, azt nem tudom…

Novák (Czukor Balázs) álmatlanságban szenved, ezért éjszaka kikel a barátnője (Szamosi Zsófia) mellől az ágyból, és inkább a várost járja. Így akad össze Volffal (Anger Zsolt) és bandájával, akikben először csak furcsa csodabogarakat lát, lassan viszont nyilvánvalóvá válik, hogy a seftelő kompánia sokkal veszélyesebb, mint az elsőre látszik – Volf pedig megpróbálja minél mélyebbre behúzni az éjszakába Novákot.

Mitől lesz jó egy film? Mitől lesz jó egy magyar film? Van külön elvárás, vagy épp ellenkezőleg, inkább megengedőbbek vagyunk? Mennyit jelent az ismerős helyszín, a pesti városkép, a színházakban élőben is látható szereplők? Vajon azzal, hogy próbálok nem elfogult lenni a magyar filmekkel szemben, nem válok pont elfogulttá? Amikor azt mondom, hogy egy hazai mozinak is meg kell ugrania a nemzetközi színvonalat, nem leszek szigorúbb? Ilyen és ehhez hasonló kérdések kavarogtak a fejemben a moziból kijőve, és még most sem tudom eldönteni, hogy azért van ez, mert én vártam mást Az éjszakám a nappalodtól, vagy a film nem tudott megfelelni a saját ígéreteinek.

Mert ami jó benne, az tényleg jó. Erős kezdő képsorok az éjszakai Budapestről, ami mindenkinek ismerős érzéseket hozhat elő, aki gyalogolt már haza hajnali négykor a teljesen kihalt utcákon egy buli után. Zene, amit a Zagar szolgáltat mindenki örömére. Furcsán ismerős helyszínek (házibulik, pincediszkók, üres éjszakai étkezdék) és éjszakai figurák (boltos, ócskás, bulizók és lézengők). Néhány igazán erős képi világú, jól ritmizált jelenet – a házibuli például önmagában is remekül megállja a helyét. Mindehhez egy épkézláb történetet is kapunk, néhány igazán jó poénnal, humorforrásnak tökéletes mellékalakkal – a magát buddhistának képzelő mamlasz (Vajda Milán) viszi a showt – és Anger Zsolttal, akitől nagyjából minden film csak jobb lesz (elég csak az Utóélet ezotériában jártas ezermesterére gondolni…).

Szóval a film „rendben van”. Baj-e, ha csak ennyit tudunk mondani egy filmről? Ha ez egy amerikai produkció lenne, azt mondanám: igen. Kezeljük másként a magyar filmet? Mondjuk azt: ennek legalább van rendes története. Vannak izgalmas jelenetei. Vannak benne működő poénok, jól játszó színészek. Megvan a couleur locale, még ha nem is olyan erős. De valahogy ez mindenre igaz: a helyszínek nem adnak olyan magával ragadó atmoszférát, viszont nincs, ami kitöltse a helyüket. A történet érdekes, de nem eléggé lenyűgöző egy másfél órás filmhez. A színészek hiába profik, de csak párat tudnék mondani, aki tényleg emlékezetes.

És ami a leginkább zavar: nem tudtam eldönteni, hogy vígjátékot nézek, vagy komoly gengszterfilmet/thrillert. Esetleg valamifajta „életérzés-filmet”? Mert mind ott van, mindháromból vannak remek ötletek és jelenetek a filmben, de egyik sem válik uralkodóvá, így viszont kissé zavarják az összképet. Persze nem annyira, hogy ne lehessen élvezni azt a másfél órát, amit Az éjszakám a nappalod nyújt a nézőnek… Úgyhogy ha nem is lesz emlékezetes és korszakalkotó ez a mozi, elmondhatjuk, hogy az egyre szélesebb palettájú magyar filmek között eljutottunk oda, hogy már olyan filmet is láthatunk, amire azt tudjuk mondani: oké.