FőképNem vagyok Take That rajongó… Ezt a nem különösebben fontos megállapítást, azért gondoltam kijelenti az elején, nehogy valakiben felmerüljön, hogy biztosan az elfogultságomnak és a túlzott mértékű szimpátiámnak köszönhetően alakult ki az a véleményem erről a filmről, hogy bizony jó lett…
 
Első ránézésre nem tűnik többnek ez a fekete-fehér film, mint egy szokásos „ Így készült az új albumunk” típusú film, azonban ez annál jóval több, ugyanis a fő csapásirány, mint ahogy a 2010-es visszatérő lemezüknél is, hogy újra csatlakozott a csapathoz a ’90-es évek közepén kilépett Robbie Williams, így inkább lett ez egy dokumentumfilm, mint egy lemezfelvételt megörökítő DVD-melléklet. Ha egy nagyon erős és durva asszociációval élhetek, akkor nem elképzelhetetlen, hogy valaki a Metallica Some Kind Of Monster filmjével vonja párhuzamba (hangsúlyozom, ez egy erős hasonlítás lenne…), ugyanis minden tag elmondja a véleményét és személyes élményeit, hogy ki, hogyan dolgozta fel és mit gondolt Williams akkori távozásáról, sőt még maga az érintett is elmeséli, hogy szerinte mi miért történt. Vagyis egy interjús kötet, ami tekinthető akár egyfajta terápiának is. Egészen jól megtalálták az egyensúlyt, hogy a különféle vadonatúj szerzemények rögzítésekor készült felvételeket az interjúk közé illesszék.
 
Igazi dokumentumfilmként startol, ugyanis a kissé idegesen nyilatkozó Robbie Williams után sűrűn, egymás után vágott felvételek a ’90-es évekből, fellépésekről, díjkiosztókról, a kilépést bejelentő híradókból, stb kaptak helyet. Majd 2009 szeptemberében, egy New York-i stúdióban találjuk magunkat, ahol 15 év után újra együtt van Williams Gary Barlow-val és Mark Owen-nel, és éppen néhány dalkezdeményt próbálgatnak („The Flood”, „SOS”), majd nem sokkal később befut a másik két TT-tag, és megtörténik számukra is a nagy találkozás. Természetesen érződik némi feszültség köztük, ugyanis mégiscsak történt egy-s-más, és ahogy nyilatkozzák is, elég szkeptikusak voltak Robbie visszatéréséről. Ekkortájt szivároghatott ki a hír, hogy újra egy stúdióban készül valamire mind az öt tag, de a hivatalos bejelentés még váratott magára. Majd elkezdődik a közös dalszerzés, szöveget és a zenét illetően is (Wait).
 
Egy jótékonysági koncerten történik meg, hogy újra egy színpadon állnak mind az öten, azonban nem egyszerre, ugyanis előbb a Take That ad elő egy újabb keletű szerzeményt, a „Greatest Day”-t, majd felkonferálják Robbie-t. Nagyon érdekes, és ezáltal egy hétköznapi ember is betekintést nyerhet abba, hogy egy ilyen jelentőségű eseményen mennyire ki van előre találva minden. Közösen ötlik ki: hogyan jelentsék be Robbie-t, honnan lépjen a színpadra, mit csináljon, amikor bejön (kézfogás vagy ölelés), mit mondjanak, stb-stb.
 
Némi stúdiózás megint, a „Kidz” megszületésével, amellyel kapunk egy kis visszatekintést is a zenekar fénykoráról, amikor huszonéves tinik voltak, és körbeturnézták a világot, hogyan őrültek meg értük a rajongók, milyen sikereket értek el, és itt kap helyet egy külön fejezet Robbie szólópályájáról is. A csúcstól a padlóig vezető út, hiszen az elismerések, teltházas turnék mellett a rehabra vonulása is szóba kerül. Majd a ’90-es évek közepi feloszlás hivatalos sajtótájékoztatón történő bejelentése, amely után rajongó tini lányok százain lett úrrá az elkeseredettség és sírás is megjelenik képi formában. Aztán a 2005-ös újraegyesülés, amelyre Robbie nem ment el, így négyen folytatták tovább.
 
Utána ismét nagyjából a jelenben találjuk magunkat, amint egy esti focimeccset játszanak közösen a srácok, és később megírják a „Happy Now”-t. Ehhez nemrég készült el a klip.
 
 
 
A lemezfelvétel során ingáztak Anglia és Amerika között. Az egy vicces, mókás rész, amikor Jason hazautazik Angliába, és mielőtt kilépne az amerikai stúdióból, Gary elénekli a zongora előtt ülve neki Mariah Carey „Without You” című dalát, amelyet a megfelelő résznél olyan fejhangon folytat Jason, aminek következtében nehéz kibírni nevetés nélkül. De kiderül, hogy a stúdióban meglátogatta őket Elton John, aki kimondhatatlanul örült neki, hogy ismét mind az öten jelen vannak, és új dalokat készítenek, amelyekbe belehallgatva szintén el volt ámulva.
 
Emellett Mark Owen rehabot igénylő problémáiról is megtudhatunk egy-két dolgot. Kiderül még, hogy Robbie Williams-nek kivel volt mindig is problémája a zenekaron belül, ki volt azon a véleményen, mielőtt kilépett, hogy amúgy is mennie kellene az aktuális turné után, hogyan viselkedett és mi volt a vágya Robbie-nak, miközben a többiek nem foglalkoztak zenével, ő pedig éppen sikereinek csúcsán volt, és még néhány érdekes történet, vélemény a zenekar elmúlt éveiből és jelenlegi tervekről. Ezeket azonban nem lőném le előre, tessék értük megnézni a filmet, mert érdemes.
 
Bónuszként kapunk még kimaradt jeleneteket: pl. Gary beül egy olyan Fiat-ba, amibe kész csoda, hogy egyáltalán befér, rage buggy (cross-autó)-versenyt, némi zenetechnikai továbbképzést Gary-től, stb.
 

 
Ezért a bizonyos visszatérő lemezért, a Progress-ért nem tudok teljes mértékben lelkesedni, és nem állítom azt sem, hogy ennek a filmnek a hatására megkedveltem, de mégis kicsivel pozitívabb lett a véleményem a lemez dalairól, így, hogy néhány dalnak kiderült a háttere: ki írta, miért, mire gondolt, stb.
Nem tudom, hogyha a film megtekintése még a Progress meghallgatása előtt megtörtént volna, milyen lett volna a benyomásom róla. Elképzelhető, hogy még nagyobbat csalódtam volna, amiért ezeket a jó dalokat ilyen köntösbe bújtatták…
 
Összegzés
Rajongók számára kötelező darab, mert a kedvenceik nyilatkoznak benne őszintén a karrierjük egyes állomásairól, valamint a legfontosabb, Robbie Williams kilépéséről és hozzá fűződő viszonyukról. Laikusoknak is érdemes megtekinteni, mert tényleg érdekes, és által betekintést nyerhetünk egy ekkora sztárcsapat tündöklésébe és mélypontjaiba, a megbocsátástól a jövőre vonatkozó terveikig.
 
Az együttes tagjai:
Gary Barlow – ének, zongora
Howard Donald – ének, dobok
Jason Orange – ének
Mark Owen – ének
Robbie Williams – ének
 
Diszkográfia:
Take That & Party (1992)
Everything Changes (1993)
Nobody Else (1995)
Never Forget - The Ultimate Collection (2005) válogatás
Beautiful World (2006)
The Circus (2008)
The Greatest Day ? Take That Present: The Circus Live (2009) koncert
Progress (2010)
Look Back, Don’e Stare (2010) DVD