Főkép

Soha nem fogom elfelejteni, mikor és hol láttam először a Fargót. Texasban éltem, egy nemlétező kisvárosban, az amerikai dél szívében. Januárban is 15 fok volt, a legtöbb férfi persze cowboykalapot viselt, és bagót rágtak, a lányok szőkék voltak, és ők is bagót rágtak.

A városka egyetlen mozijában egy szombat délután ültünk be a Fargóra, és amikor véget ért a film, én beültem a szomszédos pizzériába, megvártam a következő vetítést, megnéztem még egyszer, aztán két hétig őrületbe kergettem a környezetemet, mert állandóan az északi „ja” szót szajkóztam az elnyújtott „yeah” helyett.

Az külön értelmezést adott még a filmnek, hogy az egyik cimborám egy nő miatt fél évre az észak-dakotai Fargóba költözött, valamikor a ’90-es évek elején. Hat hónapig mást sem csinált, mint reggel kiásta magát meg a csaját a hóból, elment a boltba, vett sört, és egész nap ivott meg nézte a tévét. Mást nem nagyon tehetett: a kevésbé szerencséseknek négy órát kell autózniuk, hogy be tudjanak vásárolni.

Hogy a film akkor miért gyakorolt rám akkora hatást, nyilvánvaló. Őrületes volt a kontraszt a két Amerika között. Aztán máshol és sokszor újranézve a filmet egyre mélyebb lett a vonzalmam a Coen testvérek egyik, ha nem a legjobb filmje iránt.

Mert ez totális agybaj. Mérhetetlenül komolyan mesélik el egy rosszul sikerült emberrablás történetét, ami annyira abszurd, hogy nehezen hittem el: a film elején felvillant kijelentéssel ellentétben az egészből egy szó sem igaz. Ilyen sztorikat nem lehet kitalálni, ennyire ostobák emberek nem lehetnek, ennyire félre nem sikerülhet egy ember élete. De igen.

A főszereplő, Jerry Lundegaard az apósa autókereskedésében dolgozik, és van neki egy nagy projektje, amihez pénz kell. Mivel az após egy mocsokláda, ezért nem is számít arra, hogy pénzt kérjen és kapjon tőle a megvalósításához.

Erre az egyik autószerelő segítségével felbérel két bűnözőt, hogy rabolják el a feleségét. A két barom kap egy kocsit Jerrytől, és végrehajtják a feladatot. Ami addigra már majdnem okafogyottá vált: az após hajlandó fogadni Jerryt, hogy az üzletről beszéljenek. Jerry megpróbálja visszacsinálni az emberrablást, de aztán kiderül, az após megint átverte. Az események ekkor kicsúsznak a kezéből.

A két baromarcú útban a rejtekhely felé a jégmező közepén megöl egy rendőrt, majd két szemtanút. A gyilkosságok miatt kezd nyomozni a terhes Marge Gunderson. Jerry érzi, hogy vége, és menekülni kezd. A két baromarcú egyike kicsivel több pénzt kér az apóstól a megbeszéltnél (tízszer annyit), de aztán jól meg is öli az öreget. Marge közben iszonyú jó étvággyal eszik – és nyomoz.

A film fantasztikus példája annak, hogy ami rosszul sülhet el, az rosszul is sül el. Egyfelől azért, mert ez rendszerint így történik, másfelől meg azért, mert az ostobaságnak ez a jutalma. Coenék hihetetlen erénye, hogy komolyan veszik a filmjüket. Nagyon komolyan. Az alaphelyzet már annyira komikus, hogy a filmből teljesen száműzték a komédiát. És ettől olyan magaslatokba emelkedik a film, amire csak nagyon ritkán volt példa a filmtörténetben.

Coenék nemcsak a környéket ismerik (hisz ők is északon születtek és nőttek fel, Minnesotában), hanem az embereket is. Kíméletlen vidék, eszetlen a hideg, az emberek egyszerűsége pedig egy raklapéval vetekszik. Jerry egy csődtömeg, a felesége egy idegroncs, a gyerekük a félresikerültség mintapéldája, az após egy pénzéhes zsarnok, a bűnözök egyike egy mitugrász szarjankó, a másik meg egy mínuszos IQ-jú pszichopata. Egyedül Marge, a rendőr épeszű, bár azért azt is be kell látni, hogy nem egy kriminalisztikai géniusz.

Az egyszerű történetet példaértékű letisztultsággal mesélik el. A sztori annyira erős, hogy semmi szükség flashbackekre, lineárisan robog a vérfagyasztó végkifejlet felé. Ehhez párosul Roger Deakins operatőr életének legkiválóbb munkája: képei valóban képek, a kietlenség, a hideg, a kilátástalanság örökérvényű festményei.

No meg Carter Burwell zenéje az egy szál csellóval. Tökéletes. Ahogy a színészek játéka is. William H. Macy autókereskedőjének figurája Arthur Miller Willy Lomanjének újraértelmezése, és Macy valóban felejthetetlen alakítást nyújt. A jelenet, amikor csalódottan kijön apósa irodájából, és az üres parkolóban a jégkaparóval üti a kocsit – eszméletlen.

McDormand fürdik a szerepében. Imádja, érti, érzi. Steve Buscemi féregszerű alakját talán csak az utánozhatatlan Peter Stormare múlja felül. A svéd származású színész hátborzongató hitelességgel formálja meg a szűkszavú állatot, aki csak dohányzik, és órákig képes nézni egy dokumentumfilmet a bogarak életéről. Volt ő már Lucifer, volt már kretén olasz katonatiszt, orosz űrhajós, de ez élete legnagyobb alakítása.

Összességében a Fargo nem csak a Coen testvérek legremekebb filmje, hanem a huszadik század végének egyik legmaradandóbb alkotása. Az életem szegényebb lenne, ha nem láttam volna. Ja?

DVD extrák:
Interaktív menük
Jelenetek közvetlen eléréssel

DVD technikai adatok:
Hang: magyar (Stereo), angol (DD 5.1), lengyel (DD 5.1), török (Stereo)
Kép: 1,85:1 (16:9)
Felirat nyelv: magyar, angol, bolgár, izlandi, lengyel, román, török
Régiókód: 2