Főkép

Aki olvasta H. G. Wells örökérvényű regényét a világok háborújáról, már az első képsorokból sejtheti, hogy a filmadaptáció legalábbis végkifejletében hű maradt az eredeti történethez. A könyv és a moziváltozat elkészülte között eltelt több mint egy évszázad persze nem telhetett el nyom nélkül: a tizenkilencedik század végének problémái nem lehetnek azonosak a huszonegyedik század eleji emberek legfőbb gondjaival. A nóvum, ami mindenféle tudományos fantasztikum alapja, azonban megmaradt, és ennyiben a legtöbb hasonló, mai filmes feldolgozásnál egyértelműbben azonosítható a hajdani sci-fi író ötletével.

A Világok háborúja - a regény - ugyanis a Nagy-Britanniát régóta szemmel tartó, hosszú idő leforgása alatt, folyamatosan beszivárgó idegen megszállóktól való félelemről, az ellenük való közdelemről szól. A téma - lényegét tekintve - megegyezik Bram Stoker hasonlóan sok feldolgozást megért regényének, a Drakulának az alapmotívumával - ám ez cseppet sem csoda, hiszen a két mű megjelenését mindössze egyetlen év választotta el (Stoker regénye 1897-ben, míg Wellsé 1898-ban látott napvilágot), mi több, mindkét szerző ráérzett a biztonságérzettől kókadt burzsoázia sebezhetőségére bármely intelligens, technokrata társadalmi formáció, avagy valamely természetfeletti erővel szemben. (Jól megfigyelhető, hogy Wells, miként más regényeiben, itt is elsősorban baloldali szemszögből bírálja a Brit Birodalmat, Stoker pedig a brit gótikus hagyományt viszi tovább vámpír-történetével, s két eltérő világszemlélet segítségével vonnak le hasonlóan vészjósló következtetéseket a Birodalom jövőjét illetően.)

Spielberg nyilvánvalóan elszakad Nagy-Britanniától, és az egész világra kiterjeszti a fenyegetést; az Amerikai Egyesült Államok jól-rosszul leplezett védtelensége és a lehetséges hanyatlás, a megtámadhatóság miatti félelem azonban magától értetődő párhuzamnak tűnik fel, különösen a terrorizmus előretörését, és lokális győzelmeit figyelembe véve. A történet gyújtópontjában mégsem maga a fenyegetés, hanem a támadásra adott lehetséges válaszok (többnyire a pánik, az átgondolatlan ellentámadások, az együttműködésre való képtelenség, saját életünk önző, másokat bármikor feláldozni képes védelme) állnak. Mindennek kibontásában az immár jellegzetes spielbergi jegynek tekinthető férfi-gyermek egymásra utaltság játssza a tárgyiasított viszonyítási pont szerepét. Akinek tehát nem tetszett különösebben az A. I. - Mesterséges intelligencia vagy a Különvélemény - hogy csak két frissebb példát ragadjak ki - tagadhatatlanul érzelgős, ám szerintem az eredeti történetekénél ész- és életszerűbb indítékokat biztosító cselekményszála, azok ne is próbálkozzanak a Világok harca befogadásával.

A főszerepben látható Tom Cruise ugyanis bármennyire tökéletes megtestesítője a gyermekei életéért aggódó apának, a saját kapcsolatainak felszínességére csupán külső kényszer - a marslakók könyörtelen pusztítása - hatására rádöbbenő, sokáig önelégült átlagembernek, egy újabb ilyen jellegű szerep könnyen a színész beskatulyázásához vezethet. A speciális effektusok ellenben minden kétséget kizáróan nagyszerűre sikeredtek, s különösen a marslakóknak a rejtekhelyül választott pincébe tett látogatása hagyott maradandó emlékeket bennem. Egyszóval, könnyen megkedvelhető, önelemzésre késztető, emellett látványos és élvezetes, ugyanakkor a Tom Cruise és Steven Spielberg kétségtelenül túlszentimentalizáltnak tetsző apa-figuráitól lúdbőrzőknek szinte bizonyosan fogyaszthatatlan filmet vehet kézbe egy kifejezetten remek minőségű DVD alakjában a kíváncsi sci-fi rajongó.

A magyar DVD-kiadás extrái:
Kisfilmek
Előzetesek

A magyar DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: magyar (DD 5.1), angol (DTS), angol (DD 5.1), cseh (DD 5.1)
Felirat: magyar, angol, +11
Kép: 2,35:1 (16:9)

Kapcsolódó írások:

H. G. Wells: Világok harca
Jeff Wayne’s Musical Version Of The War Of The Worlds)