Főkép

Amikor évekkel korábban az avantgárd populizmus jegyeiben muzsikáló, The Bad Plus zongoratrió koncertezni kezdett Joshua Redmannel, a szaxofonos éppen a saját triójával csúcsformába járatott önmagával csatlakozott az időről időre ismétlődő rövid turnékhoz. A külföldi rádiókban sugárzott koncertfelvételeken az őrült dinamizmus frissességének varázsa lehengerlő volt, és bár többféle verzióban is meghallgathattuk ugyanazt a programot, mégis nagyon vágytunk arra, hogy ennek egy hivatalos lenyomata is szülessen, akár az élő felvételek gyűjteményes kiadásában, akár egy stúdióalbum formájában, amelyek közül végül az utóbbi valósult meg.

 

Az eredmény vegyes: egyrészt hálával adózunk, hogy egy témától eltekintve (Silence Is The Question) mind új kompozíciók kerültek fel a korongra, és az ismétlés is fergetegesre sikerült; másrészt viszont a hangmérnökök nem végeztek valami jó munkát, az egész album szenved a kirobbanó energiák tompa hangzásba szorított feszültségétől. Akármennyire is érződik ennek az együttműködésnek a zizegő izgatottsága, mintha egy párás üvegen keresztül érzékelnénk egy festmény pulzáló színeit; a hangkép most akadályt jelent a muzsika élvezetében.

 

Mindettől eltekintve az összhang remek, a változó elnevezések alatt, de már több mint huszonöt éve együttműködő trió muzsikusai rendkívül jól bánnak a tempókkal és szünetekkel, amelyek mind a levegősre járatott muzsika élményének előfeltételei, amit Redman természetesen mesterien és ízlésesen egészít ki. A jól megírt témák mind könnyen befogadhatóak, de a metrumokat kellően megbolondították (As This Moment Slips Away) ahhoz, hogy ne fulladjon unalomba egy egyszerűnek tűnő akkordsor, tényleg nagyon vonzóvá és játékossá formálván ezáltal a muzsikát. A balladák közül kettőben is („Beauty Has It Hard”, „Silence Is The Question”) a szabadság zenei élményét foglalják a free jazz elemeivel harmonikus kontextusba, hogy a szájban felrobbanó konyakos desszert, alkoholban és csokiban úszó meggy friss hatásához hasonlóan egy új minőséget megteremtő élményt okozzanak.

 

Mégis – az egy üdítő kivételtől eltekintve (Friend or Foe) - David King dobost valahogy nem érezzük eléggé erőteljesnek, sokkal inkább a zenéhez kevésbé illő kimértséggel sarkosítja néhol a muzsikát, ahelyett, hogy azokat leverné, hogy minden gördülékenyebbé váljon. Redman játéka is sokszor inkább megszokottan, semmint frissen cseng ezen a korongon, mintha a rengeteg koncerten elfogytak volna az eredeti hangok.

 

Minden felsorolt vélt vagy valós hiány ellenére ez egy remek album. Akik még semmilyen formában nem találkoztak ezzel a kvartettel, azoknak egészen biztosan meghatározó lesz az a nyelv, amely a trió és Redman találkozásából megszületett: ha ez alapvetően nem is új, az akcentusa magával ragadó és mi lehetne annál fontosabb a muzsikában, mint hogy megragadja a figyelmünket? Egy koncerten biztosan el sem engedné.

 

 

Előadók:

Reid Anderson – nagybőgő

Ethan Iverson – zongora

David King – dobok

Joshua Redman – szaxofon

 

A lemezen elhangzó szerzemények:

1. As This Moment Slips Away (Anderson)

2. Beauty Has It Hard (King)

3. County Seat (Iverson)

4. The Mending (Redman)

5. Dirty Blond (Anderson)

6. Faith Through Error (Iverson)

7. Lack The Faith But Not The Wine (Anderson)

8. Friend or Foe (Redman)

9. Silence Is The Question ( Anderson)