Főkép

A Deep Purple-ben három éve Jon Lordot felváltó neves zenésszel a turné németországi szakaszának egyik koncertje előtt sikerült Galamb Zoltánnak telefonon beszélnie.

Jelenleg Stuttgartban tartózkodnak, a „Rapture of the Deep” világturné egyik állomásaként. Az első koncertek kedvező kritikai visszhangja után ön hogy érzi, milyen a koncertsorozat?

 

A koncertek hosszabbak, mint a tavalyiak, talán két órásak, és rengeteg anyagot eljátszunk az új albumról. A számokat nagyon jól fogadják, mi pedig élvezettel játsszuk az új dalokat.

Az új lemezről melyik számok hangzanak el a koncerteken?

 

A „Rapture of the Deep”, „Kiss Tomorrow Goodbye”, „Before Time Began”, „Wrong Man”... Mi mást játszunk még? A „Junkyard Blues”t, és egy számot, amelyikkel később egészítettük ki az anyagot, és a címe: „Things I’ve Never Said”.

Felváltva játsszák ezeket a számokat a koncerteken, vagy mindegyik minden este elhangzik?

 

Ezt a hat dalt játsszuk el minden este.

Ön szerint mi a Deep Purple töretlen sikerének titka?

 

Ian Paice folyamatos jelenléte az együttesben. [Nevet.] Úgy érzem, a titok nyitja a jó zene, a jó játék. Minden igen magas színvonalú. Úgy értem, minden tekintetben az... a menedzsment, a turnészemélyzet és az együttes is.

És hogyan látja az ön szerepét mindebben? Ön mivel járult hozzá az együttes sikeréhez?

 

Azt hiszem, a csatlakozásom az együtteshez nem kevés változást jelentett. Nem tartom magamban a véleményemet, ha úgy látom, hogy valami nem működik. Kereken kimondom, mi a baj. Azt mondanám, hogy a Rapture elkészítésébe sokkal inkább beleszóltam, mint a Bananas felvételeinél.

No és a klasszikus képzettsége befolyásolja önt?

 

Igen nagymértékben, igen. Különösen, amikor Steve Morse-szal együtt játszom. Legalább némi eséllyel vetekedhetek vele.

Szóval úgy ítéli meg, hogy Steve Morse nagyszerű gitáros.

 

Igen, az.

Na és mennyiben tér el az ő stílusa Ritchie Blackmore-étól?

 

Steve egészen másféle zenész. És egészen másféle jellem is, akivel sokkal könnyebb együtt dolgozni. Viszont... egészen más, mivel főképp Ritchie volt az, akinek az együttes a klasszikus számait köszönheti. Szóval, annak idején mindig tőle származtak az alapötletek.

Azt mondta, Steve Morse-szal könnyebb együtt játszani? Pontosan hogyan értette ezt?

 

Ez csak egy általánosító megjegyzés volt. Úgy értem, sokkal inkább alkalmazkodik az együtteshez. Az együttes újra magára talált, mióta Steve átvette Ritchie posztját. Egyre jobb a koncerteken.

Ön sokakkal játszott már együtt a legjelentősebb rockzenészek közül. A korábbi élményeihez viszonyítva mennyiben más a Deep Purple-lel együtt játszani?

 

Egészen kedvező az összevetés. Valóban játszottam már néhány egészen remek együttessel, és ez az, ami igazán kedvemre való. Játszottam a Rainbow-val, Ozzy együttesével, Gary Moore-ral, a Jethro Tull-lal, a Whitesnake-kel. Tulajdonképpen nem szívesen hasonlítom össze egymással őket, és ha a Deep Purple-t is közéjük sorolhatom, csak szerencsésnek mondhatom magam.

Tudtommal már kétszer járt Magyarországon. Tavaly a Deep Purple-lel...

 

Igen.

...és egy másik együttessel a kilencvenes években.

 

Azt hiszem a Crossbones nevű bandával készítettünk egyszer Budapesten egy videót.

Esetleg őriz néhány szép emléket Budapestről?

 

Szerintem gyönyörű hely. Egészen gyönyörű. Az egyik legszebb, amit valaha láttam. Más, mint Prága. Az ember azt hinné, hogy Prágánál nem létezhet szebb hely. De Budapest ugyanolyan szép.

Lehetséges, hogy körbenéznek a városban?

 

Tavaly már megnéztük. Felsétáltunk a Várdombra... szóval sikerült megjáratnom magamat. Viszont az az igazság, hogyha egy együttesben zenél valaki, nem sok lehetősége marad ilyesmire. Délelőtt megérkezünk, vagy az előző éjszaka, aztán pedig készülni kell a koncertre. Így nagyon nehéz valamiféle átfogó benyomásnál többet szerezni bármelyik helyről is.

És szívesen néz elébe az újbóli szereplésnek Budapesten?

 

Igen. Azt hiszem épp lesz egy szabad napunk, így lehet, hogy lehetőségem adódik rá, hogy ezúttal rendesen körbenézzek. Már alig várom, hogy ismét lássam a gyönyörű városukat.

Köszönöm az interjút.

 

Szívesen. Szóval találkozunk a hónap végén.

Igen. Viszlát.

 

Viszlát.