Operatőr: Harry Stradling Jr.
Különös film. Simán elmenne westernparódiának, ha nem lenne sokkal valóságosabb, mint bármely átlagos westernfilm.
Megtalálhatóak benne a Háry Jánosra vagy Münchhausen báróra emlékeztető nagyotmondások, mivel főszereplője, Jack Crabb (
Dustin Hoffman) mindenhol ott volt, mindenkivel beszélt és mindenkit túlélt, ami/aki fontos volt a vadnyugaton.
Ezt az írói túlzást leszámítva a történet nagyon is hiteles képet ad Amerika hőskoráról, mindenféle szépítgetés és elhallgatás nélkül.
Ez a furcsamódon harmonizáló kettősség (a nagyotmondás és a hitelesség) nem utolsó sorban
Thomas Bergernek köszönhető, aki saját könyvéből írt másodmagával forgatókönyvet, és minimális eltérésekkel (Jack nővérének szerepe megrövidült, a befejezés megváltoztatása) sikerült minden fontosat „átmentenie” a vászonra.
Érdekességként megjegyzem, hogy a könyv annak idején magyarul is megjelent.
Ebből az alapból építkezett
Arthur Penn, aki mielőtt Itáliában irodalmat tanult, New Yorkban pszichológiát és filozófiát hallgatott. Ezt követően előbb tv-rendezőként ért el sikereket, majd a hatvanas években a mozinak adott új lendületet.
A
Kis Nagy Emberben kíméletlenül ábrázolja a vadnyugatot, bármiféle hősiesség nélkül. A filmben egyszerűen nincsenek jó fehérek.
Custer tábornok első felbukkanásakor még félisteni magasságokból néz le az egyszerű halandóra, hogy aztán folyamatos, kiábrándító viselkedésével eljusson az utolsó csatájáig és az őrületig (
Richard Mulligan ragyogó alakításában).
De amikor úgymond még eszénél van, akkor sem lehet felnézni rá: amit 1868-ban, a csejenek téli táborában művel (Washita) az nem más, mint előre eltervezett népirtás.
Hasonlóan deheroizáló
Jeff Corey is Bill Hickok szerepében. Bár ebben a filmben nem gonosztevőként bukkan fel, nincs miért örvendeznünk, mivel neurotikus revolverhősként felhúzott rugóként járkál, ami időnként „önvédelemből” elkövetett gyilkosságokkal vezeti le a feszültségét.
Penn a csejen indiánokat (Berger könyvének felfogását megtartva) némi távolságtartással, a lenézés és az idealizálás mellőzősével, EMBERNEK mutatja be.
Társadalmuk nyitott, toleráns, ami nem csupán a másként viselkedőkkel szembeni megértésükben jelentkezik, hanem nyomokban a hippi korszakra hajazó szexuális életükben is, ami azért bizonyos, a közösség által felállított normákat sosem lép át – és működik.
Penn volt az első rendező egyébként, aki valódi indián színészekkel dolgozott (korábban minden rézbőrű fehér volt, emlékezzünk csak vissza
A ’73-as winchesterre).
Jack Crabb fogadott nagyapjaként a Kanadából importált indián törzsfőnök,
Dan George emlékezetes alakítással indián főnököt alakít – rendkívül hitelesen és egyszerűen (ahogy nevet ad fogadott fiának, vagy a történet végén, amikor megpróbál távozni a világból, az egyszerre bölcs és emberi).
A legzseniálisabb azonban vitathatatlanul
Dustin Hoffman, aki különösebb nehézség nélkül játszik tinédzsert, párbajhőst, alkoholistát, erdei vadászembert, indiánt, 121 éves matuzsálemet és minden más egyebet, amit viharosan alakuló élete megkövetel tőle.
Időnként – nem tehetek róla – Garas Dezső jutott eszembe róla, amint kisemberként ott botladozik saját élete és a történelem között. Sehol sincs otthon: hol az indiánoktól menekül a fehérekhez, hol pedig a másik irányba tart futása.
Azon ritka pillanatokban, amikor már-már boldognak és megállapodottnak érzi magát, valami mindig felborítja az egyensúlyt, és kezdheti a beilleszkedést előröl.
Ha van mondanivaló, amit ez a parodisztikus (elég, ha a
Hatosfogatra emlékeztető jelenetre, a postakocsit húzó pacik meglovagolására utalok), de alapvetően komoly hangvételű western közölni kíván, azt Dan George fogalmazza meg (általában neki jutnak az okosságok a filmben): a rézbőrűek kiirtása közben a fehérek önmagukat pusztítják el.
Ez természetesen nem fizikailag, sokkal inkább lelkileg értendő, s ezt az állítást Penn teljes mértékben igyekszik alátámasztani. A végeredmény humoros, őszinte, okos film, ami teljesen kilóg a műfaj megszokott keretei közül – mégis egyike a legjobb westernfilmeknek.
A DVD kiadásról sok mindent nem lehet elmondani, mivel a feliratos filmen kívül semmi más nem található rajta.
Kapcsolódó írás:Thomas Berger: Kis Nagy Ember