Főkép

Az East zenekar 1975-ben alakult, és 1994-ben oszlott fel. A jazz felől érkező muzsikusok már pályájuk legelején is valami különlegeset és egyénit alkottak, melyet a legegyszerűbb progresszív rocknak nevezni. Az évek során mind a zene, mind a zenekar tagsága sokat változott, a basszusgitáros-zenekarvezető Móczán Péter volt az egyetlen állandó elem. Ismeretlenül csupán feltételezhetem, hogy Móczánt megtörhetetlen akarat és mindent átható vízió mozgatja – az East minden megmozdulása erre utal.

 

Az East 18 év szünet után állt először újra színpadra, a pécsi Kodály Központban. Ezt 2013-ban egy szegedi és egy budapesti fellépés követte – utóbbin, a teltházas MüPa koncerten magam is ott voltam. A Messze a felhőkkel című DVD a pécsi koncert felvétele, de a program, ha nem csalódom, megegyezik a müpással. Márpedig az katartikus, felejthetetlen, örök élmény volt.

 

Amikor régi zenekarok állnak össze újra, az embernek sok minden eszébe jut, hogy miért. Pénzért? Nosztalgiából? Nincs jobb dolguk? Hány ún. búcsúkoncertben volt már részünk?! Persze, remek dolog, ha a később érkező nemzedékek tagjai is láthatják a régi nagyokat, hogyne. De azt azért ugye senki nem gondolja, hogy ezek a kései showműsorok egyenértékűek lehetnek a hőskorszakiakkal…

 

Az East azonban egészen más kategória. A MüPában ülve is sokkolt, hogy mennyire időszerű minden szövegük, és hogy nem kopott meg a zenéjük. Nekik elhiszem, hogy ők azért álltak össze újra ezekre az alkalmakra, mert eljött az ideje. És ha semmi mást nem csinál ezentúl az East, önmagukban ezek a koncertek is fáklyaként fognak világolni évtizedek múltán is mindazoknak, akik ott lehettek. Magam legalábbis így látom…

 

A sajátosan felépített koncert az East két meghatározó korszakára épült. Első énekesükkel, Zareczky Miklóssal a Játékok és a Hűség című korai albumokat idézték meg, míg a Karthágóból és saját Dirty Blues Bandjéből is ismert Takáts Tamással a Szerelem sivataga és a Radio Babel legemlékezetesebb dalait vették elő. Emellett az 1984-es Az áldozat lemezről is játszottak – melyet annak idején pont a Pécsi Balett számára írtak.

 

A két korszak között hatalmas különbségek vannak. A klasszikus, vagyis zareczkys lemezeken zeneileg a ’70-es/`80-as évekbeli progresszív rock uralkodik. A zenészi kvalitások itt jobban kiviláglanak, de még a hosszas szólók mellett sem érezni ezeket villongásnak. Inkább úgy fogalmaznék, hogy rendkívül jelentőségteljes minden hang, és olyan monumentalitás és súly jellemzi a zenét, ami a Wall-korszakos Pink Floyddal, a lengyel SBB-vel vagy mondjuk az ELP-rel rokon. A szövegek költőibbek, és nem is tudom, mi a megrázóbb bennük: hogy mennyire visszaadják azt a magyar közeget, amelyben születtek, vagy az, hogy ma is mennyire hatnak…

 

Ezzel szemben a Takáts Tamással készült két album relatíve slágeresebb, könnyebben befogadható, de messze nem annyira, mint mondjuk a Genesis Phil Collins énekével készült dolgai. A mondanivaló itt is mély, egyszerűen csak könnyebben ragadnak a fülben az olyan dalok melódiái, mint „A szerelem sivataga”, a „David Bowie szeme”, a hátborzongató „’56” vagy „A túlélők dala”. Nem mintha Miklósnak ne lettek volna olyan dallamai, amik éjszakákon át kísértettek az elmémben…

 

De mindkét korszak dalaira igaz, hogy mai fejjel is lenyűgöznek és megindítanak. Más régi magyar bandák is írtak olyan számokat, amik ma is hatnak, de az East esetében ennél is többről van szó: miközben számtalan szempontból és okból időutazás ez a DVD, azt is bizonyítja, hogy Móczánék megelőzték korukat, és tudatosan vagy sem, de előre láttak nagyon sok mindent. Az évek csak újabb jelentésrétegekkel gyarapították a dalokat. Az meg, hogy micsoda spirituális-lelki töltete volt már a korai dalaiknak is, micsoda Istenkeresés, micsoda empátia és emberség volt bennük, végképp párját ritkítja – megkockáztatom, ilyet a prog.rock nyugati nagyjainál sem nagyon találni.

 

A 23 számos koncert egyszerűen tökéletes. Nem csak a dalok, de az előadás módja miatt is. Móczán szikár, karakán alakja annyira jellemzi ezt az egészet: bár őszbe csavarodott a haja, a szemében ugyanaz a tűz ég, csak több bölcsességgel, és néha még egy félmosolyt is látni az arcán. Ami egyben a felvétel képi részének is dicsérete: a koncert sallangmentes, minden vetítéstől, külsőségtől mentes látványvilágát az elegánsan visszafogott fények alapozták meg. Ezen kívül egyszerűen csak ott van az a néhány muzsikus, akik között az újabbik korszak megidézésénél színpadra lépő kisegítő gitáros, Madarász Gábor és a két vokalistalány szinte kölyköknek tűnnek, és a kamera azt örökítette meg, ahogy ezek az emberek zenélnek, játszanak. Maximálisan híven és alázattal, mégis: játszanak. Ezt látni az arcukon. Gyönyörű.

 

Hogy az 5.1-es hangsáv milyen, arról, megfelelő technikai cucc hiányában, nem tudok nyilatkozni, de az sokat elárul, hogy még a számítógépem két gyenge, kiszolgált kis hangszóróján is kristálytisztán szól. A kései időszak dobosa, Dorozsmai Péter a Tom-Tom Hangstúdió feje, az ő csapata rögzítette és keverte a koncertet, ez önmagában is garancia az álomszép hangzásra – de a MüPában is ilyen volt.

 

Ha olyasvalakit kellene rábeszélnem a DVD megnézésére, aki mit sem tud az Eastről, vagy akár a progresszív rock zenéről, azt mondanám: azért nézze meg, mert a miénk, magyar, és bár rétegzene, Eastből csak egy van, és csak mi értjük miriádnyi jelét. És azért is, mert olyan értékeket hordoz, amelyekre minden embernek szüksége lenne. De az is lehet, hogy egyszerűen csak megmutatnám nekik a koncertet záró „Elrejtettél a szívedben” című dalt…

 

Az együttes tagjai:

Móczán Péter - basszusgitár

Pálvölgyi Géza - billentyűs hangszerek

Király István - dob

Dorozsmai Péter - dob

Zareczky Miklós - ének

Takáts Tamás - ének

Varga János - gitár

Madarász Gábor - gitár

Czerovszky Heni - vokál

Veres Mónika - vokál

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Hűség (szerkesztett)

2. Keresd önmagad

3. Mágikus erő

4. Újjászületés

5. Ablakok

6. Várni kell

7. Szodoma (szerkesztett)

8. David Bowie szeme

9. Ha zászlót bont a félelem

10. A túlélők dala

11. ’56

12. Szél repítse lelkem

13. A szerelem sivataga

14. Fényes ösvény

15. Party Is Over II.

16. Messze a felhőkkel

17. Szállj most fel

18. Gyémántmadár

19. Lélegzet (szerkesztett)

20. Nézz rám

21. Epilóg

22. Remény (szerkesztett)

23. Elrejtettél a szívedben

 

Diszkográfia:

Álmok (rádiófelvétel 1980) - instrumentális

Játékok (1981)

Hűség (1982)

Blue Paradise (1983)

Rések a falon (1983)

Faith (1984)

Az áldozat (1984) - instrumentális

1986 (1986)

A szerelem sivataga (1988)

Taking The Wheel (1992/1993)

Radio Babel (1994)

Két arc - East Live - 1994. szeptember 24. Budapest Sportcsarnok (1995)

Csepel felett az ég (2012) - 1981-es csepeli koncertfelvétel