Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Zenék a nagyvilágból, avagy világzenéről szubjektíven – 102.

Tetszik vagy sem, globalizálódunk, termékek, eszmék, emberek jönnek és mennek, aminek eredményeként a folyamatos változások korában élünk. Ezt szerethetjük vagy utálhatjuk, sok választásunk nincs, de véleményem szerint két dolgot megtehetünk. Egyrészt kihasználjuk a lehetőséget, és megismerjük, eltanuljuk a többiektől mindazt ami jó, illetve hasznos, másrészt pedig igyekezzünk megismertetni a nagyvilággal mindazon kincseinket, melyekre büszkék vagyunk, illetve mások számára is érdekesek lehetnek. Részemről a világzenével vagyok így, két év után még mindig kíváncsian várom, milyen új vagy régi lemez bukkan fel a lejátszóm közelében, a világ mely szegletéről származó zenészek próbálnak meggyőzni tehetségükről. Ennek köszönhetően a rovat változatlan formában megy tovább, hiszen rengeteg világzenei album jelenik meg, csak győzzem energiával és idővel a válogatást – továbbra is szigorúan szubjektív alapon.

 

 

 

 

Raul Rodriguez: La Raiz Electrica (CD)

 

Két év tapasztalata alapján azt mondom, hogy a Buda Musique mellett a spanyol Fol Música kiadónak vannak a legszebb csomagolású kiadványai. Gondolok itt Kepa Junkera, vagy a mongol torokéneklést bemutató albumokra. Ebbe a sorba illeszkedik a most megjelent La Raiz Electrica lemez, aminek van olyan verziója, amikor a lemez egy százoldalas könyv melléklete! Hozzám csupán a negyvenhat oldalas CD könyvecske jutott el, de ez még mindig messze túlmutat a hagyományos kiadványokon. Tartalmazza a dalszövegeket, illusztrációkat, Rodriguez fotóit és megjegyzéseit – mindezt spanyolul és angolul.

 

A zenész és antropológus Raul Rodriguez előzetesen azt ígérte, hogy egy interkulturális utazásra visz magával bennünket, amely során tanúi lehetünk, ahogyan a különféle zenék egyesülnek, és valami új jön létre. Ez a célkitűzés már alapban érdekesnek tűnt, és főként arra voltam kíváncsi, hogy vajon antropológusként a közös gyökerekig kutat, vagy zenészként beemeli a neki tetsző elemeket a vizsgált stílusokból. A létrejött muzsikára kitalált „Elektronikus afro-flamenco” címke alapján már sejtettem, zeneileg mik lehetnek a meghatározó elemei a lemeznek.

 

Senkinek nem tanácsolom a felületes, háttérzeneként való hallgatást, ugyanis annál sokkal sűrűbb a CD-n hallható anyag, változatosabb, izgalmasabb. Főként azoknak ajánlott, akik szeretik gitármuzsikát, a többféle gitáron előadott muzsikát. Ezzel még nincs vége, hiszen Raul Rodriguez nem csak énekelni és gitározni tud, hanem ezen kívül még sokféle hangszeren játszik, melyek közül a legfurábbnak a tres flamenco-t tartom. Ezen kívül kiváló komponista, aki úgy varázsol el, hogy közben semmi trükköt nem használ. Ez a zene él, tele van színekkel, élettel, hangulatokkal, miközben mentes bármiféle túlzástól, letisztult és szép. Legyen szó flamencoról, afrobeatről, andalúz rockról, kubai vagy haiti ritmusokról, minden a maga természetességével szólal meg, és egy pillanatig sem lóg ki a nagy közös képből. Kedvenceim közé tartozik a rockot/bluest idéző „Let The Rhythm Lead”, amit vendégként Jackson Browne énekel (ennek a szövege is szimpatikus). Nagyon jó a törzsi ritmusokat felhasználó „La Raíz Eléctrica (Vodoulería)” című szerzemény, úgy gondolom ez szimbolizálja legjobban ezt a keverék muzsikát, amelyben az elektromos hangszerek a jelent, az ütőhangszerek a múltat, a kompozíció egésze pedig a modernséget, a kísérletezést, a különféle kultúrák egyesülését – vagyis a jövőt – szimbolizálja. Érdekes, többszöri meghallgatást igénylő album, amely tükrözi azokat a hatásokat, amelyek utazásai során érték Raul Rodriguezt, a zenészt (az antropológus ezúttal háttérbe szorult).

 

Kinek ajánlom: gitármuzsikát szeretőknek kötelező hallgatnivaló.

2017-ben megjelent album (FOL Música)

Az előadó weboldala: http://www.raul-rodriguez.net/

 

 

 

ANDINA: Huayno, Carnaval and Cumbia (CD)

 

Nagyon helyes, hogy a világ újra felfedezi Dél-Amerika zenéit, mert a cumbia és a chicha valóban méltó a nagynyilvánosságra (legalább annyira, mint mondjuk a mexikói mariachi). Nálam a rácsodálkozáshoz szükség volt a Barbes Records kiadványaira, melyek révén visszautaztam az időben, egészen a gyökerekhez. Velem ellentétben Martin Moralesnek nincs szüksége ilyen segítségre, ugyanis a Michelin csillagos séf gyerekkorában ezeket hallgatta szülei, nagyszülei perui otthonában. Évekkel később, az akkor már Londonban élő szakács útnak indult, hogy még többet tudjon meg az Andok zenéjéről, ami jóval változatosabb a közismert pánsípnál. Az ekkor gyűjtött zenéket a tervek szerint három lemezen adják ki, ezek közül az első már megjelent, és az Andina – The Sound Of The Peruvian Andes – Huayno, Carnaval & Cumbia 1968 To 1978 címet kapta.

 

A lemez anyaga nemes egyszerűséggel visszarepít bennünket a címben említett évekbe, és egy olyan világot mutat be, amely nagy valószínűséggel ismeretlen Európa számára. Mondjuk ez kölcsönös, hiszen ott meg semmit nem tudnak a magyar hatvanas-hetvenes évekbeli tánczenéről – igaz, nálunk túl sok eredetiségről nem beszélhetünk, már amennyire emlékszem. Viszont ez a válogatás megmutatja Peru sokszínűségét, az egyetlen közös nevező szerintem a táncolhatóság, gyakorlatilag mindegyik szám alkalmas a hallgatók megmozgatására.

 

Pár alkalommal az eredeti felvételek szerepelnek a lemezen, így ha lehet, még teljesebb a retró élmény, az időutazás. Vannak itt olyan furcsaságok (mondhatjuk gyöngyszemnek), mint például a Los Walker’s de Huánuco együttes „Todos Vuelven” száma, ami egyszerre cumbia, tengerparti musica criolla, és jól mutatja miként keverednek egymással a különféle stílusok az Peruban. A különlegességek közé tartozik Lucho Neves zongorista és együttese, mert a zongorára és rezesekre írt cumbiájuk (Caymeñita) az útkeresésről árulkodik. Legfurább ritmussal pedig a „Mi Casacancha” című Conjunto Los Luceritos De Casacancha szám rendelkezik, mondjuk itt már a hangszerelés is egyedi, hiszen hegedűtől kezdve a különféle ütőhangszerekig minden megtalálható. Nem folytatom, mert mindegyik szám egyedi a maga nemében, és a táncolhatóságon kívül még egy közös jellemzőjük van, a népzenéhez való kötődés, hiszen ez valamilyen szinten megtalálható bennünk. Többek között ezért különleges ez a CD.

 

Kinek ajánlom: igazi retró latin zene, cumbia és a többiek, múlt századi hangulattal.

2017-ben megjelent album (Tigers Milk Records)

A kiadó weboldala: http://tigersmilkrecords.com/

 

 

 

Fonó world music selection 2017 (CD)

 

Amióta világzenével foglalkozom, figyelemmel kísérem a hazai kiadók tevékenységét, többek között azt, miként boldogulnak a nagyvilágban. Úgy gondolom közülük a Fonó ért el a legnagyobb sikereket ezen a téren, hiszen volt év, amikor a WMCE által készített listán egyedüli magyarként bekerültek a világ húsz legjobb kiadója közé – és ez azért nem semmi teljesítmény. Kiadványaik közül néhány rendszeresen felkerül a különféle nemzetközi sikerlistákra – ez a szememben szintén azt bizonyítja, hogy remek munkát végeznek.

 

Hasonló címmel lemezt utoljára 2015-ben adtak ki, szóval pont ideje volt egy új válogatásnak, amely főként a külföldiekhez szól, és megmutatja milyen világzenei anyagok láttak napvilágot ebben a két évben. Reklámnak, szóróanyagnak kiváló, és bizonyság arra, hogy a kiadó nem csak a népzenében jó, hanem a világzenében is a sokszínűségre törekszik. Talán éppen ennek a változatosságnak köszönhető, hogy nem minden szám nyerte el tetszésemet, és persze nem hagyhatom szó nélkül, hogy a Góbé el NEM készült új lemezéről SEM hallhatunk egy árva nótát.

 

Sorrendben haladva kedvenceim közé tartozik Herczku Ági koncertfelvétele (Megfújtak azok a szelek), amelyről korábban már írtam, és ezúttal sem okozott csalódást. Tiszta hang, népzenét idéző dallam és hangszerelés – ráadásként ott van benne a közös zenélés okozta öröm, amit persze átadnak a nézőknek/hallgatóknak. Dorombbal indít a Csángálló felvétele, hogy aztán a majd hét perces kompozíció alatt körbe-körbe repítsen. A „Goa” visszafogottan kezdődik, hogy amikor az utolsó harmadban elszabadulnak az energiák, magával ragadjon. Erre a varázslatra képesek voltak koncert közben is, épp ezért nagyon kíváncsi vagyok a lemezükre. A Cimbaliband tavalyi albumáról (Recycle) nem szöveges számot választottak (Tendlbeat), ami elsőre meglepett, mert Danics Dóra éneke szerintem sokat hozzátesz az együttes hangzásához. Viszont tény, ez a nóta jellegzetes Cimbaliband, ott van benne a népzenei alap, amit addig modernizálnak, formálnak saját képükre, hogy világzene lesz belőle. Persze a CD-n hallható többi együttes sem rossz, biztos vagyok benne, hogy mindenki talál kedvére való hallgatnivalót közöttük.

 

Kinek ajánlom: korrekt világzenei válogatás az egyik legjobb magyar világzene kiadótól.

A 2017-ben megjelent album (Fonó).

A kiadó weboldala: http://www.fono.hu

 


Galgóczi Tamás - 2017. december 10.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
Nincs találat kapcsolódó tartalomra a szerzőtől: (Raul Rodriguez)

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!