Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Harry Potter és a bölcsek köve (DVD)

A 2001-es esztendőben két komoly filmfolyam első részeit mutatták be viszonylag kis időeltéréssel. Az egyik, Peter Jackson monumentális filmtrilógiája J. R. R. Tolkien A gyűrűk ura című már-már kultikus hármas könyvét dolgozta fel, a másik J. K. Rowling szinte pillanatok alatt világsikerré vált regénysorozatának, a Harry Potter történeteknek az első darabja alapján készült el.
A közös elem az volt a két filmben, hogy a technika – különösen a számítógépes grafika – fejlődésével immár olyan életszerű mesevilágokat lehetett megteremteni, amilyenek létrehozására korábban legfeljebb a rajzfilmes alkotóknak nyílt lehetősége.

A Gyűrű szövetsége négy, és A király visszatér tizenegy Oscar-díja után – a Harry Potter és a bölcsek köve mindössze három Oscar-jelölése ellenében – talán szentségtörésnek hangzik, de véleményem szerint a varázslófiú történetének adaptációja jött ki jobban a versengésből.

Pedig az előjelek alapján másra számíthattunk volna. Míg a középkori irodalom neves kutatójának és fordítójának vaskos, század eleji trilógiája a maga nemében igazi remekmű, a bristoli születésű, de később Edinburghban francia nyelvet tanító írónő műve részben gyermekkori élményeiből táplálkozó, részben épp Tolkien fantáziavilágát, A. A. Milne, Kenneth Grahame és Lewis Carroll meséinek az évtizedek során klisévé vált elemeit, Charles Dickens fejlődésregényeinek szereplősémáit, valamint Agatha Christie bűnügyi rejtélyeinek cselekményfordulatait sután egybegyúró – mondjuk ki bátran! – közepesnél alig valamivel magasabb színvonalú regény.

Ám nem mindig a remekművekből készülnek a remekmívű adaptációk. Ami az első Harry Potter-regényben pusztán félszeg írói fél siker, az a filmvásznon professzionális módon megformált, jóllehet néhol színpadiasan eltúlzott, mégis elbűvölő történet.
Varázslatos teljesítmény. Varázslatos, elsősorban a Hogwarts School of Wizardry and Witchcraft miatt – vagyis magyarul a roxforti varázslóiskola miatt, de inkább maradjunk az eredeti elnevezéseknél –, ami bármennyire is a számítógépes játékok sablonjait követi, hiteles hangulatú, igéző megoldások garmadájából „épül fel”.
A látvány lenyűgöz, a részletek a szinte folytonos rácsodálkozás élményével ajándékoznak meg minket. Legfeljebb a kaszkadőrök helyett „beállított” CG-figurák okoznak némi csalódást, de bőségesen kárpótolnak ezért az olyan telitalálatok, mint a Gringot bank alkalmazottai, vagy Norbert, a tojásából épp kikelt norvégiai sárkány.

A színészek kiválasztása sem sikerülhetett volna jobban. A villám alakú sebhellyel megjelölt Harryt és a szegény családja miatt sokszor lenézett, vörös hajú Ron Weasleyt alakító Daniel Radcliffe és Rupert Grint hibátlanul személyesítik meg a nehéz sorsú, de sokra hivatott, jellegzetesen angol kisfiúkat.
Emma Watson utánozhatatlan bájjal játssza a jóformán kibírhatatlanul szabálytisztelő, minden könyvet előre betéve megtanuló okostojást – tudálékoskodó megjegyzéseit viszont csak eredetiben lehet élvezni igazán. A felnőtt színészek mindegyike, még a legkisebb szerepekben is – amilyen például a Monty Pythonos és Wandás múltját nem meghazudtoló John Cleese-é –, kivétel nélkül szenzációs.

A Harryt nevelő Vernon bácsinak a könyvben lélektanilag nem kellően indokolt gyűlölete rögtön hitelessé válik a talán a Tim Burton-féle Álmosvölgy legendájának Samuel Philipse bírójaként legismertebb Richard Griffiths megformálásában.
A legkiválóbb alakítás mégis egyértelműen a korábban a Dogma vagy a Galaktitkos küldetés feledhetetlen Metatronjának, valamint Alexander Dane/Dr. Lazarusának szerepében látott Alan Rickman.
A fekete hajjal szinte felismerhetetlen Rickman sajátosan szarkasztikus, a sznobériát parodizáló, ugyanakkor mélységesen arisztokratikus angolsággal játssza a nehezen kiismerhető Severus Snape professzort.

Bűvös aurájú – virtuális – helyszínek, kiváló, humoros és érzelmekre ható alakítások, elragadó mese, John Williams mindig elsőrangú zenéjével. Ezt kínálja a Harry Potter és a bölcsek köve a gyermekkorból még nem teljesen, vagy egyáltalán nem kinőtt nézőnek. Igazi telitalálat.


Galamb Zoltán - 2005. augusztus 24.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
A szerző (Chris Columbus) további művei:

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!