Főkép

Nem tudom, miért reméltem, hogy Philip K. Dick számomra legtöbbet adó regényének filmadaptációja jobb, de legalább ugyanolyan színvonalú lesz, mint a regény.
Hiszen tisztában vagyok vele, hogy mozgóképre sikeresen átültetni kizárólag a nem túl jól megírt, vagy az eleve drámai irodalmi műveket lehet, esetleg a rendező zsenije süt át egy - a jó (vagy annak tartott) vers- és ponyvaregény-fordításhoz hasonlóan - újjáértelmezett alkotáson.

Az elsőre hamarjában a Harry Potter sorozat, míg a másodikra a tizenkilencedik századi romantikus komédiák (mindenekelőtt Jane Austen írásainak filmes feldolgozásaira gondolok), a harmadikra pedig épp egy Dick-újraértelmezés, a Ridley Scott-féle Szárnyas fejvadász jut eszembe eklatáns példaként.

De felesleges az áttételezhetetlenség miatt keseregnem, amikor mégiscsak egy filmalkotásról lenne szó, és mint ilyet, mindenekelőtt filmként kell értékelni. Annak pedig egyáltalán nem rossz Linklater műve, mi több, kifejezetten innovatív.
Innovatív, amennyiben igyekszik megújítani mindazt, amit eddig a mozgóképről, animációról, számítógépes grafikáról adottnak vettünk.
No persze nem előzmények nélkül, a rendező ugyanis a Waking Life című kísérleti filmjében próbálkozott már hasonlóval.
Nevezetesen azzal, hogy egy már teljesen leforgatott filmet - tagadhatatlanul briliáns ötlettel - részben, vagy egészben felülrajzoljon.

Az eredmény a valóságérzet teljes elbizonytalanítása. Egy igazinak tetsző szobabelső, vagy motorháztető hirtelen számítógépesítetten szögletessé merevedik; a vonalak hol elmosódottabbakká, hol pedig határozottabbá válnak; a szín-foltok táncolnak, kimerevednek, átúsznak egymásba.
A végeredmény valami drogos álomszerűség. Mindenesetre biztosan annak szánták, lévén maga a téma is a drog, a valóságérzék elvesztése, a kábítószer okozta skizofrénia és paranoia.

Ellentétben azonban a könyvvel, a film hatására nemhogy a drogoktól minél távolabb próbálná tartani magát az ember, rossz esetben akár még valamelyik enyhébb kábító anyag „megkóstolása” is eszünkbe ötölhet, hátha ugyanilyen bódult, kaleidoszkopikus szemüvegen át nézhetjük általa a világot.
E hatás kétségtelenül a képi információ izgalmas közvetlenségének, közvetlen izgalmának tudható be, ám ezzel az eredeti mű lényege veszik el (arról nem is beszélve, hogy jelen esetben a színészi alakítás, mint olyan, úgyszintén megfoghatatlanná, valahogy irrelevánssá válik).

De mint már utaltam rá, adaptációknál nem feltétlenül a szöveghűség a cél, és az értelemmódosítás gond nélkül elfogadható, amennyiben a megformálás vagy az új felfogás önmagában is érvényes és előre vivő.
Hogy ez jelen esetben így van-e, ki-ki döntse el maga.

A magyar DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: magyar (DD 5.1), angol (DD 5.1), cseh (DD 5.1)
Felirat: magyar, angol, cseh
Kép: 1,85:1 (16:9)

Extrák:
Audiokommentár
Egy nyár Austinban: A kamera által homályosan forgatása
A vonal ereje: Így készült az animáció
Eredeti előzetes

Kapcsolódó írás:

Philip K. Dick: Kamera által homályosan