Főkép

Az utóbbi években Philippe Jaroussky leginkább kevésbé járt utakra merészkedett – hol Christina Pluharral készített a régizenét a jazzel és a világzenével vegyítő felvételeket, hol Antonio Caldarához és Nicola Porporához hasonló, a nagyközönség számára gyakorlatilag ismeretlen, vagy csupán névről ismert szerzők repertoárjából válogatott. A tény, hogy az énekes visszatért egy olyan szerzőhöz, akinek művei korábban, még karrierjének kezdetén hatalmas sikerekhez vezették őt, önmagában elegendő lett volna az érdeklődés felcsigázásához, ám még fontosabb, hogy ezen a korongon mutatkozott be dirigensként saját együttese, az Ensemble Artaserse élén.

 

A Vivaldi zenéjéről alkotott elképzelésekről, az általános művészi felfogásról talán nem is annyira a kantáták, hanem az alt hangra írt darabok közé toldott kamara-concerto árulkodik a legtisztábban, hiszen abban a zenekar nem kísér, vagyis nem kvázi alávetett szerepet játszik, hanem önnön valójában tündököl. A megcélzott hangzást sem finomkodónak, sem vibrálón légiesnek nem lehet igazán nevezni, inkább a tiszta és határozott szavakkal jellemezhető. Vagyis a modoros és az ellenállhatatlanul progresszív közé esik, azaz akár kellemesen konzervatívnak is nevezhető, ami garanciát jelenthet arra, hogy az elvakult régizenések szívéhez éppúgy közel kerül majd, ahogy a nem kifejezetten historikus értelmezések kedvelőinek ízlésének és elvárásainak is megfelel. A dinamikus tempóvétel mindenekelőtt a harmadik, fúgás szerkesztésű tételben érvényesül, és itt érzékelhető legjobban a szólamok áttetsző szövetét hibátlanul megjelenítő, korhű hangzásra való törekvés is. Ám ez csak közjáték, még ha ennek ismeretében jobban érthető is mindaz, ami az egyházi művek interpretációjában sokszor egy parányit hangsúlyozatlanabb helyzetbe kerül.

 

Hiszen a kantátákban elsősorban a hang, az egyszerre jámbor és szenvedélyes vallásos érzület kifejezése dominál. Ahogy a kísérőfüzetben maga Jaroussky is megjegyzi, az eredetileg papnak készült Vivaldi ezekben a darabokban engedhette meg leginkább magának azt, hogy ne egy valós vagy elképzelt közönség tetszését igyekezzen elnyerni, hanem pusztán szépet, egy evilágit meghaladó eszményhez közelítőt alkosson, és ez maradéktalanul sikerült is neki. Elég meghallgatni a Gloriából kiemelt tételt, amelyben az énekszólam mintegy az oboa hangjaira felel, azokat gondolja tovább. Bach írt ehhez hasonlóan lélegzetelállítón gyönyörűséges passzusokat. Vivaldi minden bizonnyal legismertebb egyházi kantátája, a Stabat Mater pedig pontosan azzal az alázattal szólal meg, amely fájdalmasan széppé teszi a művet. Azt nem merném állítani, hogy Jaroussky értelmezése felülmúlná a régizene nagyjainak korábbi felvételeit, viszont mindenképp azokkal egyenértékű, érzékeny, tökéletesen kiegyensúlyozott megszólaltatás.

 

Már-már önfeladó alázatosságot sugall a jóval ritkábban hallható Salve Regina is. Ebben elsősorban a pasztellszínek uralkodnak, különösen a hangszeres kíséretben, de az énekhang sem szárnyal úgy, mint például az összehasonlíthatatlanul zaklatottabb Longe mala, umbrae, terrores vadul virtuóz futamaiban. Ez utóbbi kantáta esetében hallásra is megállapítható, hogy a darab egészen közel áll Jaroussky szívéhez, és így már csak e mű miatt figyelemre érdemesnek mondható a lemez. Nyilvánvalóan a többi kantáta sem gyengébb alkotás, ahogy az előadásuk is a maximalizmusra törekvést példázza, az eddig említett kompozíciókkal szemben mégsem olyan átütő az erejük. Persze az sem kizárt, hogy csupán többször kell meghallgatni őket, és így mutatkozik meg a bennük rejlő összes erény.

 

Egyetlen kérdés marad csak nyitva: Vivaldi vélhetően női énekesekkel, esetleg kasztráltakkal dolgozott, szóval a kontratenorral előadott változatok szigorúan nézve vajon mennyire tekinthetők érvényeseknek? Nem tudom, nem is merem megválaszolni ezt, annyit azonban nyugodtan kijelenthetek, hogy az érzékeny és átlényegült előadásnak köszönhetően az album semmiképp sem okozhat csalódást a barokk zene kedvelőinek, Jaroussky rajongóinak pedig egészen biztosan mennyei élvezettel szolgál.

 

Előadók:

Philippe Jaroussky – kontratenor, karmester

Ensemble Artaserse

 

A lemezen elhangzó művek listája:

1-4. Clarae stellae, scintillate RV 625

5-13. Stabat Mater RV 621

14-16. Filiae maestrae jerusalem RV 638

17-19. Concerto for strings and continuo RV 120

20. Gloria RV 589 „Domine Deus”

21-24. Longe mala, umbrae, terrores RV 629

25-30. Salve Regina RV 618