Főkép

Riley 11 éves lányka, aki szüleivel Minnesotából San Franciscóba költözik, ez pedig igen megterhelő a számára. Ebből a bátran lerágott csontnak nevezhető alaphelyzetből igen sokféle filmet, könyvet készítettek már, de a Pixar animációs filmje valami üdítőt hoz: a történetet nem csak Riley, de a fejében élő, különféle mókás figurákkal megszemélyesített öt alapvető érzelem (Derű, Harag, Majré, Bánat, Undor) szemszögéből is elmeséli.

 

A gyerekeknek szánt hollywoodi animációs (meg rajz-) filmek már igen régóta tartalmaznak olyan kiszólásokat, melyeket a felnőtt, érettebb nézők értenek csak meg. Az Agymanók viszont egészében véve olyasmire épül. Meg nem tudnám mondani, hogy a 7,5 éves fiam mi mindent vett le ebből a filmből, de fogok vele beszélgetni róla (ahogy az Index kritikusa javasolta a cikkében), mert van miről. Mert talán ez a film segít megértetni vele, átadni neki olyan dolgokat, mint hogy az embert nagyon sokszor az érzelmei irányítják, hogy vannak emlékeink, tudatalattink, álmaink (mindezek baromi ötletes módon jelennek meg a filmben), és hogy ez az egész rendszer, az emberi elme vagy lélek milyen furcsán, kiismerhetetlenül működik, de hogy épp ezért kell mindent megtenni, hogy megismerjük.

 

A jó hír az, hogy akit nem izgat, hogy mennyi különféle rétege van a filmnek, az is jól fog szórakozni. Jó eséllyel legalábbis, mert tény, hogy vannak a filmben szomorú részek (minthogy szomorú a kislány, hogy elköltöztek, oda a régi barátai, a régi élete stb.), és az is tény, hogy sok olyan részlete van a filmnek, amit egy kisebb gyerek biztosan nem ért. De azt biztosan érti, hogy felfordulás van, és izgalmak, és van sok harsányan kacagós poén, és szemkápráztató látvány is. És ha valami kevés az üzenetből is átmegy, hát annál jobb. (Az pedig például ez: a bánatra is szükség van, az is hasznos, nem csak a derű, a félelem vagy az undor.) Sőt, megfordítanám: végre egy hollywoodi mesefilm, ami többet bír mondani az ezerszer látott-hallott, előrecsomagolt üzeneteknél, hogy család így, barátság úgy. Ezek mind itt vannak, de több is, például, hogy mi tesz minket emberré, emberivé.

 

Aztán meg ott a film vége. Mármint a vége után. Akkor nevettem a legnagyobbat. A kutya meg a macska... erre a két állatra soha többé nem fogok tudni ugyanúgy nézni. :) És annyira szeretném, ha a DVD kiadáson az extrák között bepillanthatnánk mondjuk egy buddhista szerzetes agyába, valamint ha lenne egy rövid interjú mondjuk Freuddal vagy Junggal, hogy ők mit gondolnak a mindenki agyában ott élő agymanókról...