FőképMondjanak bármit Hollywoodban, a western akkor is az 1950-es évek környékén érte el legjobb korszakát. Túl a Hatosfogaton és az Acélkaravánon, háta mögött az Oscar-díjas, 1931-ben forgatott Cimmaronnal a műfaj végre eljutott a nagykorúságáig.
A korszakot olyan filmek jellemzik, mint a Délidő, az Idegen a vadnyugaton, Törött nyíl, Ben Wade és a farmer, Rio Bravo és A ’73-as Winchester.

Ez utóbbi film volt Anthony Mann első westernje, és már fellelhető benne mindaz, ami később úgymond a védjegyévé vált.
Ahogy saját maga megfogalmazta: „Számomra a western a legnagyszerűbb műfaj, mert könnyen ábrázolható benne a szenvedély és az erőszak.”
Ennek fényében nem csodálkozhatunk azon, hogy a honfoglalás mítosza nála az erőszakkal és a bosszúvággyal keveredik.

A folyó mentén című filmje is ezzel a témával, az új haza meghódításával foglalkozik. Tucatnyi telepes Missouriból elindul az ismeretlenbe, maga mögött hagyva a civilizált világ minden negatívumát (ahogy ezt vezetőjük nem rest megfogalmazni), hogy végre elérjék a földi édent.

Az őslakos indiánok csupán, mint leküzdendő nehézség jelentkeznek (amit főhősünk és társa minden erőlködés nélkül elhárít az útból), ebben az időben még nem merül fel sem a népirtás, sem a felelősség kérdése.

De ki is foglalkozna ilyesmivel, amikor a II. világháborúból ezredesként visszatért James Stewart kék szemeit bámulhatja a mozivásznon.
A múló éveknek köszönhetően már nem ártatlan fiatalokat alakít, hanem komoly férfiakat, akiknek múltja finoman fogalmazva „nem egészen tiszta” (mint jelen esetben is).

Glyn McLyntock néhai bandita múltját feledve telepesként igyekszik új életet kezdeni (addig is míg a „gazdátlan” földekre érnek, ő látja el a karavánvezető emberpróbáló feladatát). Az újrakezdés azonban nem is olyan egyszerű, mivel környezete ebben a kérdésben meglehetősen merev álláspontot képvisel (aki rossz volt, az is marad).

Ennek köszönhetően a néző időnként nem tudja eldönteni, minek van nagyobb súlya: a vad tájon vonuló szekérkaravánnak, vagy a főhős belső drámájának.
Szerencsére nem érünk rá sokat töprengeni ezen, mivel a közeli hegyekben aranyat találtak, és a nyugalomra váró farmerek ismét szembetalálják magukat mindazzal, amit a hátuk mögött hagytak: alkohol, banditák, hitszegés, stb.

Az elvadult viszonyok visszaköszönnek a természeti környezetben is. Háborítatlan erdőkben, kopár sziklák között zötykölődnek a szekerek, bandukolnak a marhák, miközben közelít a tél, méteres hótakaróval riogatva a síksági földművelőket.
A hitelesség érdekében a karaván útját eredeti (külső) helyszíneken forgatták, ami sokat dob a látványon. Ezt csak némileg rontja le a műtermi jelenetek mesterkéltsége, amit sajnos nehéz nem észrevenni.

Már csak azért is, mert a történet mai szemmel nézve némileg lassúdad (az újgenerációs akciófilmek alaposan megváltoztatták a közízlést), így elsősorban a westernfilm-rajongók táborában kelt lelkesedést.

A DVD kiadás azon kívül, hogy elérhetővé teszi a filmet, semmi egyebet nem nyújt. Sem egy életrajz, sem bibliográfia nincs a korongon, hogy az egyéb extrákról ne is beszéljünk.

Hasonlóan fájó pont a magyar szinkron hiánya, hiszen akik annak idején a televízióban látták ezeket a klasszikus filmeket, nem beszélik anyanyelvi szinten sem az angol, sem a francia, sem a német nyelvet (tisztelet a kivételnek).
Sovány vigaszként a képminőség szolgál, amire nem lehet panasz, nincs szemcsésség, és a színek is szépek.