Főkép

Ahogyan a dzsessz a jazz magyar átirata, úgy a Dresch Quartet az amerikai műfaj legeredetibb magyar letéteményese. A 13. századi, perzsa eredetű szantir sokadunokájaként létrejövő cimbalom integrálása a műfajba egészen meghatározza mind hangzásában, mind pedig dinamikájában Dresch kvartettjét. A rendszerint az albumok teljes anyagát egyedül jegyző Dresch korongról korongra igyekszik a cimbalomban rejlő kompozíciós lehetőségek köré rajzolni szerzeményei formai kereteit, ahogyan a Kapu és kert címet viselő, legújabb sorlemezen is hallhatjuk.

 

A lehetőségek gyakorlatilag végtelenek, főleg ha egy olyan virtuóz, mint Lukács Miklós cimbalmozik, akit legfőképpen nem is hangszeres fürgesége, hanem a zene iránti érzéke, igazi muzsikusi minősége határoz meg. Lukács mindvégig olyan bontásokkal teremti meg a harmóniaszőnyegeket, amelyek hatása alatt az egész kvartett roppant erőre kap és „[á]t a kőtengeren” szinte hegyeket mozgat meg. Baló István (dobok) megrészegült intenzitással játszik és még Hock Ernő (nagybőgő) is ki-kilép időnként a rászabott, kissé monoton basszusszólamok szerepéből. Ez utóbbi jegy mintha elvárás lenne az ifjú bőgőssel szemben, amely inkább visszahúzó erőt teremt a muzsikában rejlő lehetőségek megvalósításában – kiváltképpen érezni ezt a negatív hatást az egyébként rendkívül szépen megformált „Ereszkedő”-ben.

 

A lemezzel kompozicionálisan egy érettebb Dresch-gyűjteményt kapunk, amely lazán kapcsolódó egységként is megközelíthető, legalábbis az, ahogyan a karácsonyi Fonó koncerten szinte minden megszakítás nélkül végigjátszotta a korong egészét az együttes, arra látszott utalni, hogy ezt ők is így fogják fel. (Ennek a koncertnek egyébként az igazi különlegessége a meglepetés vendég, Chris Potter (szaxofon) volt). Nagyszerű élmény volt hallgatni, ahogyan a világ egyik legmeghatározóbb tenorja játszott Dresch korábbi szerzeményeire, némileg a saját komfortzónáján kívül, hiszen a koncertnyi ráadásban mindössze egy Don Cherry átirat Potter átirata került terítékre, amellyel viszont a kvartett is rendkívül együtt élt.)

 

 

A Kultúrpart Stúdióban felvett Kapu és kert egy kiváló hangminőségű korong, amelyen minden apró kis ütés vagy fújás arányosan szólal meg, mint ahogyan Dresch öblös énekhangja is a helyére kerül. Kiváltképpen így van ez a „Bizalom” már-már avantgárd és minden egyszerűsége ellenére mégis a legprogresszívebben megszólaló szerzeményével is, amelynek szépsége éppen abban rejlik, hogy nincsen túljátszva. Kétségtelenül egy nagyon jó pillanatban készült felvétel, amely a jelenlegi Dresch kvartett egyik lehető legerősebb formáját mutatja.

 

Előadók:

Dresch Mihály ­– tenor és szoprán szaxofon, fuhun, ének

Lukács Miklós – cimbalom

Hock Ernő – nagybőgő

Baló Istvána – dobok

 

A lemezen elhangzó szerzemények:

1. Át a kőtengeren

2. Ereszkedő

3. Futás Miska

4. Kapu és kert

5. Széki köszöntő

6. Bizalom