Juhász Gábor Trió: Making a Change (CD)

Megjelent a napokban egy lemez, amelynek sokszínűsége már önmagában is rengeteg kérdést feszeget. Juhász Gábor (gitár), Lukács Miklós (cimbalom) és Szalai Péter (ütőhangszerek) triója nem kevesebbre vállalkozik egy korongon belül, mint hogy egyrészt John Coltrane egyik legismertebb, 1965-ös A Love Supreme albumát a maga teljességében újragondolja, másrészt pedig ezt mind Juhász saját kompozícióival, illetve Lukács egy Debussy átiratával egészítse ki. Nyilván a legérdekesebb, hogy mit kezd ez a szokatlan felállású trió egy legendás kvartett legendássá vált felvételével, amelyet a sokadik delux kiadáson már egyes témákon Archie Shepp (szaxofon) és Art Davis (nagybőgő) által szextetté bővített felállásában is meghallgathattunk.

 

Nagyon nehéz egyértelmű választ adni erre a kérdésre, egyrészt azért, mert a trió kétségtelenül létrehoz egy olyan egyedi minőséget, amelyet élvezet hallgatni, másrészt viszont némi hiányérzetet is kelt a produkció. Nem, nem arról van szó, hogy azt várnánk, hogy Szalai úgy pergessen, mint Elvin Jones, Lukács egyszerre helyettesítse McCoyTynert és Jimmy Garrisont, Juhász pedig Coltrane improvizációit játssza. A zenei funkciókat nagyszerűen oldja meg a trió adaptáció minden felesleges imitáció nélkül. De Coltrane soundjára való valamilyen formájú utalás azért egy picit hiányzik a lemezről. Egy olyan album esetében, amelyik annyira direkt módon nyúl egy korábbi művész korábbi művéhez, ráadásul az egyik, ha nem éppen a legikonikussabbá vált alkotásának teljes újrainterpretálására tesz kísérletet, azt gondolnánk, hogy Coltrane szellemisége közvetlenebbül fog megjelenni az értelmezésben vagy legalább egy lényegesen erőteljesebb kapcsolatot alakít ki a játék az eredeti művel.

 

Az előbbire már hallhattunk egy kísérletet Kenny Garrett (szaxofon) The Music of John Coltrane (1996) albumán, ahol persze ezt a kapcsolatot egyrészt nyilván magának az egyik szólóhangszernek az azonossága is elősegítette, másrészt viszont a zongoristát Pat Metheny személyében gitárosra cserélő kvartett-felállás hihetetlen energikussága idézte meg legfőképpen Coltrane dinamizmusát. Mintha Juhász triója az eredeti mű dinamikájához való kötődést szándékosan mellőzné, ami kísérletnek mindenképp érdekes, mindazonáltal a projekt merőben kísérleti volta nem feltétlenül látszik igazolni a munka aktualitását, azt, hogy mitől érezzük pusztán a hanganyag alapján, hogy fontos, hogy ez a zene ebben a formában most megszólaljon.

 

Persze, hogy mitől válik egy zenei interpretáció érvényessé az nem a lehető legkönnyebben megválaszolható kérdések egyike, talán éppen azért, mert maga a kérdésfeltevés is elhibázott vagy legalábbis aluldefiniált. Ha Juhász szerzeményeivel kontextualizáljuk Coltrane művét, akkor viszont egy olyan közösséget érzünk az interpretált mű és az új szerzemények között, ami túlmutat azon a nyilvánvaló tényen, hogy ez a közösség az azonos előadók személyiségéből fakad. Juhász igaz ereje bukkan felszínre az egyszerűség és a komplexitás harmonikus jegyeiben, hogy aztán egy Debussy átirattal még dinamikusabban zárjon a trió – Lukács hihetetlen kreativitásával a középpontban.

 

 

Mint minden valamire való alkotás, ez a korong is nyitott a különféle értelmezések számára: hallgathatjuk úgy, hogy egy kicsit modoros, amikor minden akcentus nélkül kíván egy olyan zenei nyelvet beszélni, amely alapvetően tanult és éppen ezért maga az akcentus tenné különlegessé – ami részben meg is jelenik a felvételen Lukács zenei identitásának részeként –, de hallgathatjuk megengedőbben is, mint egy olyan albumot, amelyen csak látszólag léteznek eklektikus zenei kapcsolatok, mert Juhász zenei nyelvének szintaxisa által a szerzemények egy olyan közös ívre kerülnek, amelyet Coltrane spiritualitásának ritmusai jelöltek ki.

 

Előadók:

Juhász Gábor – gitár

Lukács Miklós – cimbalom

Szalai Péter – ütőhangszerek

 

A lemezen elhangzó szerzemények:

1. Acknowledgement (Coltrane)

2. Resolution (Coltrane)

3. Pursuance (Coltrane)

4. Psalm (Coltrane)

5. Gratuláció (Juhász)

6. Kérés (Juhász)

7. Köszönet (Juhász)

8. Doctor Gradus Ad Parnassum (Debussy/Lukács)