Főkép

Úgy gondolom, amíg lesznek emberek, akik vonzódnak az egyenruhákhoz, addig olyanok is lesznek, akik a katonazenekarokban vagy a hadfiakból álló kórusokban találják meg azt a pluszt, amiért szeretnek zenét hallgatni. Jómagam nem tartozom az első csoportba, de kedvelek minden, a katonasághoz, illetve a hadsereghez kapcsolódó zenét, így cseppet sem áll messze tőlem a Vörös Hadsereg Kórusának produkciója. Itt azonban álljunk meg egy szóra. A hivatalos szövegek szerint két társaság jogosult ezen cím viselésére: az egyik az Alexandrov Együttes, a másik pedig az 1939-ben alapított és az orosz Belügyminisztérium által támogatott MVD együttes, amit többnyire a Vörös Hadsereg Kórusaként emlegetnek (akárcsak az Alexandrov-féle kórust, szóval ezért keverik a kettőt, illetve helyes mindkét esetben a megnevezés), de ha úgy veszem, akkor rendőrökről van szó, akik persze sosem járőröznek az utcákon.

 

Korábban már írtam ilyen felvételről – a lényeg gyakorlatilag mit sem változott. Aki koránál fogva eltöltött némi időt a rendszerváltás előtt, annak bizonyára ismerős lesz a számok többsége, hiszen oroszórán biztosan előkerültek. Azt viszont egy percig se felejtsük, hogy itt nem a politikán, hanem a művészi teljesítményen van a hangsúly, márpedig az évtizedekig érlelt előadások az esetek többségében jól teljesítenek. A kétlemezes kiadvány az 1992-2012 között készült felvételekből válogat, de gyakorlatilag ez nem érződik az anyagon. Egységes a hangzás, nincs hullámzó hangerő, legfeljebb a hangszerelés jelzi az eltelt éveket (például CD1-8) – Jean Yves Legrand jó munkát végzett a stúdióban, amikor összeállította és végső formába öntötte ezt a dupla CD-nyi válogatást.

 

Nem tehetek róla, de nekem legjobban a hagyományos „slágerek” vagy népdalok tetszettek a legjobban. A „Volgai hajóvontatók dala”, a „Kalinka”, az „Az amúri partizánok dala”, a „Poljuska”, a „Katyusa” – nem sorolom tovább, ezeket hallgatva az ember tényleg odaképzeli magát a végtelen orosz rónákra, a nyírfaligetekbe, a Volga partjára, és joggal érzi úgy, hogy közben az orosz föld lelke énekel a fülébe. Ha csak ilyen számok sorjáznának egymás után, akkor sem panaszkodnék, azonban a kórus ennél jóval gazdagabb repertoárral rendelkezik. Kapunk egy szerény válogatást olyan slágerekből, amelyek filmekből, vagy más forrásból lehetnek ismerősek, de az első taktusok után garantáltan beugrik a folytatás (például a „Moszkvai éjszakák” esetében).

 

Ezzel még mindig nincs vége, hiszen a Youtube-nak köszönhetően már azok is tudják, hogy a katonák naprakészek a külföldi slágerekből, akik egyébként soha az életben nem hallottak még a VHK-ról, hiszen az alábbi felvétel párszor körbejárta bolygónkat.

 

 

Ezek az egyenruhások viszont nem a VHK tagjai.

 

A kórusvezető Viktor Jeliszejev azonban nem véletlenül áll évtizedek óta a társulat élén. Köszönhetően a szinte folyamatos turnézásnak, amelyek során nagyon sok országba eljutottak, olyan műsort állított össze, ami egyaránt fogyasztható az orosz vagy a francia közönség számára. Ezek között a számomra fura választások között már volt olyan, aminek a hallatán felhúztam a szemöldököm, és nem csak azért mert meglepett, hogy az oroszok már a Karib-tengeren vannak – hiába, Vangelis szerzeménye, az „1492: A Paradicsom meghódítása” elég bizarr módon hangzik balalajkán felvezetve. Igazából nem ez a fő probléma vele, hanem az, hogy egyszerűen nem tudnak hozzátenni semmi pluszt az eredetihez. Szerencsére ez egyszeri alkalom, amit simán feledtet például az „It`s A Long Way To Tipperary”, a „The Little Drummer Boy” vagy a „Nessun Dorma”.

 

 

Igen, operabetétek is bekerültek a válogatásba, de ezek nem okoznak gondot az énekeseknek – merthogy több szólóénekes támogatja a kórust. Közülük nekem Dimitrij Oleg Jacsinov hangja és előadásmódja tetszett leginkább, kivált Puccini „Nessun Dormá”-ja volt nagyon meggyőző. Jó, nem egy Pavarotti, de katonához/rendőrhöz képest kiválóan énekelt.

 

Persze ez a lemezt igazából a kórusért hallgatja az ember, ezért érthető, hogy azok a számok jelentették a csúcspontot, amikor igazából kiengedték a hangjukat, és rám zúdult az orosz „gőzhenger”. Ilyen volt például a „Kozákok dala” (Cossack`s Song), az első lemezt záró, a Vörös Hadsereg erejét hirdető tétel, és persze az orosz, helyesebben az Oroszországi Föderáció állami himnusza (aminek 2000-ben újraírták a szövegét).

 

Mindent figyelembe véve csak dicsérni tudom a válogatást, mert átfogó képet nyújt a kórus mai repertoárjáról, ami a tradicionális daloktól egészen az operákig terjed. A kórus pedig valóban képes arra, hogy az erőteljesebb részeknél borzongjon a hallgató háta a gyönyörűségtől.

 

Előadó:

Vörös Hadsereg Kórusa

Vezényel: Viktor Jeliszejev

 

A lemezen elhangzó számok listája:

CD1

1. Kalinka

2. Les Yeux noirs

3. La Chanson des Partisans

4. En Route

5. Korobeïniki

6. 1492: Conquest Of Paradise

7. On the Road

8. Un Cosaque au galop

9. Mon amour

10. Feldchen, mein Feldchen

11. Katjuscha

12. The Birch Tree

13. It`s A Long Way To Tipperary

14. Song of the Volga Boatman (Song Of The Volga Boatman)

15. Cossack`s Song

16. The Little Drummer Boy

17. My Country

18. Au soir sur le bâteau

19. Chorus Of The Hebrew Slaves

20. The Red Army Is The Strongest

 

CD2

1. Les Nuits de Moscou 3:52

2. Hymne de la Fédération de Russie

3. Nessun Dorma

4. Chanson de voyage

5. Frieden und Freiheit

6. Stenka Razine

7. Les ondes du fleuve d’amour

8. „Was gleicht wohl auf Erden dem Jägervergnügen?”

9. Nous te louons (Liturgie de saint Jean Chrysostome)

10. Troika

11. Ave Maria

12. Le Choeur des bandits

13. Ah, toi la nuit!

14. La Guerre sacrée

15. Farewell Of Slavianka

16. Le long de la Peterskaïa

17. Soldier`s Chorus

18. Gandzia

19. „O Fortuna”

20. In the Central Steppes