Főkép

Jómagam az 1996-os The Dark Saga című lemez óta rajongok Matthew Barlow hangjáért, jelenleg ő testesíti meg számomra az ideális power metal énekstílust és orgánumot. Élőben eleddig nem volt hozzá szerencsém, mert az első magyar koncertjük vámproblémák miatt elmaradt, és azóta sem sikerült kereszteznünk egymás útját. Persze láttam az Alive in Athens koncert DVD-t (amit azóta sem fogad el hivatalos anyagnak Jon Schaffer), és ma már az interneten is jópár videó megtekinthető vele – szóval van elképzelésem arról, mire képes Barlow. Többek között váratlan húzásokra, elég csak arra emlékezni, amikor első ízben távozott az Iced Earth együttesből.

 

A mostani produktum is hasonló lépésnek tekinthető: a 2011-es nyári turné végén hősünk másodjára is távozott az IE köreiből, hogy egy évvel később bejelentse, új bandát alapít, Ashes of Ares néven. Az első lemezük 2013. szeptember 6-án került a boltokba, és Barlow szerint a hatások között nem csak az IE fedezhető fel, hanem az Iron Maiden, Slayer, Saxon, Behemoth, Machine Head, Death Angel és Queensryche. Biztos igaza van, de szerintem jelzés értékű, hogy az első szám végén párom megkérdezte: új IE lemez szól, vagy mi a szösz. Merthogy bizony az önmagukról elkeresztelt bemutatkozó album több helyen emlékeztet az IE anyagokra. Az pedig tulajdonképpen lényegtelen, hogy mindez azért van így, mert a tagság kétharmada onnan érkezett, vagy mert ebben a zenében érzik jól magukat: a végeredmény a lényeg, az pedig mindenképpen vállalható, erős anyag.

 

 

Egyébként úgy gondolom, hogy amikor a lemezindító „The Messenger” elején felhangzik Barlow jellegzetes hangja, abba minden rajongónak beleborsódzik a háta. Igen, pont ez a férfias ének hiányzott az életemből. De említhetem az ötödik nótát (This is My Hell) is, amire klipet is készítettek. Ha már itt tartunk, akkor félve ugyan, de megjegyzem, hogy a hozzám eljutott kiadói promós felvétel keverése haloványabb, mint a youtube verzió hangzása, és ez bizony gond, mert a ritmusszekció nem érvényesül kellőképpen, a kívánatosabbnál kisebb az erő mértéke. Remélem a CD-re préselés előtt sikerült rendezni ezt a problémát, már csak azért is, mert szerintem Jim Morris producer ennél többre képes.

 

Az Ashes of Ares remek alkalom arra, hogy Barlow megmutassa, mekkora hangterjedelemmel rendelkezik, illetve milyen erő van a torkában – ez mondjuk főként a lassabb, közepes témáknál érvényesül maradéktalanul. Erre legjobb példa az album balladája (The Answer), mivel a közepes tempó gyakorlatilag a lehető legnagyobb teret biztosítja az éneknek. Egyébként érdekes megoldás, hogy Barlow hangja több ízben saját magával felesel, kíváncsi vagyok, élőben ezt miként oldja meg. Azt mondanom sem kell, hogy az album kellőképpen változatos lett, hiszen ha úgy hozza kedvük, akkor bizony a zenészek felgyorsítják a tempót, sőt van, amikor mindezt egy számon belül teszik (On Warrior’s Wings). A ’80-as éveket a „Dead Man’s Plight” idézi fel, míg a „Chalice of Man” nemes egyszerűséggel vérbő thrash(!) – szóval tényleg nem lehet egysíkúsággal vádolni az Ashes of Ares bemutatkozó anyagát.

 

 

Mindent figyelembe véve tetszik a lemez, Barlow hangja semmit sem kopott az elmúlt évek alatt. A produkció kellőképpen húzós és erőteljes, egyedül az IE-re jellemző epikusságot hiányolom belőle – bár az is lehet, hogy ez nem is szerepelt a trió eredeti célkitűzései között. Mindenestre kíváncsi vagyok, innen merre mennek tovább, milyen lesz az Ashes of Ares mondjuk két év múlva.

 

Az együttes tagjai:

Matthew Barlow – ének

Freddie Vidales – gitár, basszusgitár

Van Williams – dob

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. The Messenger

2. Move the Chains

3. On Warrior`s Wings

4. Punishment

5. This is My Hell

6. Dead Man`s Plight

7. Chalice of Man

8. The Answer

9. What I Am

10. The One Eyed King

 

Diszkográfia:

Ashes Of Ares (2013)