Főkép

Mielőtt bárki leülne otthoni DVD-lejátszója elé, alaposan mérje fel saját igényeit, vagyis tegye fel magának a kérdést: mire lesz szüksége a következő bő öt óra alatt. Étel, ital, csend, nyugalom és elszántság – a felsorolás tetszés szerint kiegészíthető. Természetesen a kétrészes mozi külön-külön is megtekinthető, de állítom egyben az igazi. Amikor sikerült megfelelő mennyiségű táplálékot felhalmozni magunk mellett, és hozzátartozóinkat/ismerőseinket is elhessegettük a környékről, kezdődhet a szórakozás.

Jerzy Hoffman rendező ezúttal klasszikus alaphoz nyúlt, hiszen a világhírű Nobel-díjas Henryk Sienkiewicz trilógiájának középső része mind terjedelmében, mind kidolgozottságában és mozgalmasságában lenyűgöző (véleményem szerint ez a legjobb regénye). Ehhez képest a film számos jelenetet és szereplőt mellőz, és egyszerűsített formában meséli el két fiatal nemes szerelmét, valamint a köröttük tomboló svéd-lengyel háborút. Ez egyrészt érthető, hiszen így is ötórás darab készült, másrészt sajnálatos, a kényszerű rövidítés helyett televíziós sorozatot is forgathattak volna.

Azonban ha belátással vagyunk a rendező iránt (legyünk), és nem szeretnénk 8-10 órás filmet végigülni, akkor a forgatókönyvírók dicséretet érdemelnek, hiszen az eredeti meghúzásával egy kerek történetet hoztak össze, ami kellő időt szán a két főszereplő jellemére, valamint a lengyel-svéd háború eseményeinek bemutatására (időnként naturális módon, természetesen a harminc évvel ezelőtti lehetőségek szabta korlátokon belül).

Szemlátomást nem spóroltak a statisztákkal, kellékekkel, vérrel, így kimondottan látványos mozit született, ami méreteit tekintve az Egri csillagokhoz mérhető, csak ez hosszabb, több a csatajelenet és az emlékezetes karakter.

A középpontban vitathatatlanul Andrzej Kmicic orszai zászlós áll (Daniel Olbrychski emlékezetes alakításában), aki a történet elején tehetségének és vitézi tetteinek tudatában látogat el Herakliusz Billewicz upitai kamarás unokájához, Aleksandra (röviden Olenka) Billewiczównához, leendő feleségéhez. Igazi lovag ő, aki megannyi hadjáratban bizonyította hadi tudását, olyan férfi, akit katonái a pokolba is követnének. Egyetlen jellemhibája van csupán: túlságosan forróvérű, az ellentmondást nem tűri, egyszóval okos, csak a bölcsesség hiányzik belőle, s nincs aki megálljt parancsolna neki, ha rossz felé indul. Ez a feladat Olenkára vár, akinek – akárcsak az eredeti regényben – nincs más dolga, mint megmondani Kmicic uramnak, ha hibásan dönt, szilárdan kitartani elvei és a király mellett, valamint szerelmes leányként várni és aggódni a távollévő kedveséért. Na meg óvni erényét, hiszen töprengő szépsége (Malgorzata Braunek csodás a szerepben), többek vágyát felkelti.

A két fiatal hihetetlenül szerencsés, mivel első látásra egymásba szeretnek, de itt vége is szakad a boldogságnak, mivel Kmicic emberei nézeteltérésbe keverednek a helyi kisnemességgel, aminek eredményeként jó páran fűbe (illetve hóba) harapnak. Az ifjú zászlós első dühében porig égeti a „bűnösök” faluját, miközben számosan meghalnak (gyerekek és nők is). A környék erre fegyvert ragad (nagyszámú kurtanemes lakik a környéken, névleges gyámságuk alá tartozik Olenka is), s rövid úton elfogják a zászlóst, embereit levágják.

Olenka közbenjárására kiszabadul (máshol ítélnek majd felette), de nem megy messzire, hanem visszatér és megszökteti a lányt. A helybéli nemesség azonban ismét megtámadja, a harc csúcspontján maga a Kislovag vív halálig tartó párbajt Kmicic urammal – amiben mondanom sem kell, ez utóbbi marad alul (félig belehal). És ez még csak a bonyodalmak kezdete, hiszen a háború a svédekkel csak ezután kezdődik (1655), árulással, kegyetlenkedésekkel, véres csatákkal, csetepatékkal, hogy csak pár címszót említsek a látnivalók közül.

Ez mind-mind sorra látható a filmben, de a háborús filmeket kedvelők valószínűleg a második lemezt fogják igazán szeretni, hiszen itt várostromtól kezdve (Jasna Góra), tatár lovasrohamig, kínzással egybekötött vallatáson át, égő faluig minden sorra kerül. Menetelés gyalog, lovon, nyári melegben, hóban, hasig érő dágványban, és mindaz a kegyetlenség, amit kölcsönösen elkövettek a szembenálló felek.

Mindent összevetve a klasszikus regényt sikerült emlékezetes módon vászonra vinni. A szereplők hús-vér emberek, hihető vágyakkal és gyengékkel. A háború borzalmait, kegyetlenségét teljes mértékben visszakapjuk, s ezt csak mérsékelten ellensúlyozza a lovasrohamok vérpezsdítő látványa, vagy Wolodyjowski uram vívótudománya.

A teljesség kedvéért említem meg, hogy a trilógia másik két részét is megfilmesítették (de szerintem ez a legjobban sikerült feldolgozás).

A kiadványról két negatívumot mondható el. A DVD-re felkerült film képe gyakran szemcsés vagy hibás, némi javításért igazán nem haragudtam volna meg, úgy gondolom a mai világban ez már egyáltalán nem túlzott elvárás. A másik pedig az extrák mennyisége. Egy forgatási napló, vagy interjúk a fontosabb szereplőkkel nem ártott volna.

A magyar DVD-kiadás extrái:
Filmográfiák

A magyar DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: magyar (Mono), lengyel (DD5.1)
Kép: 1,78:1 (4:3)

 

A szerző életrajza