Főkép

Martin Booth Az amerikai című regénye krimi létére igazi csendes, elmélyülős olvasmány, egy visszavonulására készülő öregedő fegyverkészítő nosztalgikus hangulatú filozofálgatásainak gyűjteménye az életről, halálról, történelemről, és saját hivatásáról. Cselekménye alig van, a krimiszál igazából mellékes, csak szép csendben nő a feszültség a négyszázegynéhány oldalon, hogy aztán ugyanolyan szép csendesen véget is érjen… Tipikusan az az alapanyag, amire kapásból rámondjuk, hogy megfilmesíthetetlen.

 

A kliprendezőként és fotográfusként világhírűvé vált Anton Corbijn mégis vette a bátorságot, hogy filmet csináljon belőle, és azok, akik hozzám hasonlóan szeretik a hangulatokra építő, gyönyörűen fényképezett, bódító filmeket, amiknek beszippant az atmoszférája, és csendes merengésre szólítanak minket; amiket csak nézni kell belesüppedve a moziszékbe két órán át, izgalom, látványos üldözések, hollywoodi giccs nélkül, csak hálásak lehetnek érte. Gyönyörű film született, amit valószínűleg imádnék, ha nem olvastam volna előtte a könyvet.
 
A regény a hangulata mellett a főhős nosztalgiázó hajlamával és folyamatos belső monológjaival varázsolja el leginkább az olvasót, és épp ez maradt ki szinte teljesen a filmből. Félreértés ne essék, nem azt hiányolom, hogy a főszerepet játszó George Clooney végig narrálja a filmet, de azt gondolom, egy jó forgatókönyvíró beleírhatta volna az amúgy markáns jelenléttel megajándékozott Benedetto atyával folytatott párbeszédekbe azokat a zseniális mondatokat, amik a könyvben olvashatók. De nem tette, és ezzel a főszereplő lényege veszett el.
 
Signor Farfalla itt mindössze egy Olaszországba keveredett idegen, aki egy balul sikerült akció után húzza meg magát egy középkori kisvárosban, és végig idegen is marad. Míg a regényben a főszereplő beolvad a helyiek közé, maga is tipikus olasszá válik, mondhatni, új identitást teremt magának, ha már az igazit senki előtt nem fedheti fel, a filmben Clooney végig idegenként, abszolút kilógó elemként ténfereg a városka utcáin. Nincs feltűnőbb nála, noha feladata épp az lenne, hogy láthatatlan maradjon. Ráadásul érthetetlen módon megváltoztatták a miniatúrafestő fedőfoglalkozást tájképfotósra, miáltal meglehetősen erőltetetten kellett a filmbe csempészni a pillangókra való utalást és a ráaggatott Signor Farfalla nevet.
 
Kár, hogy így megfosztották a karaktert a könyvbeli erejétől, már csak azért is, mert George Clooney remekül játssza. Az elmúlt években sokszor bebizonyította már, hogy nagyon jó színésszé érte ki magát, ez a film pedig igazi jutalomjáték neki: kevés párbeszéddel, csak a nézésével, a gesztusaival, a testtartásával formál meg úgy egy karaktert, hogy amögött kibontakozik egy egész élet. Azok a film legerősebb pillanatai, amikor egyedül van a vásznon, és épp fegyvert készít, vagy bolyong a hegybe vájt sikátorokban, és a tekintetével mesél. Ahogy a könyv is Signor Farfalla könyve, úgy a film esetében sincs mese: ez Signor Farfalla filmje, és a bőrébe bújt George Clooney filmje. A színésztársaknak nem is nagyon jut más, csak a statisztaszerep. A Benedetto atyát játszó Paolo Bonacelli jár a legjobban, ő néhány jelenetében tud markáns alakítást nyújtani, ám a Violetta Placido által rendkívül sablonosra formált aranyszívű prosti és a titokzatos, jéghideg szépségű Thekla Reuten, mint bérgyilkos egyszerűen elvesznek Clooney mellett.
 
Hogy miért volt szükség a cselekmény durva átírására, a könyv végének megváltoztatására, és arra a néhány erőltetett akciójelenetre, az könnyen kitalálható: mégis csak krimiként kell eladni a filmet. Ám ez a felemás megoldás tán a legrosszabb. Ha már átírták, átírhatták volna jobban, hogy valóban pörgős thrillert formáljanak belőle, vagy hagyták volna békén a könyvet, és vállalták volna be, hogy ez egy lassú sodrású, csendes művészfilm. Ám így, furcsa hibridként nem nagyon működik, mert aki krimit vár, az elunja, és a film felénél otthagyja a termet, aki meg a könyv ismeretében annak adaptációját, az értetlenül áll a felesleges változtatások előtt. Ennek ellenére nagyon jó élmény megnézni, bele lehet feledkezni a képeibe, az atmoszférájába, a gyönyörű olasz hegyekbe, Clooney tekintetébe – csak épp az a plusz hiányzik, ami a könyvben megvolt.