Főkép

A VAN zenekar Debrecenben alakult 2008-ban, ám első albumukat csak néhány hónapja adták ki. Muzsikájuk sajátos elegye hard és progresszív rocknak, jazznek ill. középkori- és népzenének (így a világzenei skatulyába is belefér). És roppant szórakoztató elegye ezeknek. A lemezt hallgatva hamar nyilvánvalóvá válik, hogy kiváló zenészek alkotják a csapatot, akik saját kiválóságuk helyett mindig a dalt helyezik is előtérbe. Ennek köszönhetően aztán épp úgy megszeretheti a Forog lemezt az a hallgató, aki tudja értékelni a zenei-zenészi finomságokat, meg az is, aki egyszerűen csak szeretne jó zenét hallgatni.

 

Az albumot egy instrumentális szerzemény, a VAN nyitja, mely leginkább a Jethro Tullra emlékeztet a tekergőző rocktémákkal és Dickmann Roland furulya játékával. Roland középkori dudán és akusztikus gitáron is játszik, és tagja a Bordó Sárkány Régizene Rendnek is, akárcsak a ciszteren, kobozon és tamburán játszó társa, Kiss Ernő. Hogy énekes is van itt, az csak a „Fent és Lent” című, másodikként felcsendülő szerzeményből derül ki, és Tóth Emese rögtön elvarázsol. A hölgynek erős, tiszta, szép hangja van, mellyel nagyon sok mindent el tud énekelni, de ő is végig alázattal viszonyul az adott dalhoz, sosem cifráz túl semmit.

 

A lemez viszont nagyon is cifra, jó értelemben: nincs két egyforma dal vagy hangulat, és a VAN megkapó könnyedséggel és eleganciával játszadozik a különféle zenei stílusokkal és elemekkel. A már említett „Fent és Lent” a `70-es évek progresszív rockját keveri népzenével, az „Andalúziai egér”-ben a címhez illő latinos és jazzes témák viszik prímet. A „Funtinelli boszorkány” olyan, mintha mesét hallgatnék, a „Vár”-ban a népzenei hatás erős, akárcsak a „Vásár” című, középkori hangulatot megidéző dalban. A „Forog”-ról már a címe is mindent elmond (csak azt nem, hogy klip is készült hozzá, és tényleg az egyik legslágeresebb tétel), s a „Bál” esetében is méltán számít a hallgató arra, hogy kedve támad majd tőle táncolni. A „Fura álom” elvarázsolt, különös dal, s a lemezen az utolsó a saját szerzemények sorában. Mert utána még következik egy XIV. századi provanszál népdal (Ai vis lo lop) feldolgozása, valamint a „Bodrogközi szerelem”, egy pajzán népdal – s mindkettőt férfi ének szólaltatja meg.

 

 

Párját ritkító zenekar a VAN. Annyi jó van ezen a lemezen, annyi különféle hangulat, dallam, világ, s mégis egységes a produkció. Legyen bár táncos, vidám, vagy komolyabb, netán ihletett szépségű az adott dal, mind igazi zene, mind megérinti a hallgatót. Magam legalábbis így tapasztaltam, és remélem, sokan tapasztalnak majd hasonlót!

 

Előadók:

Tóth Emese – ének

Karácsonyi Szabolcs – elektromos gitár

Márton Gábor – basszusgitár

Sándor Balázs – dob

Kiss Ernő – ciszter, koboz, tambura

Dickmann Roland – furulya, középkori duda, akusztikus gitár

 

Elhangzó szerzemények:

1. VAN

2. Fent és Lent

3. Andalúziai egér

4. Funtineli boszorkány

5. Vár

6. Vásár

7. Forog

8. Bál

9. Fura álom

10. Ai vis lo lop

11. Bodrogközi szerelem