Főkép

2010. szeptember végén jelent meg a Ghymes együttes új, Szikraszemű című nagylemeze. Ebből az alkalomból tettük fel kérdéseinket.
 
Mielőtt rátérnénk az új lemezre, előbb kérdeznék a nyáron megjelent Bennünk van a kutyavér 2010 című koncertfelvételről. Jól érzem, hogy ez is egyfajta összegzés, főhajtás, mint a tavalyi A 25 év – Aréna DVD volt?

 

Lehet az is igen, mert nem csak azok a dalok szerepelnek rajta, amik anno 15 évvel ezelőtt jelentek meg, hanem van benne több más, egyébként gyerekeknek – vagy nem csak gyerekeknek – szóló dal is. De igazából az volt ennek az indítéka és az inspirációja, hogy elfogyott mindenütt ez a lemez, nem volt kiadó sem, aki kiadta volna, elfogytak és akkor vége lett. És ebben az esetben ez nem jó így, mert mi ezt folyamatosan játsszuk egyébként, új generációk nőnek föl, nyilván, aki 15 éve volt 5 éves, az már annyira nem, de aki most született 5 éve, annak meg kéne, tehát voltak a visszajelzések, hogy újra ki kéne adni, és így született meg még egyszer.
 
Bár a gyerekkoncert albumra 10 szerzemény került fel, az eredetihez képest változott a sorrend, illetve három új szerzemény is felhangzik. Mi ennek az oka?

 

Hát… nézd, ha mondjuk 10 évvel ezelőtt megjelenik egy album, és te azt újra szeretnéd kiadni, vagy újra szeretnéd játszani, akkor biztosan nem úgy fogod csinálni. Ha van egy kis kreativitás az emberben, akkor nyilvánvaló, hogy kicsit másképp játszaná már azt, egy picit másképp hangszereli, esetleg néhány dalt is megváltoztat rajta, vagy mást rak föl. Ez volt az oka ennek a dolognak. Most ez nekünk így tetszett.
 
Várható a közeljövőben gyermekdalokat tartalmazó CD?

 

Szerintem elképzelhető. Hát most ebben az évben jelent meg, ugye, de azt gondolom, hogy semmi sem elképzelhetetlen, mindig hozzák az új ötletek az új dolgokat, úgyhogy elképzelhető, hogy 2 év múlva lesz egy gyerekalbum is megint.
 
A rajongók közül többen megpróbálták kitalálni az új album névadásának (Szikraszemű) hátterét (Dózsa György például). Mesélnétek a címválasztásról?

 

Hát ennek az a címe, hogy a Szikraszemű, ugye, és hát… igazából a daloknak az egyikét hívják így. Általában azért elég könnyű választani, ha van mondjuk 12 téma egy lemezen, és akkor az egyikből választ az ember, amiről úgy érzi, az a domináns, ami egyébként az egész lemezre tulajdonképpen hangulatában illik. De gyakorlatilag a dalok kicsit elrugaszkodottak a földtől, mint ahogy minden művésznek ez a dolga, hogy egy picit azért a napi realitástól elszakadjon, Szikraszemű, vagy Csillagszemű, ez egy nagyon szép mesehangulatot áraszt, én azt gondolom, és egy földtől picit elrugaszkodott érzetet ad, úgyhogy ez szerintem így nagyon szépen tudja jellemezni ezt a lemezt. Gyakorlatilag az egész lemez egy szép nagy mese.
 
Az együttesről mindig a színvonalas szövegek jutnak az eszembe, remélem ezúttal sem lesz másként. Most mire számíthatunk?

 

Nekem nagyon tetszenek a versek, amiket a Tamás írt. Vannak gyönyörű lírák, nagyon ütős életérzések, amik megjelennek a lemezen. Én azt gondolom, ebben az esetben is így van. Én legalábbis ezt érzem, így, meghallgatva a lemezt. Úgyhogy azt gondolom, hogy a közönség is ezt fogja.
 
Az elmúlt huszonöt év alatt a zenétek is sokat változott. Aki például ott volt a szeptemberi Pezsgő és Borfesztiválon, annak egészen más élményben volt része, mint például a kezdeti táncházaitok idején. Érzésetek szerint az új lemez zeneileg hol helyezhető el a Ghymes palettáján?

 

Hát biztosan nem oda, amikor a táncházas zenét játszottuk, nyilvánvalóan inkább a mai zenei hangulatunkhoz és zenei érzeteinkhez áll közelebb, és valószínűleg teljesen más lesz, mint az Álombálom, merthogy más dalokról van szó, meg mindig szeretünk az újra törekedni, és mindig más dolgok felé nyúlni és ez így jó, ez bennünket is nagyon szórakoztat, meg azt gondolom, a közönséget is. És hát én azt gondolom, hogy ha össze szeretnénk hasonlítani, akkor inkább az Álombálom, tehát ez az utolsó néhány lemez az, ami hangulatában majd ezt is előjegyzi.
 
Az internetes áruházak a világzene/népzene kategóriába sorolják a Ghymest. Egyetértetek ezzel a besorolással?

 

Hááát… ez a besorolás ez olyan dolog, hogy minden zenekart valamikor valakik besorolnak, tehát egy fiókot találnak, ahova bele kell tenni, vagy bele lehet tenni, pontosan mert az áruházak is valami szerint mindig a saját lemezeiket is áruba bocsátják és akkor bekategorizálják. A mi zenénkre is egyszer mondták, hogy mi is most már világzenét játszunk, és hát mondtuk, nem olyan nagy tragédia ez, nem baj, legyen, de egyébként mi ghymes zenét játszunk, úgy érezzük, hogy mi a saját muzsikánkat játsszuk, és hogy ezt hogy kategorizáljuk, az teljesen mindegy, az a lényeg, hogy ez a zene átérjen a közönségünkhöz.


Rengeteget koncerteztek még mindig, határon innen és túl. Hogyan bírjátok ezt a tempót? Mikor van időtök pihenésre, feltöltődésre, alkotásra?

 

Azért van persze. Van évente 60-70 koncert és van [időnk pihenésre, feltöltődésre], de hát azért nyilvánvaló, hogy az a dolgunk elsősorban, hogy a meghívásoknak eleget tegyünk és mi ennek nagyon örülünk, és ha megvannak a feltételek bárhol, akkor nagyon szívesen játszunk, főleg úgy és ott, ahol a közönség szeret bennünket. És hát hál’ Istennek az utóbbi 10 évben mindig mindenütt teltházak vannak. Úgyhogy ezért örülünk a sok meghívásnak.
 
Az utóbbi években a lemezeladások egyre csökkennek, s egyelőre még nem látszik, merre mozdul el a zeneipar. Ellenben a Ghymes albumok közül például a 2009-es Álombálom platinalemez lett. Az intenzív koncertezés mellett mennyire fontos számotokra a fogyási statisztika?

 

Fontos. Persze. A zenészek ebből élnek ugyanis, hogy lemezeket adnak el, meg a zeneszerzők is ebből élnek egyébként, és ezért aztán hálátlan dolog, hogy ha valaki ezeket a lemezeket másolja, vagy nem veszi figyelembe ezt, de hát ezt sajnos nehéz manapság kivédeni. A mi lemezünk platina lemez lett, és az előbbiek is, négy platina lemez volt az utóbbi jó néhány évben. Aztán, hogy a következőkben hogy s merre alakul a világháló és az azon rajta szereplő lemezeknek, daloknak a sorsa, nem tudom. De egyelőre itt ülünk a kiadóban, és a kiadók még kiadják a lemezeket. Aztán, hogy ez hogy alakul a következő évben, mi figyeljük, természetesen, nekünk is nagyon fontos ez egyrészt azért, amit az előbb mondtam, hogy ebből is élünk, de egyébként meg azért az is mutatója annak, hogy a közönség mennyire érzékeny a zenékre, és hogy mennyire tiszteli meg azzal az alkotókat, hogy hazaviszi ezeket a lemezeket.
 
Terveztek lemezbemutató koncertet?

 

Persze, természetesen. Mindig van lemezbemutató koncert, hogy ha megjelenik egy új album, most is lesz, de nem ebben az évben, hanem valamikor a tél utolsó szakaszában vagy a tavasz legelső szakaszában tervezünk egy országos lemezbemutató turnét. Addig pedig játszunk, mert advent első hétvégéjétől december végéig mindig karácsonyi zenéket játszunk, karácsonyi koncerteket adunk. És ez nagyon szép, azt kell, hogy mondjam, nagyon föltölt bennünket is, mert mindig a helyi gyerekkórussal játszunk – egy 40-50 tagú gyerekkórus, csodálatos a hangjuk – és fantasztikus tud lenni egy-egy ilyen koncert. Sőt, most még Pápai Erika is néhány alkalommal részt vesz ezeken a koncerteken. Most is jó pár koncertünk van az országban. Úgyhogy ezzel foglalkozunk, és aztán az új lemezzel, a Szikraszeművel.
 
Melyik az együttes legkedvesebb dala, mire vagytok a legbüszkébbek?

 

Hát azt így nem tudom megmondani most… Ott van mindjárt a címadó dal a Szikraszemű", vagy ott van például a Borra vér" című dal, tehát gyakorlatilag ezt azért nehéz megmondani, mert annyira friss még az élmény, amikor a stúdióban dolgoztunk, sokat dolgoztunk vele, nehezen tudunk objektívek lenni, mert mindegyik közel áll még hozzám.
 
Terveztek újabb közös projektet Hoboval, vagy annak az együttműködésnek már vége?

 

Ezt soha nem tudjuk, hogy véget ért-e. Akkor volt, nagyon jó volt, most egyelőre másfelé járunk, ő is, mi is, de egyébként meg barátságban vagyunk.