Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Dresch Vonós Quartet: Forrásból (CD)

Dresch Mihály továbbra is a kvartett vonalon, de most fiatal népzenészekkel készített egy új korongot, Forrásból címmel. A lendület a régi, de valóban? Nem, talán még minden eddiginél is nagyobb. Rendkívüli sodrású lemezt kapunk, ismeretlen ismerős hangzásokkal, de kétségtelenül sok-sok friss inspirációval, improvizációval, tiszta forrásból és áttetsző, felismerhető, csak Dreschre és kompozícióira jellemző jegyekkel.

 

Ahogyan ez a sajátos, díszekkel teli fuhun alámerül a nagybőgő, viola, brácsa és cimbalom bő vízzel áradó folyamban, bárkit könnyeden táncra perdít a muzsika. A „Moldvai”-val egy fergeteges kavalkád közepén találjuk magunkat, piszkosan és tisztán kifújt dallamokkal, hogy amikor Lőrincz Hortenzia elkezd énekelni, minden érdességet csodásan megszelídítsen. Az album gyöngyszeme, bár egy csángó dal szerkezetére épül, az improvizációs játéktérben, a többszörös hangnemváltásaival még nagyobb húzást ad a zenének, és szűnni nem akaró sodrással ránt le minket az örvény, hogy az ének visszatérésével sikerüljön elrugaszkodnunk a medertől az életet jelentő fény felé.

 

Az albumot nyitó „Legényes” és a „Moldvai” ügyesen, kellő távolságra vannak szerkesztve egymástól az albumon, de a Spotify alternatív elrendezésében véletlenül egymás után hallgatom őket, ami lerántja a leplet a tempó és a dallamok hasonlóságáról, és persze a szeretett fuhun és furulyák használata miatt is nagyon közel áll a két téma hangképe egymáshoz. Az „Öreges” már egy komplexebb szerkezetű muzsika, a címre is utaló lassú bevezetést és a Dreschre igen jellemző melódiát követően az erdőből kisétáló vándornak fokozatosan kitárulkozó mező látványának érzetét kelti: Szabó Dániel cimbalomjátéka ízlésesen ellenpontozza a fuhunt, időnként olyan hangzást keltve, mintha egy bendzsó és nem is egy cimbalom kísérné Drescht. Miután elkezd már szabadon gördülni a muzsika, a visszafogott cimbalomszóló jóleső hangjait hallgatjuk, hogy Dresch dalra fakadásán már meg se lepődjünk, annyira természetesen követi az egyik elem a másikat.

 

A „Sárgarigó” egy félelmetes tempójú kamaramuzsika, Bognár András nagybőgőzése rendkívül finoman diktál nagy tempót, minden ütőshangszer hiányát feledtetve – amitől az egész album könnyeddé válik. És akkor egy ponton megjelenik a szaxofon, ami ismét egy újabb elem és szín és megint változtat egy picit a zene képén.

 

Új irányok, új színek, új társak, Dresch Mihály a maga által szőtt köntösben.

 

Elhangzó szerzemények:

1. Legényes
2. Öreges
3. Sárgarigó
4. Ha felmegyek
5. Moldvai
6. Le az utcán
7. Maros partján
8. Becei zene
9. Karácsony Lázár héjszája
10. Zsoltár

 

Előadók:

Dresch Mihály - tenor szaxofon, fuhun, furulya, ének / tenor sax, fuhun, flute, voice
Brasnyó Antal - brácsa / viola
Csoóri Sándor Sündi - brácsa, bolgár tambura / viola, bulgarian tambourine
Bognár András - nagybőgő / double bass
Szabó Dániel - cimbalom / dulcimer (2, 5, 7)
Lőrincz Hortenzia - ének / voice (5, 10)


Németh Attila - 2018. február 14.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!