Főkép A mesterfokozattal rendelkező pécsi festőművész, Tari Eszter két alkalommal töltött el hosszabb időt Jáva szigetén, melynek kultúrája erősen formálta festészeti látásmódját.
 
Először, 1998-1999-ben az indonéz nyelv elsajátítása mellett fafaragást, kézi batikolást és árnyjátékbábok készítését tanulta.
Másodszor, 2007-ben már vendégtanárként tanított a Sebelas Maret Egyetem Képzőművészeti Szakán, ahol kutatásba kezdett a jávai kortárs festészet témájában.
 
A jávai árnyjáték, a vajang (wayang) kulit olyan nagy hatással volt rá, hogy szakdolgozatát is arról írta, majd úgy döntött, saját fotóival illusztrált könyvet publikál e témában. Így született meg a Jávai árnyak című kötet, aminek bemutatójára 2009. január 20-án került sor az Indonéz Köztársaság Budapesti Nagykövetségén.
 
Az indonéz művészet földrajzi keretét egy mintegy tizenháromezer szigetből álló szigetvilág alkotja.
És bár a történelem során ezeknek egyre nagyobb hányada került indiai, iszlám majd európai (portugál, spanyol, holland) hatás alá, a mintegy háromszázhatvan etnikai csoport egy része még ma is őrzi az ősi (törzsi) hagyományokat és kultuszokat.
 
Az egyik ilyen az árnyjáték, ami eredetileg az ősök tiszteletével kapcsolatos vallási szertartás volt, majd később az udvari kultúra szerves részévé és az ünnepeket kísérő szórakozássá vált.
 
Ami érthető is, ha figyelembe vesszük, hogy a szigorú ikonográfiai szabályokat követő, erősen stilizált, ám művészi kivitelű figurákkal eleinte az ősi jávai mitológiára építve az ősök, az istenek és a démonok legendás harcait és kalandjait mutatták be; később indiai eredetű történeteket (Mahábhárata, Rámájana), még később pedig iszlám legendákat és keresztény bibliai történeteket adtak elő.
 
A jávai történelem folyamatos alakulása a vajangot, mint műfajt is állandóan formálta, így nem csoda, hogy korszaktól, területtől, népcsoporttól és vallástól függően számos változata alakult ki.
 
Egyszóval nem könnyű eligazodni e témában. Tari Eszter kötetének első fejezete éppen ezért ad némi támpontot a vajang lehetséges eredete, kialakulása és különféle változatainak részletes bemutatása tekintetében.
 
Ebből egyenesen következik, hogy a második részben a jávai árnyjáték-előadás, a vajang kulit bemutatása kerül központi helyre, kitérve – többek között – a színpadképre, a bábjátékos szerepére, az előadás szerkezetére és a kísérőzenére.
 
És ha már eddig eljutottunk, muszáj továbblépnünk a kötet harmadik nagyobb szerkezeti egységére, melyben megismerkedhetünk a gunungan jelentőségével, a vajang kulit-bábok készítésével, típusaival és ikonográfiájával.
 
Mivel ez a ma is élő évezredes tradíció a mai napig meghatározza a jávai emberek gondolkodásmódját, Tari Eszter fontosnak tartotta, hogy kitérjen a vajang oktatásban és nevelésben betöltött szerepére; bemutassa annak jelentőségét nem csupán a gyermeknevelésben, hanem a felnőtt személyiségének fejlesztésében.
 
Hiszen a rendszeresen megtartott vajang-előadások a hősök leegyszerűsített történeteivel nem csupán egyfajta állandóságot biztosítanak, hanem általuk válaszokat kaphatunk emberségünk mibenlétének kérdéseire is, vagyis a szórakozás mellett alkalmat nyújtanak a szellemi épülésre, a lelki felfrissülésre és az összetartozás érzésének elmélyítésére.
 
Emellett pedig, ahogy Mangasi Sihombing, az Indonéz Köztársaság Magyarországra, Horvátországba, Bosznia-Hercegovinába és Macedóniába akkreditált, rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a kötet elején szereplő ajánlásában is írja: „A vajang kulit az ősi eposzok és az újabb történetek bemutatásával eszméket és értékeket terjeszt. A vajang kulit elősegíti az ősi kultúra megőrzését, egyúttal lendületet ad a kulturális kreativitásnak.”
 
Tari Eszter azon túl, hogy Jávai árnyak címmel tanulmányt írt erről a tradicionális indonéz művészeti ágról, hozzájárult ahhoz, hogy ezek az eszmék és értékek minél szélesebb körben elterjedjenek.
Sőt, jelenleg készülő disszertációjában az árnyjáték világának a kortárs jávai festészetben való megjelenésével foglalkozik. Talán ez is lesz annyira érdekes és magával ragadó, hogy megossza velünk, olvasókkal is.