Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

A halászkirály legendája

Mesés, meglepő, csodálatos és hátborzongató ez a film. Egy, magában és a világban egyaránt csalódott, kiégett és boldogságot hajszoló (bár ezzel a hajszával az élettől mindinkább eltávolodó) rádió-riporter tanácsot ad. Félreérthető tanácsot. És félre is értik. Ez több ember sorsát megpecsételi, köztük egy párét. Egy párét, akik a világon mindennél jobban szeretik egymást. Ez a felelőtlen tanács egyiküknek az életét követeli, míg a másik szenvedésre ítéltetik. Ha nem is örökre, mégis hosszú évekre, de ne szaladjunk ennyire előre.

Adott tehát egy lelkiektől megfosztott férfi, egy ünnepelt sztár, akit ismer az egész ország. Aki luxuslakásának magányában éli életét, és nap mint nap elégedetlenül tekint önmagára. Hiányzik neki a szeretet, és még nem tudja, hogy ez egy olyan dolog, amit csak akkor kaphat meg, ha maga is képes rá. Műsorában visszatérő és új hallgatókkal beszélget. Tanácsot ad nekik. Egy napon egyik állandó hallgatója hívja ismét, egy sérült fiú. Többször beszéltek már, ismerik egymást (legalábbis azt hiszik). A fiú gyenge akaratereje – melyet a többszöri sikertelen párválasztási procedúra már egészen kikezdett, ezzel kapcsolatban telefonál újra – és a felelőtlen, vegetáló, életunt riporter véleménye szörnyűséges lavinát indít el. Kifejti, hogy az a lány, akinél a fiú utoljára próbálkozott, egyike azoknak az embereknek, akik társadalmi hovatartozásuk miatt és ehhez kapcsolódó fellengzősségüknél fogva nem érdemelnek szánalmat, hiszen őket sem érdekli, hogy mi történik köreiken kívül. A fiú félreérti, és borzalmas tettre ragadtatja magát: fegyvert fog és egy – fiatalok által látogatott – helyen vérengzést rendez, majd magával is végez.

A riporter élete ezután összetörik, romokban hever, nem találja magát, és az alkoholhoz menekül. Bár a bíróság nem ítéli el, lelkiismeretével magának kell számot adnia. Évek óta éli már önpusztító életét (nem mintha az előző szakasz boldogítóbb lett volna), s mereng a múlton. Ezt újdonsült párja igyekszik tolerálni. Fáj neki a férfi szenvedése, mert szereti őt. Szereti a múltjával és a jelenével együtt, és mindent igyekszik megtenni, hogy kapcsolatuk végre új síkra terelődjön. Ekkor következik be a váratlan fordulat: Jack (a riporter) találkozik egy hajléktalannal, aki befogadja egy éjszakára az erősen illuminált, és szinte minden méltóságától megfosztott férfit. A hajléktalan ember Parry, egy szerencsétlenül járt egyetemi tanár. Éppen szerelmével együtt vacsoráztak egy étteremben, amikor egy fegyveres rontott be, és végzett több emberrel, köztük Parry párjával is. A férfi élete pedig örökre megváltozik. Elhagyja az állását, és földönfutóként tengeti tovább az életét, valamilyen furcsa álomvilágba zárva, ahova nem fér hozzá senki, és ahol őrültebbnél őrültebb gondolatok születnek. Persze egyik sem rossz, hiszen a lelke tiszta és szép. Egy célja van: egy újságban megpillantotta a Szent Grált (ő annak vélte legalábbis) és újdonsült lakótársát – akit a gonosz karmai közül mentett ki – kívánja felkérni egy látomása alapján a kehely megszerzésére.

Jack hallani sem akar a dologról, úgy érzi, pénzzel függetlenítheti magát a hajléktalan férfitől, ám Parry hajthatatlan. Megsúgták neki a pici idegen lények, ezt Jacknek is értenie kell, mégsem érti. Rá kell ébrednie, nem tehet mást, mint segíteni annak az embernek, akinek tönkretette az életét, olyan módon, ahogyan azt a másik akarja. Sok kaland után nem csak a Szent Grált szerzi meg Parrynek, de asszisztál – mit asszisztál, egyenesen maga viszi véghez! (kis segítséggel persze) – ahhoz, hogy Parry találkozhasson új életének új szerelmével. Jack élete is fordulatot vesz: ahogy segített a férfinak, lassan ráébred a szeretet lényegére. Tudatosul benne, hogy amit eddig tett, mennyire szánalmas és szerencsétlen volt. A szerelem végig ott volt mellette, megtestesülve és folyamatosan védelmezve őt az úton, támogatva és azzal a nem titkolt céllal, hogy a férfi is észrevegye őt.

Vegyes érzelmekkel viseltettem, akárhányszor láttam is ezt a filmet. Igazából nem tudtam soha megkedvelni Jacket, pedig végig úgy éreztem, neki sokkal inkább segítségre lenne szüksége, mint Parrynek. Nem voltak víziói, rossz álmai és kellemetlen gondolatai feltehetőleg annál inkább. Parry sokkal inkább tűnt kiegyensúlyozottnak: álmai voltak és céljai, és mindezek az égvilágon senkinek sem ártottak (tudja az ég, hogy hiányzott-e a milliomosnak az eltűnt kehely). Egy rémálma volt, a Tüzes Lovas démonja, ennek legyőzésében segített Jack. Ennek a két embernek találkoznia kellett, bár szomorú az, ami miatt összefonódott a sorsuk. A rossz események után mindketten magukra találtak. Az az érzésem, hogy Parry első szerelmének élete volt az ára annak, hogy megmentsen másokat a magától megváltozni képtelen riporter sok helyre eljutó, meggondolatlan és megkeseredett szavaitól.

Amit nem éreztem az az, hogy giccses lett volna a film. Ez mostanában érlelődik bennem és nem is igazán filmek hozták ki belőlem, hanem a kereskedelmi tévék populáris műsorai. Amellett hogy ezen csatornák elsődleges célja a profittermelés, a közlemények nem minden esetben (sőt!) értékmentesek. Olyasvalamit nyújtanak a nézőknek, ami egy kicsit közelebb hozza a többi embert, a „hírességeket” és általában az egész médiát. Számomra ez az igazi giccs, de értem, és talán érzem is, hogy miért fontos ez sokaknak.

A Halászkirály más. Tragédiája nem nagyobb, mint egy TV sorozat valamely szereplőjének halála, mindkettő ugyanazon az értéken van a szememben. A lényeg az, hogy kinek számít a dolog, akinek kedvese volt, közel állt hozzá, annak a tragédiája. A Halászkirály monumentalitása miatt lehet meghatározóbb. Sokat számít a kerettörténet, a kontextus, a hely és a szereplők is. Jól emlékszem, amikor a magyar televízió vetítette az Rabszolgasors című (első!) brazil szériát, a főhősnő szabadulásáért mozgalom indult. Az embereket megindította a főhős lány szenvedése; racionalitásuk fölé kerekedtek érzelmeik, bele sem gondoltak abba, hogy ez csak mese lehet. Ezen írás tárgyánál is hasonlóak az érzelmek, egyszerűen tökéletesebb a történet, ragyogóak a színészek és nagyratörőbb a film.

DVD extrák:
Nyelvválasztás
Audiobeállítás
Feliratozás több nyelven
Jelenetek közvetlen elérése


Galgóczi Móni - 2005. július 28.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!