Főkép Conan, a barbár Robert E. Howard (1906-1936) legismertebb hőse, a ponyva- illetve fantasy irodalom egyik alapvető figurája, kb. annyira, mint mondjuk Edgar Rice Burroughs Tarzanja. Lehet mondani, hogy Howard írásai híján voltak a szépirodalmi cizelláltságnak, a mélyebb mondanivalónak, és még számos irodalmi erénynek, de azzal nem érdemes vitatkozni, hogy a fantasy alapjai közé tartoznak, és hogy mindmáig megőrizték hatásukat. Howard-ot legjobb pillanatiban valami nyers, zabolátlan zsenialitás jellemezte, és nem mellesleg Conan számára felépített egy többnyire összefüggő és működőképes hátteret, földrajzzal, történelemmel, miegyéb – még Tolkien előtt, ugye. Írásainak volt valami baljós, átható hangulata, ami szintén megőrizte varázsát az idők folyamán.
 
Mindezt csak azért mondom el, mert fentiekből csupán nüansznyi került a filmbe. Meglehet, túl sokat vártam, vagy reméltem, de hogy ennyire gyalázatos lesz a film, arra nem voltam felkészülve. Pedig nem indul rosszul. Conan csatában született, ahogy az eredeti sztorikban is olvasható, és ezt filmre is vitték, mérsékelt sikerrel. Aztán láthatjuk a tizenéves Conant, aki már ilyen fiatalon bebizonyítja, hogy igazi barbár, aki senkitől és semmitől nem fél (jó kérdés, hogy mit keresnek ott az irokézek, vagy ha ezek piktek, akkor mégis miért így néznek ki, de ezen még felül tudtam emelkedni), majd jönnek a rosszak, és megölik a fiú törzsét, és a Volt egyszer egy vadnyugatra emlékeztető jelenetben az apját (Ron Perlman) is – aki nem fél sem a fájdalomtól, sem a haláltól, és mindezt azért, hogy elvegyék tőle egy gonosz varázserővel bíró maszk nála lévő részét. Aztán snitt, mint a Bibliában Jézus gyerekkora kapcsán, és Conan máris felnőtt, aki tolvajkodik, kalózkodik, folyton harcol, és égre-földre keresi apja gyilkosát. És így tovább, aki látott már pár akció és/vagy fantasy filmet, az előre ki fogja találni az egészet.
 

 
És nem ez a baj a filmmel. Howard volt az egyik első fantasy szerző, még szép, hogy a Conan sztorik olyasmikkel vannak tele, amik mai szemmel már klisésnek minősülnek! Hiszen ő írta le őket az elsők között! Hanem. A sztori valami elképesztő katyvasz, tele logikai bakikkal, érthetetlen húzásokkal, megoldásokkal. A szereplők zöme döbbenetesen gyenge. Jason Momoa, a Trónok harcának Khal Drogo-ja külsőre tökéletesen hozza a Howard által leírt Conant, de addig jó, amíg meg nem szólal… Olyan szánalmas „párbeszédek” meg jelenetek vannak a filmben, hogy már kínomban röhögtem rajtuk. Legalábbis egy darabig. A film végére már ez sem ment, csak ültem hitetlenkedve, hogy ilyet lehet. Megkockáztatom, ha Howard túlélte volna az első öngyilkosságát, most újra főbe lőné magát…
 
De komolyan. A főgonoszok hiteltelenek, a harci jelenetek egy része akkora káosz, hogy az ember egy idő után feladja a próbálkozást, hogy felfogja, ki kivel van, és hogy kerül oda. Az jó, hogy a látvány sehol nem természetellenesen csicsás, bár a jelmezek között vannak elhibázottak – viszont épp a sokszor túl sötét tónus miatt is nehéz követni, hogy mi zajlik. A 3D meg közel fölösleges.
 
Szóval, eltekintve néhány pillanattól, amikor tényleg átjön a barbár erő, az eredeti hangulat, ez a film rémisztően gyenge. Az első Conan film Arnold Schwarzeneggerrel ehhez képest zseniális. És különben abban a korban tényleg jó is volt, nem utolsó sorban Basil Poledouris tökéletes filmzenéjének köszönhetően (ami amúgy kő Carmina Burana nyúlás volt). De itt még a filmzene is teljesen átlagos, nincs egy megragadó vezérmotívum, azt a fenyegető és ősi hangulatot, azt a méltóságteljes tartást és erőt, amit az eredeti sztorik árasztanak, képtelen felidézni.
 
Akárcsak a második Schwarzeneggeres Conan film és a tévésorozat, ez az új verzió is elbukik. És ebben az a legrosszabb, hogy ettől megint emberek ezrei fogják úgy gondolni, hogy Howard egy idióta, gyenge író volt, holott épp ennek az ellentéte igaz. Azok az eredeti történetek méltán váltak a fantasy alapműveivé, és fel nem foghatom, hogy három forgatókönyvíró hogy volt képes ilyet írni, mikor csak elő kellett volna venniük Howard műveit… Ha a Gyűrűk Urát filmre lehetett vinni viszonylag híven, nem értem, hogy a Conant miért nem. Miért kellett ebbe ennyi pénzt ölni? Nem volt senki, aki megmondja a készítőknek, hogy ez gáz? Mert hiába az a néhány jó pillanat, az a pár poénnak szánt poén, ennyiért nem érte meg.