Főkép

Avishai Cohen kvintettjét kvartettre faragta le, és csak remélni tudjuk, hogy következő lemezén ismét visszatér a trió formációhoz, amelyben korábban annyira innovatív és karcosan ropogós zenei gondolatokkal alkotott. Mert amióta az ECM szárnyai alatt adja ki lemezeit, mintha éppen a muzsika éle és tétje szorult volna háttérbe a meditatív és kontemplatív motívumok javára. A mondanivaló szűkösségét már a rövid játékidő is jelzi, és a zene pici dinamikai tere minden szabad játéklehetőség ellenére sem tágul tovább. Ritkák a zongora trióval felálló trombita-kvartettek – hamarosan azért olvashatnak egy fantasztikus zenei kísérletről, Ambrose Akinmusire trombitás négyesfogatáról itt nálunk, az ekulton –, de kesergés helyett vegyük inkább számba a vonzó oldalait ennek a lemeznek.

 

Rövid... Na jó: Avishai Cohen tényleg egy nagyszerű muzsikus, amolyan festői hangon trombitál, kis hangközökkel, de nagyon tudatos lépésekkel operál, és bár lehet, hogy gyenge a metafora, de amolyan selymes hangon. Ezért azt várnák, hogy a többiek ne hozzásimuljanak, hanem durva kontrasztokat teremtsenek. Nasheet Waits korunk egyik legdinamikusabb jazz dobosa viszont inkább perzsaszőnyeget, mint pattogós aknamezőt terít Cohen alá, és Yonathan Avishai zongorista is csak a harmonizáló hangokban keresi a nárcisztikus szépséget, ami egy folytonos, ön-reflektív statikusság állapota felé gravitálja a kompozíciókat.

 

A „340 Down” mintha a címben szereplő számmal megegyező fordulata lenne ugyanazon akkordnak – nem számoltam utána –, amit a rövid dob-trombita duó vagy éppen a dob önálló játéka tesz valamennyire emlékezetessé. A „Shoot Me in the Leg” témát koncerten nem ajánlatos felkonferálni, bár itt kétségtelenül kezdenek már ébredezni a muzsikusok a lassú zongora-intrót követően: Avishai Cohen megcsillant egy nagyívű szólót, amelyet Barak Mori, ahogyan a lemez egészén is, minimalista játékkal pontoz ellent. Ezen a témán Yonathan Avishai is kinyújtózik, és az szimpatikus, hogy a nagy rázás helyet a szóló is teljesen alá rendelődik a kompozíciónak, mindazonáltal a katarzis nemcsak, hogy elmarad, hanem ahhoz még közel sem járunk, egy ponton sem.

 

 

Önsajnálat: rendkívül nehéz időnként a kritikus dolga, amikor nagyszerű zenészek, minden bizonnyal előre és jól átgondolt, de legalábbis a kritikus számára működésképtelennek bizonyult, kísérleti jellegű munkájáról kell, hogy írjon, főként amikor egy ilyen kvartettnek legalább a felét a legnagyobb élő jazz zenészek között tartja számon a saját hangszerükön – legalábbis nálam Avishai Cohen biztosan ott van az első tíz-tizenöt jazz-trombitás között, és Nasheet Waits is beférne minimum az első húsz, élő jazz-dobos közé. De ezt a lemezt szigorúan csak gyűjtőknek tudom jó szívvel ajánlani.

 

Előadók:

Avishai Cohen – trombita

Yonathan Avishai – zongora

Barak Mori – nagybőgő

Nasheet Waits – dobok

 

Elhangzó szerzemények:

1) „Will I dies, Miss? Will I die?”

2) Theme for Jimmy Greene

3) 340 Down

4) Shoot me in the Leg

5) 50 Years and Counting