Főkép

Furcsa dolog a mesék újrahasznosítása. Az utóbbi években mintha előtérbe került volna a téma Hollywoodban, s évente egy ismert vagy kevéssé ismert mese újabb, modernebb, talán kevésbé kisgyerekeknek szóló változatát nézhetjük meg. A végzet elérte Piroska örökbecsű történetét (bár romantikus szenvelgéssé degradálta), és Hófehérke hányattatott életét is (ráadásul kétszer), hogy a 2013-as év talán első igazán látványos és nagyszabású produkciójaként Óriásölő Jack sorsát tekinthessük meg – méghozzá igazán látványos formában. A kérdés adott, s bennem is állandóan felmerül, amikor egy hasonló alkotást nézek: miért van szükség az ilyen történetek feldolgozására? Ennyire kifogyott volna az álomgyár eredeti ötletekből? Kétlem, úgyhogy értetlenül állok a jelenség előtt, mert bár kellemes szórakoztatást nyújtanak, azért még nem találkoztam kiemelkedő filmmel a kategóriában.
 
Óriásölő Jack történetét talán Az égig érő paszuly variációjaként lehetne leírni, bár konkrét megfelelője nincs a magyar kultúrában. A főszereplő természetesen egy szegény fiú, akivel hihetetlen kalandok történnek, miután elvitte a vásárba a család egyetlen lovát, hogy eladja, ám cserébe csupán néhány babszemet kapott. Amikor víz éri a babot, hatalmas paszuly nő ki belőle, rajta a király elszökött lányával, aki történetesen épp Jack házában tartózkodott. Utánaerednek a hercegnőnek, a felhők felett azonban a felmentő sereget óriások várják, akikkel korábban már háborút vívott az emberiség. Akkor egy varázskoronával engedelmességre bírták az óriásokat, s azok visszavonultak rejtekükbe – de most újra megnyílt az út, s bár feltűnt a korona is, talán nem a megfelelő fejre került.
 
Nem tagadom, hogy a filmet leginkább Bryan Singer neve miatt vártam. Az X-Men széria, Superman visszatér, a Közönséges bűnözők vagy a Valkűr alkotója közel öt éve nem rendezett semmit, de bizonyította már, hogy ért hozzá, így kíváncsi voltam, mit kezd egy ilyen sztorival. Nehéz eredetiségről vagy újdonságról beszélni, elvégre eléggé beépült az angolszász mesevilágba Jack figurája, de Singer érezhetően próbálkozott csavarni a koncepción. Kicsit modernebb, kicsit kevésbé gyerekes stílust képvisel, amelyből nem hiányozhatnak ugyan a kötelező elemek (hiszen meséről van szó, hihetetlen eseményekkel, boldog végkifejlettel és szélsőségekig kihúzott karakterekkel), de közben nem fogunk unatkozni vagy legalábbis mindenképpen érdekes marad az első megnézés alatt.
 
Ez pedig nem kis mértékben köszönhető a 3D-vel dúsított látványnak is. Habár elsőre az óriások kidolgozása nem tűnhet szépnek, jól mutatnak a mozitermek hatalmas vásznain, mint ahogy a gyönyörű tájképek is. A 3D-t ugyan most sem használták ki teljesen, azért akadtak olyan jelenetek, ahol megjelent az a bizonyos plusz, amitől élvezhetőbbek a képsorok. Nagyobb dicséret illeti viszont a színészgárdát, hiszen remek stábot sikerült összeszednie Singernek (az már más kérdés, hogy különösebben nem kellett megerőltetni magukat). Noha pont a főszereplő-páros, Nicholas Hoult és Eleanor Tomlinson nem túl ismert, a mellékalakok között olyan neveket is felfedezhetünk, mint Ewan McGregor (aki olyan briliáns módon nem vette komolyan a figuráját, hogy öröm volt nézni), Ian McShane, Eddie Marsan vagy Stanley Tucci (aki egyre másra kapja a mellékszerepeket az elmúlt években, igazán kijárna már neki valami nagyobb alakítás is).
 
Nem lesz az év élménye Az óriásölő, de tökéletesen megéri azt a valamivel több, mint másfél órát, amit rászánna az érdeklődő néző. Kellemes szórakozás, kalandosan izgalmas cselekménnyel, sok ismert arccal, könnyed humorral és nem túl durva jelenetekkel, amely miatt megfelelő kikapcsolódást jelenthet az egész családnak. Ráadásul mivel a mese eredetijét is kevesebben ismerik, így némi újdonság is kerül a klasszikus mese-sablonok közé. Ám ettől még nem lettem okosabb, hogy miért is sorjáznak az újrafeldolgozások a bemutatónaptárban. Noha felmerült bennem, hogy inkább az Óz, a hatalmas legújabb adaptációját kellett volna választanom, végül nem bántam meg, hogy mégis egy szegényfiú, egy bájos hercegnő, néhány óriás és egy égig érő paszuly mellett döntöttem.