Főkép

Ha Robert Rodriguez és Quentin Tarantino úgy határoz: közösen látnak hozzá egy film elkészítéséhez, abból szokványos vagy unalmas alkotás nem sülhet ki. Így történt ez az azóta magának kultikus státust szerzett Alkonyattól pirkadatig esetében is, amit tulajdonképp képtelenség besorolni bármiféle filmes kategóriába, olyannyira szétfeszíti a műfajok határait.

A történet elején tipikusan tarantinói helyzetben találjuk magunkat. Az El Mariachi-trilógia első két részét idéző, ugyanakkor a Kill Bill némely jelenetének hangulatát előre vetítő nyitó jelenetben sokkolóan váratlanul, teljesen előkészítetlenül jelenik meg a kilencvenes évek posztmodern doyenjeinek műveire oly jellemző, korlátokat nem ismerő erőszak.

Seth és Richard Gecko - akiket George Clooney és Quentin Tarantino alakít utánozhatatlanul - két kisstílű, ám annál veszélyesebb bűnöző, akik a hatóságok elől menekülnek, miközben kíméletlenül felkavarják az ártatlan amerikai átlagpolgárok életét.

Miután Richardnak nem sikerül uralkodnia perverz vágyain, sikerül viszont eltennie láb alól a Mexikóba szökéshez nélkülözhetetlen túszt - mindezt persze egyetlen, meggondolatlan kéjgyilkossággal -, a két fivérnek új áldozatokat kell felkutatniuk.

Szerencséjükre egy motelben ráakadnak a felesége halála miatt hitét vesztett papra és két gyermekére, akiket az ismeretlen Ernest Liu mellett két olyan ász játszik el, mint Harvey Keitel és a 2005-ös Sziget Fesztiválon nálunk is nagyszerű koncertet adott Juliette Lewis.

Ám mindez fényes nappal játszódik, és sokáig - különösen a tarantinói utalások miatt (no de nem szabad elfeledkezni arról a csöppet sem mellékes tényről, hogy a forgatókönyvet épp Tarantinónak köszönhetjük) - még csak nem is sejteni, miért éppen az Alkonyattól pirkadatigra esett a választás, amikor címet kellett adni a filmnek.

Félúton azonban kiderül, hogy a cím egy mexikói éjszakai mulatóra, a Titty Twisterre (nagyjából Cicipörgető vagy Cicihurrikán) utal, mely kizárólag e két napszak között tart nyitva, és ahova a két fivér Carlosszal, a rablások után járó sarc behajtójával beszélt meg találkozót.

És itt vált át az addig brutálisan véres dráma abszurd horror-vígjátékba. Kiderül ugyanis, hogy a Titty Twister vámpírok tanyája, és az oda betévedő kamionosok és motorosok az éjszaka vérszívó lényeinek vacsorájául szolgálnak.

A Gecko-fivérek, kelletlen, de különösebb ellenállást nem tanúsító túszaik, és az italozgatás hevében szerzett újdonsült „barátaik” viszont nem adják olyan könnyen az életüket, és mindent megtesznek, hogy a megtévesztés kedvéért szépnek mutatkozó (Salma Hayek asztaltánca kevés férfi fantáziáját nem mozgatja meg), valós alakjukban ellenben fölöttébb rusnya teremtményeket a pokolba küldjék.

Nem nehéz kitalálni, hogy a film mindkét fele kimondottan szórakoztató, és még ha lehetetlenség is egységes egészként, műfajilag nem pusztán egymás mellé helyezett, két különálló történetként kezelni, a számtalan pazar ötlet és a remek színészi teljesítmények (Tarantinóról az ebben a filmben látottak után nehéz elhinni, hogy nem szexuálisan aberrált sorozatgyilkos) feledhetetlen élményt nyújtanak a brutalitást és a fantasztikumot mindvégig fikcióként kezelni képes, vállalkozóbb szellemű filmrajongók számára.

A magyar DVD-kiadás extrái:
Audiokommentár
Bakik
Így készült
Kimaradt jelenetek
A kulisszák mögött (On the set)
Ajánlók

A magyar DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: magyar (DD 5.1), angol (DD 5.1), magyar (DD 2.0)
Felirat: magyar, angol
Kép: 1,85:1 (16:9)