Főkép

Újabb évfordulós albumot hozott a posta, úgy tűnik idén nagyon sokan ünnepelhetnek kerek jubileumot. Az olasz Banditaliana például már huszonöt éve létezik, ami véleményem szerint bármely együttes esetében kifejezetten tiszteletre méltó kornak számít. Arról nem is beszélve, hogy a tagok ennél jóval korábban eljegyezték magukat a zenéléssel, Riccardo Tesi például már 1970 óta harmonikázik.

 

Aki ennyi idő alatt nem tanul meg tisztességesen muzsikálni, az nemhogy nemzetközi sikert, de még kisvárosi rajongótábort sem érdemel, szerencsére esetünkben erről szó sincs, hiszen az idei lemezük többek között felkerült a Transglobal World Music Chart negyvenes listájára.

 

Picit bajban vagyok, mert ha a világzenénél pontosabb meghatározást kellene adnom a zenéjükre, akkor erre nincs egyértelmű válaszom. Természetesen mediterrán, azon belül olasz, első ránézésre poposan egyszerű, azonban ez csak a látszat, ennél sokkal rafináltabb muzsikáról van szó. Erre bizonyság az albumindító „Anar Passar”, amiben a négy zenészen kívül hallható még a narrátor Jean Marie Carlotti, valamint Mauro Pagani buzukija és Silvano Lobina basszusgitárja. A majd négy perces számot tempóváltások és szabadon szárnyaló dallamok teszik izgalmassá.

 

Legalább ennyire érdekes és változatos a következő tétel (Ciociaria), aminek az alapja tánczene lehetett, de annyit módosítottak rajta, hogy most inkább tűnik progresszív valaminek, mint eredeti népzenének. Ha jól értettem, akkor ráadásul mindez egy Addams Family idézetnek köszönhetjük, és mindenki részese volt a komponálásnak. Tetszik a „Napoli” picit rockos lüktetése, és az egész albumot tekintve Maurizio Geri hangja, mert szerintem nagyon illik a zenéhez. Különlegesnek érzem, ahogyan a „Giri” című tételben a harmonika vezeti a többieket, és persze az, ahogyan eljutnak a görög témáig.

 

Ha valaki szereti az egyszerűség álcájába bújtatott komplexitást, sokszínűséget, az valószínűleg hetekig az Argento (Ezüst) albumot fogja hallgatni. Kivagyiság helyett olyan zenei tudást ismerünk meg, amelynek egyszerűen lételeme a gazdagon feldíszített hangszőnyeg. Progresszív világzene, némi bölcsességgel átitatva, olyan, amely ideális hideg téli estékre, amikor elmélkedésre, csendes varázslatra vágyunk, és élvezni szeretnénk a sokszínűséget, miközben az érzelmeket sem mellőzzük.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Giri, Ciociaria, Bradipo Re, Puma, Donna Guerriera

2018-ban megjelent album (Visage Music)

Az együttes facebook oldala: https://www.facebook.com/riccardotesiebanditaliana/

 

 

A zenekar tagjai:

Riccardo Tesi – diatonikus harmonika

Maurizio Geri – gitár és ének

Claudio Carboni – szaxofon

Gigi Biolcati – ütőhangszerek, ének, GGtarra

 

Közreműködők:

Paolo Fresu, Mauro Pagani, Ginevra di Marco, Lucilla Galeazzi, Elena Ledda, Luisa Cottifogli, Jean Marie Carlotti, Kepa Junkera, Francesco Magnelli, Andrea Piccioni, Andrea Salvadori, Ettore Bonafè, Silvano Lobina, Nicola Vernuccio, Mirco Capecchi

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Anar Passar (Jean Marie Carlotti)

2. Ciociaria (R. Tesi / C. Carboni / G. Biolcati)

3. Napoli (testo: M. Geri – musica: R. Tesi / G. Biolcati)

4. Bradipo Re (R. Tesi)

5. Giri (R. Tesi / G. Biolcati)

6. Polvere Di Gesso (Gianmaria Testa)

7. Donna Tita (R. Tesi)

8. Donna Guerriera (Trad. / R. Tesi / C. Carboni)

9. Ginagina (R. Tesi / G. Biolcati)

10. Miniera (B. Cherubini / C. A. Bixio)

11. Nordest (R. Tesi)

12. Puma (R. Tesi / G. Biolcati)

13. Il Bianco (M. Geri)