Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

A passió (film)

A passió, Mel Gibson rendező új filmje jó ideje a figyelem középpontjában áll. A Jézus Krisztus életének utolsó tizenkét óráját bemutató filmet óriási felhajtás veszi körül, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, boldog-boldogtalan (beleértve e sorok íróját :) véleményt mond róla, még az is, aki nem is látta. Pedig látni kell. Méghozzá azért, mert mai világunkban bizony, hogy szükség van mindarra a borzalomra, amit a filmben látunk, hogy eljusson hozzánk Jézus története.

Mel Gibson minden erejével azon volt, hogy a Biblia szövegéhez híven vigye filmre a történetet, azonban ha azt olvassuk, „Erre arcul köpdösték és ököllel ütötték...” (Mt 26, 67), „Közben náddal verték a fejét, leköpdösték és térdet hajtva hódoltak előtte.” (Mk 15, 19), és így tovább – az aligha jelent sokat a legtöbb mai embernek. Ki ne látott volna már veréseket akciófilmekben, boxmeccseken, diszkókban...?!

Gibson azonban szóról szóra, a maga naturális valójában mutatja meg. Krisztus a keresztfán merő egyadta vér, szinte nincs is testén épen maradt felület. De ha valakit megvernek, megostoroznak (és mégis, honnan veszi bárki, hogy akkoriban ólmozott végű, sokágú korbács helyett mondjuk selyemszalagot használtak?!), akkor az bizony így néz ki.

Sokkoló film, igen. De az embernek talán valóban szembe kell néznie azzal, hogy mi is történt. Függetlenül attól, hivő-e vagy sem. Gibson azt nyilatkozta, szerinte mi mindannyian feszítettük meg Krisztust, s ez az üzenet át is jön a filmen. Sokan azt panaszolják azonban, hogy Jézus tanításai, Istenfiúi léte nem – hogy A passió csupán a pőre fizikai szenvedés filmre vitele.

Azt hiszem, aki ismeri az eredeti történetet, az ezzel nem érthet egyet. Való igaz, hogy a borzalmas látvány uralja a filmet, és a fókuszban Jézus emberi testben átélt szenvedése áll (melynek lelki részét is megrázó erővel mutatja be a film, ahogy Krisztus a kereszten az Atyához kiált). Ám nem szabad megfeledkezni a záróképekről, melyekben a feltámadott Jézust látjuk. Csupán pár másodperc, mégis minden benne van.

Sokan antiszemitizmussal vádolják Gibson filmjét. De hát ha valaki az Újszövetség ezen részét szöveghűen akarja filmre vinni, az ilyen filmet csinál, és kész. A Bibliában szóról szóra így olvasható, amint a filmen látjuk. A zsidó nép ítéli halálra Jézust, és (az árja népcsoportba tartozó) rómaiak korbácsolják meg és szegezik fel a keresztre.

Lehet azon vitatkozni, hogy így volt-e vagy sem, egyáltalán, élt-e Jézus, és ki volt ő – amint a mai nyugati civilizáció időszámításának kezdete óta annyian megtették –, de ha a Biblia így írta, Gibson mire föl változtatta volna meg?!

Ugyan felhozta-e bárki pl. a Schindler listája vagy bármely, a zsidó nép II. világháborús szenvedéseiről szóló film kapcsán, hogy a németek ellen uszítja a nézőt?! Vagy hogy más példával is éljek: a Véres vasárnapot betiltották-e Angliában, mondván, amit bemutat, azzal az angolok elleni gyűlöletet szítja?!

Ez a film nem csak azokról szól, akik Jézus ellen léptek föl, hiszen láthatunk benne Jézust sirató zsidókat és rómaiakat is. Néhány ember bűnét vagy hibáját egy egész népre a rasszistáknak szokása kivetíteni, Gibson viszont minden interjúban elmondta, hogy vallása tiltja, hogy antiszemita legyen – azt mondja, egy jó keresztény nem tesz ilyet. Szóval, ha nagy tudású rabbik és maga II. János Pál pápa sem ellenezte a filmet, akkor talán kár ilyesmin vitázni.

A passió tehát szöveghű, egyszersmind nagy hangsúlyt fektet a történelmi hűségre – latin illetve arámi nyelven beszélnek szereplői –, és hatására az ember átélhet valamit abból, amin Jézus keresztülment. Abból a szempontból, hogy micsoda embertelen, szörnyűséges, iszonyatos bánásmódban részesült, teljesen mindegy, hogy valóban Isten fia volt-e, vagy ahogy Heródes véli, szegény bolond.

Itt az a lényeg, hogy mi, emberek, ilyenre is képesek vagyunk. És ha szenvedünk a képek láttán, akkor Gibson szándéka célt ér, hiszen ő egyfajta vezeklésként fogja fel filmjét...

Valóban az egyes emberen múlik, miként értelmezi A passiót - ahogy a hit, a vallás is magánügy. Mindazonáltal látni kell, hogy a film nem csak azt mutatja be, Jézus, az Ember fia micsoda kálváriát élt meg, de a filmben felbukkanó visszaemlékezésekben, valamint a záró képeken az is megjelenik, amit Jézus jelentett, amit hozott.

A lassan, kínkeservvel vonszolódó véres jelenetek közepette a béke és szeretet eme rövidke bevillanásai közvetítik a krisztusi üzenetet. Szintén fontos odafigyelni Mária, Jézus anyja és Mária Magdolna látszólag alig epizódszerepnyi, ám annál lényegesebb karaktereire. A bennük megtestesülő nőiség, szépség illetve anyaság olyasmit képvisel, mely a Biblia patriarchális világában sokszor nem kap elég hangsúlyt.

Úgy érzem, nem pusztán a szívüket-lelküket meggyötrő, megtörő szenvedést közvetítik tökéletesen, de a női erőt, a női empátiát is – mindazt, amit Paulo Coelho A Piedra folyó partján ültem és sírtam című regényében, mint Isten női arcát emleget.

Mária tekintete épp úgy a néző lelke mélyéig hatol, mint Jézus világító barna szeme. Érdekes megfigyelni olyan apró részleteket is, mint hogy Mária feltörli fia vérét, miután a rómaiak megostorozták; hogy míg Jézus tömlöcben sínylődik, Mária – érezvén fia jelenlétét – pont a feje fölött borul le a földre; vagy Pilátus hívő feleségének alakját (aki Nikodémosz evangéliumában, tehát egy apokrif, nem kanonizált iratban kerül így említésre).

A passióról nem lehet tetszés-nem tetszés értelemben beszélni. Technikai szempontokból aligha lehet belekötni, de látványvilága valóban oly’ sokkoló, hogy nem csodálom, ha sokan úgy érzik, ez már túl sok. Jó ízlésről azonban felesleges beszélni, az ostorozás, kezek-lábak szöggel való átütése nem tartozik az efféle elbírálás körébe.

De még egyszer mondom, az Úr 2004. évében úgy állunk, hogy a jótékony finomítás, eltakarás már gátolja sokak számára a megértést. És bár abban is biztos vagyok, hogy sokan azzal a feltett szándékkal jönnek ki a film után a moziból, hogy ezt az egészet nagyon gyorsan elfelejtsék, kötve hiszem, hogy bárki, aki látta, egyhamar szabadulhat a vérző, megalázott, megkínzott, majd pedig ragyogó szentségben újjászületett Jézus Krisztus látványától.


Uzseka Norbert - 2004. március 31.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére
Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!