Főkép

ekultura.hu: Tanítasz a nemrég megalakult Rocksuliban. Mesélj erről egy kicsit!
Csányi Szabi: Ez a projekt Debrecenben már 22 éve működik, és a Los Vegas dobosának, Sódernek az apja vezeti. Úgy gondolták, hogy Budapesten is indíthatnának egy ilyen iskolát, amit megbeszéltek a befektetőkkel és végül megtalálták helyszínnek a Dürer stúdiót. Elkezdték összegyűjteni, hogy milyen szakokat indítsanak, tanárokként az első körben ismerősökre gondoltak, többek között rám is, mert tudták, hogy magántanárként amúgy is tanítok. Erre mondtam, hogy jó, üljünk össze és beszéljük meg. Végül összeült négy gitártanár, amiből az a megállapodás lett, hogy egyikünk összeállít egy tananyagot, ami szerint haladunk, így ha bárki nem ér rá, akkor a másik át tudja venni a csoportját. Az oktatás több szintű, hiszen vannak teljesen kezdők és haladók is. Tulajdonképpen a magasabb szintű Kőbányai Zenei Iskolára való felkészítés zajlik itt, ha valaki komolyabban gondolja a zenei pályát.

ekultura.hu: Érzésed szerint erre szükség van manapság?
Csányi Szabi: Abszolút, de a visszajelzések is ezt mutatják. Rengeteg érdeklődő keresett meg a megnyitás előtt, akik között akadtak Black-Out rajongó szülők, akik gitárt adnának gyerekük kezébe, de fiatalok is, akik maguktól szeretnének zenélni. Most annyira erre koncentrálok, hogy a magántanulóimat is ennek a keretében tanítom tovább. A másik nagy előnye a Rocksulinak, hogy jó körülmények között zajlik az egész, tehát tanterem van, erősítőket lehet használni, egyszóval komolyabban lehet a zenével foglalkozni. Ugyan ott az internet, amiről sok mindent le lehet szedni, de mégis könnyebb egy tanár segítségével, megfelelő körülmények között tanulni zenélni, mint egyedül.

ekultura.hu: Több zenekarban is játszol. Család és polgári állás mellett hogy jut mindenre időd?
Csányi Szabi: A munkám igazából csak részmunkaidős, ami a délelőttömet foglalja le, így a hazaérkezésem után lehet foglalkozni a zenével: gyakorolni, dalokat írni vagy épp próbálni, az estéimet pedig a családomnak tudom szentelni. Ez az időbeosztás egész jól működik.

ekultura.hu: Mesélj egy kicsit a legújabb zenekarodról, a Kényes Foltokról!
Csányi Szabi: Az egész úgy alakult, hogy a Pokolgép ex-gitárosa, Nagy Dávid, még a pokolgépes időszakában írt egy-két dalt, amiket önállóan elvitt kiadókhoz. A Sanzonizé nagyon megtetszett az Universal Records-nak, akik úgy gondolták, hogy kiadják digitálisan, az internetről letölthető formában. Így aztán alá is írtak egy egyéves szerződést Dávid tulajdonképpeni hóbortjára. Amikor pedig Dávid a baráti társaságban mutogatta ezeket a számokat, nekünk is nagyon megtetszettek. Mutatott más szövegeket is, amikre zenét kellene írni, amire engem kért meg. Nagyon szívesen elvállaltam, bár ez nagyon különbözik az én munkamódszeremtől, hiszen a Black-Outban először a zenei alap van meg és Kowa arra írja a szövegeket az alapján, hogy neki mi ugrik be. Itt meg ugye pont fordítva volt, de mutattam pár ötletet, amire Dávid azt mondta, hogy tök ilyenre gondolt. Végül felajánlottam, hogy ha ebből valaha zenekar lesz, akkor én nagyon szívesen gitároznék benne. Lett is, ami akkoriban akusztikusnak indult, pedig mi legnagyobb részben rock színtérről jöttünk, de igyekeztünk egy másfajta zenei világot összehozni. Jött Bánfalvi Sanyi, hiszen Dáviddal már régóta próbálkoztak ketten egy rockzenekart csinálni, de mindig volt valami, ami miatt nem lett az egészből semmi. Így Sanyi lett a Kényes Foltok dobosa, Kállói Peti pedig basszusgitározni állt be, bár ő játszik mindenféle hangszeren és egyben Ákos hangtechnikusa is. Roboz Réka szintén a baráti társaságból került a csapatba, ő képzett énekes, aki nagyon jól tudja például, hogy ha több szólamban kell megszólalni az éneknek, akkor mikor mit kell énekelnie. Neki rockzenei téren még semmilyen tapasztalata nem volt, így számára az egész egy nagy kihívás.
A tulajdonképpeni megalakulás azért történt, mert Dávidot meghívták a Fezen fesztiválra, de mivel még nem volt zenekar, így nyáron összecsődítette a haverokat. Összedugtuk a fejünket, megvoltak a szövegek, írtunk rájuk dalokat és így összejött hat-nyolc szám, amivel felléptünk. Lényegében a fesztivál volt, ami határidőt szabott az egésznek, ami aztán felturbózta az embert.
A zenekar megalakulása után egy-másfél évig valóban akusztikusan játszottunk, ami nagy siker volt, a barátainknak, ismerőseinknek is nagyon tetszettek a fellépéseink és egyre jobban terjedt a zenekar híre. Az egész projekt szövegközpontú, hiszen nagyon jó szöveget helyeztünk egyszerű zenei alapokra, amikből nagyon hangulatos kis koncertek születtek.
Azóta ezen a zenekaron belül is előkerültek a rock gitárok, és most nagyjából az akusztikus és a kemény rock közti mezsgyére hangszereltük át a dalokat, amik így sokkal táncolósabbak és bulizósabbak lettek - na, nem mintha eddig nem ilyen lett volna, most egyszerűen még inkább az. Ettől függetlenül azért legalább évenként egyszer lesz akusztikus koncert.

ekultura.hu: Érzésed szerint a Kényes Foltok átveszi nálad a Black-Out helyét?
Csányi Szabi: Nem, hiszen a Black-Out a saját gyermekem, Zolival alapítottuk és ez mindig is az első számú lesz. Ugyan már mindenki annyi másféle szinten meg szálon futtatja a saját dolgait, hogy nehezebb összetartani a zenekart, majdnem mindenkinek ez az utolsó a sorban és akkor próbálunk, amikor épp mindenki ráér. Most azonban ez változott egy kicsit, hiszen újra nekiálltunk dolgozni, a március 17-i koncerten két új számot is bemutattunk, amiket egy jelenleg is készülő EP-n szeretnénk megjelentetni.

ekultura.hu: Kowával ketten akusztikus Black-Out koncerteket is adtok. Ez kinek az ötlete volt?
Csányi Szabi: Ez nem a mi ötletünk volt, hanem egy felkérésnek tettünk eleget. Békéscsabán van egy picike kis rockklub, a Falka, ahol csak akusztikusan lehetett játszani, hangosan nem. Ilyen projektje több magyar rockzenésznek is van, elég ha Rudán Joe-t, vagy Kalapács Józsit említem. Minket is felkeresett a klub vezetője, hogy amúgy is Békéscsabáról származunk és így lehetőség lenne ott játszani, mi pedig elfogadtuk a felkérést. Persze tudtuk, hogy ezek a dalok így is megszólalnak, hiszen így születnek a Black-Out-szerzemények is: eljátszom a dalokat gitáron, ráéneklünk két szólamban, a basszus és a dob már később kerülnek bele. Ezért nem is voltunk megijedve, elmentünk, lejátszottuk a dalokat, amiket sokan hallgattak és énekeltek velünk. Ezután kipróbáltuk, hogy Budapesten működik-e ez, van-e értelme, és rengetegen voltak az első fővárosi akusztikus koncerten, ami nagyon jól sült el. Ezek után folytattuk, több helyen is megcsináltuk két-háromhónapos eltolódásokkal. Most már ott tart az egész, hogy havonta tudunk egy ilyen koncertet csinálni és tulajdonképpen, ha az eredeti felállással nem is tudunk gyakrabban játszani, ezzel mégiscsak életben tarthatjuk a Black-Outot és egy újfajta igényt is kielégíthetünk. Ez egészen egyszerűen arról szól, hogy Kowával ketten egy sokkal kötetlenebb, nevetősebb hangulatot tudunk megteremteni, sokkal közvetlenebb az egész, ő is kiélheti a hosszú felkonferálások iránti vágyát, ezért lényegében igazi örömzenélés az egész. Ez persze köszönhető annak is, hogy Kowával újra remek a viszonyunk, így a barátságunk is sokat hozzátesz a hangulathoz. És mivel van igény a duó koncertjeire, ezért folytatjuk. Ha nem lenne, nem csinálnánk.

ekultura.hu: Számíthatunk arra, hogy az új dalokat először így fogjuk hallani?
Csányi Szabi: Igen, hiszen a „Jónak lenni” című dalt is akusztikus koncerten adtuk először elő a Szeparéban. Előtte feltettük az internetre a szöveget, a közönség pedig hozta magával kinyomtatva, mert még senki sem tudta és így próbáltak velünk énekelni. Itt készültek felvételek telefonnal, videóval, amik felkerültek a netre és tulajdonképpen nagyon jó kis promóció volt. Az újdonság ereje mégsem veszett el, hiszen amikor a teljes felállás játszotta el torzgitárokkal, nagyobb hangerővel, akkor teljesen máshogy szólalt meg, mint egy szál gitárral.

ekultura.hu: Ilyen hosszú idő után vannak még példaképeid?
Csányi Szabi: Fiatal zenész korom óta nagyon szeretem a nagyon vokális és ezzel együtt a progresszív zenét, például a Yest vagy a Totót. A békéscsabai zenekarommal is ilyen zenét játszottunk és ezt a vokalizálást és igényes hangszerelést a Black-Out is örökölte. Az AOR muzsikákat is nagyon szeretem és pont nemrégiben néztem az interneten egy régi Kansas-dal új felvételét, aminél el is csodálkozik az ember, hogy ezek a szakállas, kopasz emberek még mindig úgy játszanak, hogy a hideg ráz tőle. Élőben sajnos még nem láttam őket, de amikor a videót nézem, az nagyon csodálatos érzés, hogy ezek az öreg emberek ugyanúgy játszanak, mint fiatalon. És az ilyenek miatt természetesen vannak példaképek és inspiráló dolgok, hiszen hozzájuk képest még mindig fiatal vagyok, meg hol vagyok én még ettől. Remélem, hogy ennyi idősen még én is tudok zenélni és lesznek, akik hallani is akarják. De természetesen a hangszeremhez kötődő személyes kedvencek is vannak, mint például a Toto által megismert Steve Lukather, akinek a magyarországi koncertjeire igyekszem mindig elmenni. De Eddie Van Halen is nagy favoritom, és rengeteg más nagy kedvencem is van, akiknek a játékához én még sehol nem vagyok és rengeteget kellene gyakorolnom. Igazából nem vagyok nagy technikás gitáros, sosem voltam, de a dalszerzés például zsigerből jön, bármikor felvettem a gitárt, hál’ istennek, egy-két szám mindig kijött belőle.

ekultura.hu: Hol láthatunk legközelebb és kikkel állsz színpadra?
Csányi Szabi: Április 13-án a Kényes Foltokkal játszom a Janis Pubban, 20-21-én pedig Kowával kettesben bevesszük Debrecent és Nyíregyházát!

ekultura.hu: Köszönöm a beszélgetést és várjuk az új dalokat!