Főkép

Tetszik vagy sem, globalizálódunk, termékek, eszmék, emberek jönnek és mennek, aminek eredményeként a folyamatos változások korában élünk. Ezt szerethetjük vagy utálhatjuk, sok választásunk nincs, de véleményem szerint két dolgot megtehetünk. Egyrészt kihasználjuk a lehetőséget, és megismerjük, eltanuljuk a többiektől mindazt ami jó, illetve hasznos, másrészt pedig igyekezzünk megismertetni a nagyvilággal mindazon kincseinket, melyekre büszkék vagyunk, illetve mások számára is érdekesek lehetnek. Részemről a világzenével vagyok így, két év után még mindig kíváncsian várom, milyen új vagy régi lemez bukkan fel a lejátszóm közelében, a világ mely szegletéről származó zenészek próbálnak meggyőzni tehetségükről. Ennek köszönhetően a rovat változatlan formában megy tovább, hiszen rengeteg világzenei album jelenik meg, csak győzzem energiával és idővel a válogatást – továbbra is szigorúan szubjektív alapon. 

 

 

 

 

Mascarimirì: Punk d`amore In 20 anni (EP)

 

Gyakorlatilag a 2015-ös Womex óta várom a pillanatot, hogy az olasz Mascarimirì együttesről írjak a rovatban, mert első hallásra beleszerettem a zenéjükbe. Ezt a szimpátiát csak fokozták a klipjeik, mert olyan vitalitás, életöröm árad belőlük, amit egyszerűen muszáj szeretni. Amikor húsz évvel ezelőtt Muro Leccese városában Claudio „Cavallo” Giagnotti testvérével feloszlatta korábbi zenekarukat, cseppet sem meglepő módon azonnal új formációt alapított. A cél változatlan maradt: valamilyen formában megújítani a Salentóra jellemző pizzica pizzicát.

 

Ez gyakorlatilag a folyamatos kísérletezést, útkeresést jelent, de az bizton állítható, hogy minden tagcsere és megjelent album előrelépést jelentett ezen az úton. A mostani felállás (Claudio „Cavallo” Giagnotti – ének, kézidob, Alessio Amato – ének, programozás, szintetizátor, Dario Stefanizzi – ének, fúvós hangszerek, Gabriele Martino – ének, mandolin) számomra kissé meglepő módon a megújítást a hagyományos zene és az elektronika keverésével valósítja meg. Bár ha belegondolok, akkor nincs miért csodálkoznom, hiszen Dél-Amerikában nagyon népszerű az efféle párosítás (elég csak a Budapesten is fellépett Meridian Brothersre utalnom), és tény, a fiatalok számára a dance hallokból ismerős elektronikus zene sokkal kedveltebb, mint mondjuk a hagyományos olasz dallamok.

 

Azonban nem csak zenével hangsúlyozzák különbözőségüket a Mascarimirì tagjai, hanem az olyan lemezcímekkel, mint például a Punk d`amore In 20 anni. Ezt szerintem pusztán figyelemfelkeltésből választották, mert a négyszámos EP-nek egyébként nem sok köze van az angol punkzenéhez. Korábban számos alkalommal muzsikáltak együtt más formációkkal, ezek azonban véletlenszerű, eseti együttműködések voltak. Most azonban előre megfontolt szándékkal kérték fel Papet J-t (Massilia Sound System) és Suggs McPhersont (Madness) egy kis közös zenélésre. Ennek köszönhetően a „Nicchiarica” című szám visszafogottabb, lassabb, a két vendég szövegelése új hangulatot eredményez, ez egyértelműen eltér a négyszámos EP többi számától – de közben mégis tipikus Mascarimirì nóta. A „Gonna di Taranta” emlékeztet a klipes slágerükre (Lu Ballu), csak kicsit más, a „Petra de marmu” szerelmes és mintha a Balkánt is hallanám benne, az albumzáró „Pizzica Rai 2.0” pedig a maga módján rokon a punk dühösségével.

 

Egy szó mint száz, Mascarimirì még mindig zseniálisan ötvözi az akusztikus és az elektronikus zenét, nem csupán újításra, hanem minél több ember megszólítására törekednek. Egyedül azt sajnálom, hogy az EP nem az új album előjátéka, arra gazdasági és egyéb okok miatt nem sok esélyt lát Claudio „Cavallo” Giagnotti – vagyis maradnak a koncertek, az élő fellépések (utoljára a 2013-as Szigeten léptek fel nálunk, szóval ideje lenne már az ismétlésnek).

 

Kinek ajánlom: pizzica pizzica és elektronika ritka ihletett ötvözete – az olasz zenét kedvelőknek kötelező.

2017-ben megjelent album (Dilinò).

Az előadó weboldala: http://www.mascarimiri.com/

 

 

 

 

 

Gitkin: Five Star Motel (CD)

 

Minden családnak megvannak a maga legendái, történetek régen élt férfiakról és nőkről, akik egészen másként képzelték és alakították el az életüket. mint ahogyan azt mások csinálták. Ilyen figura volt Gitkin, aki a hetvenes évek végén kereskedelmi ügynökként járta az USA-t. Nem teljesen legális forrásokból származó Gibson gitárokat árult, de nem ez az érdekes, hanem az, hogy az éjszakai szállásként kiválasztott motelekben mindenféle bevándorlókkal találkozott, akikkel aztán közösen muzsikáltak. Mindenki hozta a hazai zenéit, amiből aztán nagy jammelések kerekedtek, Gitkin pedig a legjobbakat magnókazettára rögzítette.

 

Ez eddig tényleg nem több mint családi legenda, de az egyik unokaöccse, Brian J Gitkin, aki maga is gitáros, meghallgatva ezeket a felvételeket, úgy döntött készít egy lemezt, amelyen megőrzi ezt a szellemiséget. Az elektromos gitárra mint vezérfonálra fűződnek fel a különböző tájakról származó dallamok, kiegészítve a megfelelő népi hangszerekkel. Mindez instrumentális alapon, semmi ének, semmi szöveges üzenet, a messzi földről érkezett emberek tényleg a zene révén ismerkednek egymással.

 

A Five Star Motel című album legnagyobb erénye szerintem az a lazaság, ahogyan Gitkin ezeket az egymástól távoli kultúrákat összegyúrja, és zökkenőmentesen játssza azokat egymás után. Ez nem felétlenül tiszteletet jelent, inkább magabiztos határozottságot, aminek köszönhetően simán megváltoztatja az alapokat, ha úgy látja célszerűnek. Kedvenceim közé tartoznak a következő dalok: „Canción Del Rey” (perui chicha), „Yama” (közel-keleti) és „Grand Street Feas” (tuareg). Változatos, alapvetően vidám, utazásra, új dolgok megismerésére biztató album.

 

Kinek ajánlom: az újdonságokra vágyóknak ajánlom elsősorban.

2018-ban megjelent album (Wonderwheel Recordings)

Az előadó facebook oldala: https://www.facebook.com/Gitkin/

 

 

 

Sonido Gallo Negro: Mambo Cósmico (CD)

 

Csupán röpke négy évet kellett várni a mexikói Sonido Gallo Negro (magyarul a Fekete kakas hangja) együttes következő lemezére. Pontosítok, Mexikóban már 2017-ben megjelent a T-Vox Records gondozásában, a Glitterbeat csupán a világ többi részén terjeszti, és ez a verzió jelenik meg 2018. április 6-án. Amennyire látom, a két kiadvány csak a borító színében tér el egymástól, a zene és a számok sorrendje ugyanaz.

 

Az eltelt idő bizony érezhető a zenekar muzsikáján, mert eddig sem kevés stílust vegyítettek komponálás közben, de ezúttal úgy érzem még több hatást építettek be a lemezbe. Ezek egy része úgy vélem nem sokat mond a magyar hallgatóknak (danzon, porro), és persze van, ami ismerős (mambó, csacsacsa, cumbia). Szerencsére az előző, Sendero Mistico albumra jellemző pszichedelia megmaradt, aminek eredményeként az idei korong anyaga egyszerre késztet táncra, és helyenként révülésre (Cumbia de Sanación).

 

A legnagyobb változást azonban nem a latin muzsikák sokszínűsége, hanem az ének felbukkanása jelenti szerintem. Bár ez egyelőre csak módjával, összesen három alkalommal fordul elő („Catemaco”, „Danza del Mar” és „Cambia de Sanacion”), és ne várjon senki hagyományos szövegelést, mégis pluszt ad mindkét szerzeményhez. Főként a vendéként beugró Mitze Maíz hangja tetszett, igaz a többi vendég is érezhetően hozzájárult a végeredményhez, gondolok például Javier Carrillo Velazquez hegedűjére a „Danzón Fayuquero” című számban. A saját dalokon kívül két feldolgozás is felkerült a lemezre („Tolu” és „Quien Sera”), és úgy gondolom mindegyiket sikerült teljesen a saját képükre formálniuk, cseppet sem lógnak ki a többi nóta közül, pedig van, ahol ennek érdekében alaposan megváltoztatták az eredetit. További érdekesség, hogy a borítón látható két ókori isten, az egyiptomi Thot, illetve az akkád-babiloni Istár nem csupán dekorációként van jelen, hanem mindegyik kapott egy-egy számot. Remélem az eddig leírtak alapján nyilvánvaló, hogy a Mambo Cósmico egy érdekes, zeneileg és hangulatilag sokszínű album, amit nem elég egyszer meghallgatni. Szívesen megnézném hogy mire képes a színpadon ez a nyolc muzsikus és a közreműködő látványfelelős.

 

Kinek ajánlom: a latin és az elektronikus zene kedvelőinek, illetve a cumbia szerelmeseinek.

A 2018-ban megjelent album (Glitterbeat).

Az együttes facebook oldala: https://www.facebook.com/sonidogallonegro